Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás
rék jól iszapolt kivitelben, néha simított, esetleg seprűs felülettel gyakoriak a kora római objektumokban (130. kép/1-11). 182 A bepecsételt kerámia virágkora is erre az időszakra (2. sz. közepe) tehető. Az eredeti kelta formákat átalakítják a római ízlésnek megfelelően, pl. festett vagy agyagmázas S profilú tálak. Gyakori, hogy ugyanazok a formák festett s agyagmázas kivitelben is feltűnnek, pl. félgömbalakú tál, Drag. 37. formájú tálak tűzdeléssel, behúzott peremű tál stb. Tovább használják a festett sávos kerámiát is. Edényeink jellemző díszítése a tűzdelt vagy fogaskarcolt sáv ill. a bekarcolt hullámvonal. Kelet-Pannoniában virágkora a 2. sz. közepétől a 3. sz. elejéig tart. Nyersszínű korsókon s poharakon is jellemző a fogaskarcolt díszítés. Gyakori forma a hosszúkás, ovális testű, szűknyakú korsó. Peremük egyenesen álló, tagolt, fülük a perem alól, esetleg a gallérból indul. További formák a lóherelevél kiöntős korsó, mely az 1. század végétől a 4. századig megmarad (89. kép/l), ill. a vékonyabb falú, kisebb, kétfűlű festett kancsó (122. kép/5). 183 A dörzstálaknál a nagyméretű, nyersszínű s téglaszínű változatok jellemzőek a 2-3. században (131. kép/7 ld. GRÜNEWALD 1979. 49-50, Taf.37). A behúzott peremű lapos tálak a leggyakoribb edényformák a telepkerámiában (132. kép). Festett peremű változata az un. pompeji vörös festett tál utánzata már az 1. század végén feltűnik, de főleg a 2. században használták (132. kép/2). Nyersszínű, sárga kivitelben ugyancsak az 1. század végén jelenik meg, majd a 2. században végig él. Agyagmázas kivitelben ritka (132. kép/3). A 2. század közepétől gyakoribb a szemcsés, keményre égetett típus (132. kép/4-12). Ennek, kezdetben egyenesen álló pereme egyre behúzottabb, élesebben alávágott lesz az idők folyamán. A lapos tálak mellett íveltebb oldalfalú, kicsit mélyebb tálak is megjelennek. Némelyiket fedőnek használhatják. Egészen a 4. század végéig él (147. kép/8). A 4. században simított felülettel (132. kép/13) készül. Egy ritka változata kívül simított belül festett ld. B/8. szelv. Majd a század végétől besimított díszítéssel az 5. század első feléig jellemző, de ilyen már nincs Pátyon. 184 . Eredeti import áru a sigillátákon túl kevés található anyagunkban. Raetiai Drexel II. típusú edény, fémes fényű, rátett patkó s tűzdelt díszítéssel az F/5, szelv. 182 GABLER-HORVÁTH 1996.155,14. kép/13; BRUKNER1981. 19-21 (2.sz.) -Tip.t.5-6.; GRÜNEWALD 1979. 59,Taf.53.1 (2.sz. eleje)- Tip.t.14. stb. 183 BÓNIS 1942. 27, XXIX. t.; BRUKNER 1981. T.141, 146 (lóherelevél kiöntő), T.103/3 (2-3. sz.) 184 GRÜNEWALD 1979. 63-64, Taf.57.5-12, Taf.58., Taf.71; OTTOMÁNYI1989.113-115/21; BRUKNER 1981. 153, T.65. 1. objektumból (133. kép/l). Kora: 2. sz. közepe. 185 Ugyancsak fémes fényű faltenbecher a G/27, szelv. házából. Fémes fényű tűzdelt: B/7. szelv. és F/K 10. szelv. s díszítetlen a C/la szelvényből. Sok műhely utánozza az eredeti import edényeket. így a galliai sigillátákat (123. kép/2-6, 8), nyugati homokbeszórásos (101. kép/3, 123. kép/11) 186 , s benyomott díszítésű raetiai edényeket (123/9-10). 187 Ez utóbbiak a legkésőbbiek, még a 3. században is gyártják. Pátyon valamennyi megtalálható volt már a régebbi ásatás folyamán. 188 A mécsesek talpán egyre gyakoribb lesz a gyártó műhelyt jelölő felirat. Ezeket a firma mécseseket a 2. sz. közepétől a 4. sz. végéig gyártották. Pátyon a B/5. szelvény mécsesének a talpán két betű látszik, a teljes felírat nem olvasható (133. kép/3). A korábbi volutás mécsesek pannóniai utánzatait is használják még ekkor. Egy ilyennek levél alakú fogója került elő az F kőépületből (124. kép/3). Aquincumban a Gázgyári fazekastelep készített hasonlókat. 189 A korábbiakban ismertetett import és díszkerámia valamint kelta jellegű szürke áru mellett az 1-3. századi telepek kerámiájában szürke, szemcsés anyagú, keményre égetett házi kerámiát találunk. Színük a világosszürkétől a feketéig terjed. Változatos tálformák, korsók, faltenbecherek, bögrék, fazekak és hombárok tartoznak hozzájuk (134. kép). Tálak: behúzott peremű, vízszintesen kihajló peremű, gyűrűs peremű stb. A vízszintesen kihajló peremű tálakon belül későbbiek, 3. századiak, a vállban kiugró, ívelt falú nagy tálak pl. F/K 17. szelv (134. kép/.4). A bikónikus tálak (134. kép/2) egészen a 4. század elejéig használatban voltak. 190 A korsók lóherelevél alakú kiöntővel vagy tagolt peremmel készülnek. A horpasztott falú faltenbecherek a 2-4. sz-ig jellemzőek. A bögrék s fazekak többsége vízszintesen kihajló peremű. A korábbi változat háromszög alakúra képzett peremmel készült (134. kép/6.). Megjelenése a 2. század első felére tehető. Nyakukon gyakran vízszintes sűrű vonal185 Analógiák pl. Intercisából ld. SZÖNYI Eszter: Zur Verbreitung und Herstellung der sog. Rätischen Keramik in Pannonién, ActaArchHung 25 (1973) 87-108, Abb.1/10, Abb. 3. 186 Homokbeszórásos, bevonatos (festett) faltenbecher: helyi pannóniai gyártmányok. 1.-2. sz. fordulójától, 2. sz. második feléig, ezen belül a horpasztások száma, formája, peremkiképzés alapján lehet csak pontosabban keltezni. Ld. GABLER 1998. 264.; GRÜNEWALD 1979. Taf.22.16, ;BÓNIS 1942. Taf. XVII/18. stb. 187 pl. E/2, szelv. gödörházából, F/K 10. szelv. -50 cm - tűzdelt díszítéssel. 188 Részletesebben OTTOMÁNYI-GABLER 1985. 204, XIX/8 (import), 8-11 (utánzat). 189 OTTOMÁBNYI-GABLER1985. 214, XXX.t.12.; A mécsesekről részletesebben ld. PONGRÁCZ Zsuzsanna: Lampen aus Zalalövő (1973-1987), ActaArchHung 42 (1990). 111-145; IVÁNYI Dóra: A pannóniai mécsesek, (Die pannonischen Lampen), DissPann ser.II.2. Bp. 1935. Főleg a soklyúkú mécseseknek van ilyen levél alakú fogója ld. XlX-XXIV.t., XXIX/3, XLVII/17, LIII/3. 190 GRÜNEWALD 1979. 57-58, Taf.48.8., 50.1-3, Taf. 51.1-5. 172
