Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Gabler Dénes: Terra sigillaták a pátyi telepen

jellemzi általában az Aquincum környéki táborokat, sem a közeli telepeket, mivel mind a budaörsi, érdi feltárások során talált, jelentősebb mennyiségű itáliai áru

16

, mind pedig a Tökről származó Drag.29 formájú la graufesenque-i sigillata

17 azt igazolja, hogy a kereskedelmi kapcsolatok ezen a területen a római uralom elejétől, sőt a budaörsi telep esetében már a foglalás előtti időszakban is élénkek. Az I. századi kerámia hiányát Páty esetében talán azzal magyarázhatjuk, hogy ebben az időszakban a kereskedelmi kapcsolatok inkább a Poetovio- Aquincum útvonalnak köszönhetően lendültek fel; a Savaria- Aquincum út menti áruforgalom pedig későbbi folyamat eredménye. Ebben az esetben azonban megválaszolatlan marad a kérdés, hogy hogyan jutott a telep lakossága ilyen jelentős mennyiségű későköztársaság kori- éremhez illetve miért folyamatos az éremforgalom Augustus korától az I. század végéig? A pátyi telepen 108 közép-galliai sigillata került elő; a leletanyagnak 22,22 %-a az arvernusok területén működő manufaktúrákhoz köthető. Ezeknek a műhelyeknek áruja a korábbi pátyi leletanyagnak is mintegy negyed részét tette ki. A közép-galliai kerámia megoszlása a következő képet mutatja: Reliefdíszű 47 db Díszítetlen edény 48 db A formát nem lehet meghatározni 13 db-nál. Valamennyi dombordíszes edény Drag.37 formájú, ezek közül azonban csak ötnél lehetett az officinát is felismerni; a többi perem, talpgyűrű vagy jellegtelen oldaltöredék. Anyagunkban a legkorábbi pédány az ún. X-6 fazekashoz- Catul- hoz köthető, aki Martres -de -Veyrében működött

18

. A névnek ezek a betűi egy kurzív signaturán láthatók. Britanniai elterjedése, főként a Hadrianus fal menti erődök anyaga alapján

19 Kr.u. 125-150 közötti időszakra tehető. Ennek a fazekasnak áruját már korábban is ismertük Pátyról

20 és Aquincumból

21

. Nagyobb mennyiségben lelhető fel ennek az officinának kerámiája Vindobonában, ahol 21 példányt ismertek fel a jellegzetes díszítőmotívumok alapján

22

. Csupán egyetlen apró töredék képviseli a jelentős Cinnamus műhelyt, amely a Kr.u. 145170/178 közötti években működhetett. Cinnamus edényei a dunai tartományokban a Kr.u. 166-180 közötti évkben lezajlott markomann háborúkkal kapcsoló D. Gabler: Augusteische Sigillaten in Budaörs. Italischer Import in der vorrömischen Zeit im pannonischen Raum. ActaArchHung 56 (2005) 140-145, 171-172 17 Maróti E.: Tök- Kövesek. MRT 7. A budai és szentendrei járás. Budapest 1986, 337, 23.tábla 6 18 Stanfield-Simpson 1990,192 19 Stanfield-Simpson 1990,194 20 Ottományi- Gabler 1985,199 21 Kuzsinszky В.: A gázgyári fazekastelep Aquincumban. (Das große römische Töpferviertel von Aquincum ) BudRég 11(1932) 362, 37. kép 3 22 Weber-Hiden 1996,108, Taf. 29, 8-12,110, Taf. 30,1-12, Taf. 31,1-4 latba hozható pusztulási rétegek egyik vezérleletének tekinthetők. Egy másik, apró fragmentum meghatározásánál Cinnamus, Jullinus, Justus vagy Pugnus vehető számításba. Jullinus Kr.u. 160-190, Pupus 140170, Justus 150-180 között működhetett

23

; a töredék tehát mindenképpen Antoninus kori áru. Anyagunkban két Paternfe típusú töredék található, az egyiken a reliefmezőbe pecsételt bélyeg töredéke is látható. Paternus II műhelye egyike a legkésőbbi közép-galliai vállalkozásoknak, amelyek még a távoli provinciákba is eljuttatták árujukat. Működése B. Hartley szerint Kr.u. 160 táján kezdődhetett és legalább 180-ig, esetleg 190-ig folytatódhatott

24

. Paternus II kerámiáját már korábban is ismertük Pátyról

25

; áruja gyakori a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegekben

26

. Több mint 40 példány képviseli ezt a műhelyt Vindobonában

27

, és Carnuntumban, ahol mind a Pfaffenbergen, mind az auxiliaris táborban, a legiotáborban és az ún. Steilhang-Grabung anyagában fellelhető. Összesen 48 díszítetlen középgalliai sigillata került elő a telepen. A leletek két forma a Drag.18/31 tányér (catillus) 32 db és a Drag.33 pohár {acetabulum) 15 db között oszlanak meg. A pohárformához sorolható még egy Drag.27 formájú töredék is. A tányér: pohár arány tehát 2:1. Az egyik tányéron SAXA(mus) bélyege látható

28

; ennek a fazekasnak áruja gyakori Aquincumban

29 és környékén (pl. Matrica)

30

. A mester az Antoninus korban, a II. sz.utolsó négy évtizedében működött

31

, a pannóniai szállítások időszaka valószínűleg a 160-180 közötti évekre tehető. Egy másik 23 Stanfield-Simpson 1990, 243 24 B.

Hartley: The Roman Occupation of Scotland. The evidence of Samian ware. Britannia 3 (1972) 33; Stanfield-Simpson 1990, 239; G.B. Rogers: Poteries sigillées de la Gaule Centrale. Les potiers. Cahiers du Centre. Archéologique de Lezoux (sous la direction de Ph. Bet et R. Delage). 1999, 190 25 Ottományi-Gabler 1985, 195 26 Faber 193, 184; D. Gabler: Über Aussagekraft der Terra sigillata bezüglich der Zerstörungen in den Provinzen. In: MarkomannenkrigeUrsachen und Wirkungen (hrsg. H. Friesinger- J. Tejral- A. Stuppner). Brno 1994, 365 27 Weber-Hiden 1996, Taf. 43,3-11, Taf.44, 1-12, Taf.45, Taf.46, 1-16, Taf.47,1-6 28 F. Oswald: Index of Potters'Stamps on Samian Ware. 1931, rep.1964, 285; C. Bémont-J.P. Jacob: La terre sigillée gallo-romaine. DAF 6. Paris 1986, 285 29 Torma К.: Római cserépedény bélyegek és karczolatok I. ArchErt 2 (1882) Nr.58, 221; Finály G.: Az aquincumi múzeum terra sigillata darabjai. BudRég 9 (1906) Nr. 135 a-b, 100; Vámos R: Fazekasműhely az aquincumi canabae déli részén. ArchErt 127 (2002) Nr. 211, 66, 46.kép 15; Lebegyev J.- Márton A.: Ujabb terra sigillata leletek az aquincumi katonavárosi canabae területéről. ArchErt 128 (2003) Nr. 121, 145, lO.kép 10, 12.kép 7 30 J. Topái: The southern cemetery of Matrica (SzázhalombattaDunafüred). Budapest 1981, 87.sir 4, 37, 84-85 31 B. Dickinson: Samian potters' stamps. In: L. Miller-J. ScoefieldM.R. Rhodes: The Roman Quay at St. Magnus House, London. Excavations at New Freh Warf. Lower Thomas Street, London 19741978 (ed. by T. Dyson). Special paper No 8. of the London and Middlesex Arch. Soc. 1986,195 249