Ottományi Katalin szerk.: Régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 30. Szentendre, 2007.)
Ottományi Katalin: A pátyi római telep újabb kutatási eredményei - III. A telep periodizációja, kormeghatározás
Objektumok: (106. kép) - Gödrök: Többnyire kerek, függőleges, lefelé szélesedő falú mély gödrök. Átmérőjük 120-200 cm között. Mélység 110-200 cm C/28. szelv. 7. obj., F/5, szelv. 2. obj., F/kőépület 5. szelvény, 4. kőfal alatti gödör, G/17, szelv.l. gödör, G/30, szelv. 2. obj, H/3a 1. obj., H/9a. szelv., H/10, szelv. 4."kuckó" fala alatti gödör, H/13, szelv.15. fal alatti gödör. - Gödörház: F/kőépületben földbe mélyített, nagyméretű, megközelítőleg szögletes ház cölöplyukakkal (11-15-10-14. szelv). Sok helyen csak a rómaival kevert bronzkori kerámia utal e korai telep meglétére. Legjellemzőbb ez a két nagy kőépület az „F7K és a „H" terület alatt. F/Kőépület: 4-5. fal között, 6. szelvényben ép kis bögre, 13. szelv., 12-16. szelv, 15-19. szelv. „H" terület: 1. kemencéjében a ház alatt bronzkori kerámia, 3. és 5. szelvényben stb. Leletanyag: (107-108. kép). Az egyik gödörből (C/28. szelv.7. obj.) mészbetétes kerámia, egy másikból pedig (G/17, szelv.l. obj.) 10 db jellegzetes kis egyfülű bögre került elő. Ugyanilyen kis ép bögre az F kőépületben is volt. A C/28. szelvény gödrének anyagából nagy tárolóedények állíthatók össze. Mindez a középső bronzkori Vatya kultúrához kapcsolja telepünket. Lelőhelyünkön a bronzkori telep kiterjedése kisebb lehetett, mint a római. Észak felé a Malom-dűlő folytatásában már nem Vatya kultúrához, hanem későbronzkori urnamezős kultúrába sorolható kerámiát említ a Topográfia. (MRT 7. 13/8.1h) A telephez tartozó temető néhány sírja, a dombtetőn bronzkori volt. Ezek gödrökbe zsugorítva elhelyezett halottak, egyik mellett örlőkő töredék, másiknál kutyacsontváz található. Koruk a bronzkoron belül kérdéses. 59 Talán a mi telepünk temetőjéhez tartozott az a három urna, melyet a Sasfészek tónál találtak s pusztítottak el Rómer Flóris tudósítása szerint. 60 Páty területén a középső bronzkorban még két helyen telepedtek meg s temetkeztek a Vatya kultúra lakói. Magaslati telepük volt a Fűzes patak keleti partján emelkedő Nagy-hegyen, ahonnan bronzkincslelet is előkerült. (MRT 7. 13/12.1h).Illetve a hegy lábánál elterülő Alsó-hegy alja nevű területen egy kisebb telep mellett kb. 200 sírból álló urnatemetőt tártunk fel 2004-ben. 61 1. Kelta eraviszkuszok (LTD 2 3 ) - római foglalás kezdete (i.e. 1. sz. második fele-i. sz. 68): Augustus -Julius-Claudius dinasztia. E korszakot kettéoszthatnánk egy korábbi késő kelta, s egy későbbi, a római foglalást követő periódusra, az 59 Temető 67. és 81.sírja. 60 MRT 7, 13/xxx, 3-5.jegyzet. 61 MRT 7. 13/4.Ш. REPISZKY RégKut 2004.265. i. sz. l.sz. középső harmadában. 62 Ilyen tisztán azonban itt Pátyon nem lehet elkülöníteni se az objektumokat, se a leletanyagot. Legkorábbi érmeink az i. e. 2-1. század fordulójáról valók, de ilyen korú kerámia nincs a telepen. Ezeket az érmeket később is használhatták, mivel a gödörházban, ahonnan előkerültek (H/l. szelv.) már eraviszkusz, festett sávos kerámiát találunk. Telepünkön a középső bronzkort követő hosszabb szünet után, a folyamatos, négy-öt évszázadon át tartó megtelepdés az eraviszkuszokkal vette kezdetét az i.e.l.század közepe körül. A késő kelta-kora római településen belül nehéz konkrét korszakhatárokat vonni. Nincs olyan világosan elkülönülő törésvonal, mint a 2. század utolsó harmadában a markomann háborúk miatt, vagy később a Severus kor végét lezáró 230/250-es évekbeli pusztulás miatt. A bennszülött kelta eraviszkusz lakosság leletanyaga megtalálható végig a település első két évszázadában. Egyes típusok rövidebb, mások hosszabb ideig élnek tovább római környezetben. A keltezésben főleg a mellette feltűnő római kerámia megléte, mennyisége s keltező értéke jelent segítséget. Ugyanez érvényes az objektumokra is. A hasonló formájú tárolóvermek, kemencék s gödörházak az i. sz. 1. század elejétől a 2. század első feléig, gyakran a század utolsó harmadáig megmaradnak. Objektumok: Római foglalás előtti eraviszkusz telephez tartozó önálló objektumot nem tudtunk elkülöníteni. Ahol ilyen korú leletanyag van, ott egyrészt megjelennek már a legkorábbi római edények is, másrészt későbbi feltöltést vagy fölé épült kora római objektumot találunk (pl. H/1-2, szelv.). A kora római telep úgy látszik részben rátelepült a korábbi objektumokra, ill. tovább használta azokat. Főleg tárolóvermek (22 db), agyagkitermelő s egyéb gödrök (kb. 10 db), egy kemence, két kerek gödörház s kisebb gödörház részletek köthetők ehhez a periódushoz. Kemence: A római leletanyag hiánya alapján ide sorolhatjuk az „A" terület kemencéjét. Nagy, durva, plasztikus ujjbenyomásokkal díszített kézzel formált fazekak s nagyon sok szürke simított, besimított hombár töredék jellemzi leletanyagát. Ezüst szárnyas fibulapár darabjai jelzik, hogy az i. sz. első században használták. Közelében egy késő kelta grafitos perem is van („A" terület rábontás déli fele). Elpusztult kemence 62 Az Aquincum környéki településrendszer periodizációjánál valóban elkülöníthető egy foglalás előtti, kb. i.sz. 50-ig tartó késő kelta periódus, s egy ezt követő kb. i.sz. 89-ig tartó időszak. Ld. ZSIDI 2005. 333-334, Abb.1-2. Pannónia Inferior településrendszerének összefoglalásánál viszont csak a foglalástól a Flavius korig tartó időszakot veszi első periódusnak a kutatás. Ld. VISY 1994. 432. 124
