Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - V. Villa vagy vicus

ként jött létre a 2. század első felében.

297 A vicus fogalmát a hazai kutatás eddig vagy katonai jellegű, auxiliáris tábort kísérő településre (vicus militaris), vagy teljesen civil, bennszülött, falusi telepekre alkalmazta. Ez utóbbiaknál gyakran a villa ellentéteként, kőépítkezés nélküli szegényebb településekjelölésére.

298 A vicus pontos jogi elhatárolása bizonytalan. A szó az indogermán weik tőre vezethető vissza. Ez görögül: oikosz, vagyis ház. Eredetileg egy ház blokkot, egy negyedet jelentett a városon belül. Később a vicani kifejezés már falusit jelent. De a vicus faluként való fordítása félrevezető. A törvényszövegekben vagy vicus vagy forum ill. conciliabulum kifejezést alkalmaznak. A vicusok tehát adminisztratív funkciót is elláttak, akárcsak a városoktól távolabb fekvő praefekturák, conciliabulumok és forumok. Sőt ez utóbbiakhoz hasonlóan kereskedelmi központok is voltak. Sok vicusnak a helyén lett később canabae. A vicus, mint civil település, szemben a canabaeval, nem függött a hadseregtől. A latin irodalomban gyakran lép fel a vicus-oppidum fogalompár is, szembeállítva a fallal körülvett, városi privilégiumokkal rendelkező oppidumot, az ilyen kiváltságokkal nem rendelkező vicussal. Mindez jelzi, hogy a főként út mentén fekvő vicusoknak adminisztratív s kereskedelmi jelentősége van, de nem kaptak városi kiváltságokat s nem veszik körbe védművek. Civil település, lakói kezdetben bennszülöttek. A vicus szónak tehát több jelentése van s régészetileg is többféle módon mutatkozhat meg. (Részletesebben Id. TARPIN 1999. 4-6). Közelebb visz a probléma megoldásához a legutóbb, 2002-ben Budaörsön talált oltárkő, melyen állítóként a pagus Herculius s a hozzá tartozó vicusok, név szerinti felsorolásban szerepelnek. (MRAV OTTOMÁNYI 2005. 71-118.) Ez a felirat világosan tükrözi a római provinciák territóriumain belüli felosztás érvényességét Pannoniára is. Minden provinciában számolnunk kell különböző territóriumokkal, azokon belül pagusokkal és vicusokkal. A provinciákban lévő vicusok rendszerint pagusok alá vannak beosztva az itáliaiakhoz hasonlóan. A pagusok pedig egy res publicához (városhoz) tartoznak.

299 A vicus lakói egy-egy kultuszcselekmény idején együttesen léphetnek fel, pl. oltár állítás. Ezt bizonyítja pl. a bu297 Ez a folyamat más pannóniai, régebben villának tartott településen is kimatatható. Pl. Solymár-Krautgarten lelőhelyről mondja Kocztur, hogy nem villagazdaság, hanem egy korábbi bennszülött telep, mely 124 után új birtokosréteget kapott. Megjelennek a kőépületek s új temetkezési rítus. Id. KOCZTUR 1985. 81. 298 KOVÁCS Péter: Civitas eraviscorum. Antaeus 24 (1997-1998) 278-295; GABLER 1993-1994. 150-151. 299 A feliratokon szereplő origó megadásnál láthatjuk ezt a felosztást pl. natus ad Aquas Balizas pago Iovista vico Cocconetibus (város-pagus-vicus). KOVÁCS 1999.114115; MRÁV-OTTOMANYI 2005. 79. daörsi Terra maternek állított kő is. Aquincum város territóriumán eddig névszerint csak a budaörsi feliraton szereplő pagus Herculiust ismerjük. Vicust említő felirat viszont több is van. Aquincumban a vicus Basoretensis (a kiscelli magaslat közelében), a vicus Res s a vicus X, Csillaghegy s Békásmegyer között (esetleg Budakalászon is) a vicus Vindonianus, Intercisában a Vicus Camantesium s Budaörsön a vicus Teuto, vicus Bataionis, vicus Anartiorum s még egy ismeretlen nevű vicus.

300 E vicusok nem biztos, hogy mindig a kő előkerülési helyén találhatók. Pl. Budaörsön is csak az egyik lehet, a kövön említett négy vicusból. A többi a környékén kereshető. Aquincum városában pedig a vicus X talán egy városrészt vagy háztömböt jelöl, a másik kettő pedig valahol Aquincum territóriumán, de kívül a város területén helyezkedett el. A vicus s a villa kapcsolata viszont még mindig kérdéses. Intercisában egy felírat együtt említi a kettőt: vicus Caramantesium et villa. Itt felvetődik a kérdés, hogy a vicus a városi territóriumhoz, vagy pedig egy villához tartozott e. Talán a villa tulajdonos birtokán élő bérlők (colonusok) településének tekinthetjük. (GABLER 2003. 241). Esetleg egy vicuson belül volt több villagazdaság. Ez utóbbi álláspontot képviselte Soproni Sándor is, aki un. szórt villatelepülésekről beszélt, melyek az út mentén hosszan elnyúló, különálló villagazdaságokból álló telepek. Ezek lehettek tulajdonképpen a vicusok, melyek a 2-3. századtól terjednek el Pannoniában.

301 Ezt látszik alátámasztani a békásmegyeri felirat is. Itt a vicani s a gazdagabb rangban álló possesores, földbirtok tulajdonosok állítottak közös oltárt a capitolimi triásznak. E vicusnál a korábbi kutatás arra gondolt, hogy a possessores a villatulajdonosokra vonatkozik (e szerint 8 villa volt a vicus Vindonianus területén) a vicani-t pedig a földterületet ténylegesen megművelő kisbirtokosok, munkások alkotják. A két csoport mind etnikai, mind társadalmi, vagyoni állásásban eltért egymástól. A possessores között gazdag lovagi rangú, keleti származású decuriókat s veteránokat találunk. Míg a vicani inkább helyi bennszülött származású, szegényebb, de valószínűleg megművelhető földdel rendelkező réteg volt, akik résztvettek a közös oltár állításban is.

302 Ugyanakkor lehet, hogy nincs szó villagazdaságokról, csak a vicus, nagyobb önálló birtokkal rendelkező vezetőiről, magasabb rangú s gazdagabb tisztségviselőiről. Az oltárok állításánál említik ugyanis a vicusok 300 Felsorolását irodalommal együtt ld. MRÁV-OTTOMÁNYI 2005. 101-102. Aquincumhoz ld még ZSIDI 2004. 175. 301 SOPRONI Sándor: Könyvismertetés „B. Thomas, E.: Römischen Villen in Pannonién. Beiträge zur pannonischen Siedlungsgeschichte. Bp.1964", .ArchÉrt 92 (1965) 252. 302 ALFÖLDY 1959; BALLÁ Lajos: Possessores et vicani vici Vindoniani, (Ad CIL III 10570=3626), Déri MúzÉvk 1971. 55-61.- véleménye szerint a vicani colonusok s bérmunkások voltak. 211