Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)

Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás

Í5Ö. iè^>: 1. Avar gyöngyök (G/23

a szeh. 10. sír) 2. Késő avar övveret (szórv.). gyobb lesz s díszítése is változik.

269 Pátyon a temető férfi sírjainak mintegy a negyedében volt ilyen fibula. Érdekes módon két esetben jobb vállon hordták. Szórványként más ékszerek s viseleti tárgyak is előkerültek pl. pecsétgyűrűk, csipeszek, késő római övcsatok, veretek, köztük egy Christogramm alakú csat (30. kép/1-2, 154. kép). Ez utóbbi bizonyítja telepünkön a kereszténység meglétét a 4. században.

270 Ládikafül: Az F/23b. szelvény északi részéből, kőtisztításkor került elő egy ládikafül, két végén stilizált delfin farokkal (148. kép/4). Az eredeti delfin ábrázolás, mely nagyon jól látszik az aquincumi, intercisai, 269 A formához általában ld. BERECZ 1991. 166,15.tip., 6. kép/1-5; Almgren 190-191; PATEK 1942. 71-75, XVII-XVIII.t.JOBST 1975. Taf.30-44.; RIHA 1979. 169-172, 6.5.tip.; KELLER, E:Die spätrömischen Grabfunde aus Südbayern. München, 1971.26; TÓTH, Endre: Római gyűrűk és fibulák, Évezredek, évszázadok kincsei III, Bp.1986. 30-41. 270 Krisztus monogramok sok apró használati tárgyra rákerültek: fibulákra, mécsesekre, kerámiára, téglákra, orsókarikákra, csontlapokra stb. Ld. TÓTH Endre: A 4-8. századi pannóniai kereszténység forrásairól és a leletek forrásértékéről. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1990. 15-. A kereszténységhez sorolható kisebb tárgyi emlékeket Pest megyéből (Szentendre, Leányfalú, Százhalombatta) részletesebben ld. OTTOMANYI Katalin: Pest megye története a római korban. In: Pest megye monográfia I. szerk: TORMA István, 2007 Bp. (előkészületben). zalalövői stb. példányokon, Pátyon már nem értelmezhető. A 3. sz. második felétől gyártják, telepeken s gazdagabb sírokban egyaránt előfordul a 4. sz-ban. 271 Van egy hasonló ládikafül a budaörsi telepről is, melyen a két delfin között medúza fő látható.

272 Kisebb változatát Pátyon, a telephez tartozó temető, egy 3. századi szórt hamvasztásos sírjából ismerjük. (220. sír, trombita fibulával). Érmek: A kb. 55 db 3. sz-i érem a telep egész területéről elszórva került elő. Néha kőépülethez is köthető, mikor a szelvény melletti kidobott földből vagy a szelvény felszínéről került elő. A 4. századi érmek Diocletianustól Valentinianusig (i.sz. 375), néha Gratianusig (i.sz. 383-ig) terjednek. 2 db 395-ig is felmegy (Arcadius). Kb. 200 db érem tehető a 4. századra, többsége a század első felére, közepére. Különösen nagy az ugrás Nagy Constantinus uralkodása alatt, s ugyanilyen sok az egész Constantinus dinasztia időszakában. A század utolsó negyedében használt érmek kb. 50 db, mutatja a Valentinianus kori nagy mértékű katonai építkezések hatását a limes mögötti területekre is. 375/378 után Pannoniába már alig érkeznek új pénzek, ennek ellenére Pátyon még 3 db található e késői véretekből. 6. A terület még az 5. sz. első felében is lakott volt. Az 1982-84-es ásatáson talált púposhátú csontfésű s a temető területéről előkerült szórvány cikáda fibula is tanúsítja a 4. század végi-5. század eleji fennállást (148. kép/5). Bár ezek a tárgyak már nem a római épületek tovább élését, hanem az épületek közé betelepülő, esetleg még itt lévő rómaiakkal együtt élő barbár népcsoportok jelenlétét bizonyítják. Etnikumuk kevert. A csontfésű germán, a cikáda fibula hun-alán népességre utal. A pátyi nagyméretű bronz cikáda fibula nem a valódi hun néphez köthető, hanem egy korábban, már a 4. század végén-5. század elején elterjedt típushoz tartozik, mely a Duna menti katonai erődökben s temetőikben tűnik fel, többnyire római épületekbe beleásva. Az aquincumi polgárvárosból, a csúcshegyi villából, a szentendrei Skanzen villából, Intercisából, Gorsiumból stb. ismerjük analógiáit.

273 A temetőben is volt egy sírcsoport, mely a többitől elkülönülve, más tájolással eltemetve, 5. sz. első felére tehető mellékleteket tartalmazott (mohazöld üvegek, hunkori ezüst csatok, ezüst ruhatű, csontfésű stb.). A 271 BURGER Aliz: Későrómai sírok Aquincumban. BpR XXV. (1984) 73. 45. kép (Budaújlak, női kőládasír); REDŐ Ferenc-LÁNYI Vera-GABLER Dénes-SZABÓ Klára-NAGY Árpád: Römische Forschungen in Zalalövő 1976. ActaArchHung 30 (1978) 408, . Abb.68/1; Intercisa II AH 36 (1969), 68.jegyzet, Taf.L-III. 272 OTTOMÁNYI-MESTER-MRÁV 2005. 97. 2003.évi ásatás. L/244, obj. - kövezett út felszínéről, szórvány, kora: 3-4. sz. 273 OTTOMANYI -GABLER 1985. 219; OTTOMANYI 2001. 7. kép/4-5. Csontfésű: 49-55, cikáda fibula:60-61; NAGY Margit: Óbuda a népvándorláskorban, BpR XXX (1993) 353-389. 354 - cikádafibulák. 203