Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Jakus Lajos: Prédikátorok és iskolamesterek „életmódja” a Kisalföldtől a Nagyalföldig a reformáció és ellenreformáció idején

JAKUS LAJOS (Falumúzeum, Репс) PRÉDIKÁTOROK ÉS ISKOLAMESTEREK „ÉLETMÓDJA" A KISALFÖLDTŐL A NAGYALFÖLDIG A REFORMÁCIÓ ÉS ELLENREFORMÁCIÓ IDEJÉN HITÚJÍTÁS VAGY HITJAVITÁS A reformáció különböző megfogalmazásban is vallási és politikai mozgalom a 16. századi Európában, az apostoli egyház tisztaságának visszaállítására. Nem hitjavításnak, mint amit róla az ellenreformáció hirdetett, hanem hitjavítónak vallja magát. Hazánkban befogadásának első „fecskéi" a német ajkú városok és a királyi udvar volt, mely a királyné német kíséretét képezte.

1 Sopron, Lőcse, Bártfa és az erdélyi szász városok: Brassó, Nagyszeben polgársága ismerkedett meg legkorábban Luther tanításaival.

2 A második befogadóját azok a mezővárosok alkották, melyekből a külföldön megforduló kereskedők, marhapiacokról viszszaérkező tőzsérek, hazatérve, magukkal hozták a reformáció tanításainak iratait, ilyen volt Debrecen, Nagyszombat, Kecskemét, Nagykőrös, Nyírbátor, csak néhányat említve.

3 A harmadik terjesztője főúri birtokok központjaiból sugárzik ki: Sárospatakon a Perényiek, Felvidéken a Balassák és Forgáchok, NyugatDunántúlon a Batthyányak, Bánffyak udvarházai támogatták az első hazai reformátorokat, falvaikban ők azok, akik továbbterjesztik tanításaikat.

4 A hódoltsági területeken a ferences szerzetesekből meggyőződéses reformátorokká váló prédikátorok után tanítványaik második generációként 1540-től megfordulnak Wittenbergben, s a század második felében előbb a lutheri tanítás híveiként működnek.

5 Amíg ez kialakul, két évtized telik el. A fennálló állapotra világosan rámutat az 1560-61-ben összehívott tridenti zsinat után Oláh Miklós érsek által Nagyszombatba rendelt vizitáció, amely megidézteti a plébánosokat a zsinatra. Az összehívott papok közül többen fel sem voltak szentelve, vagy protestáns módon tartották a szertartást, noha katolikusoknak vallották magukat. Sok közülük megnősült, s nem akart hallani annak megszüntetéséről. Házasságuk mindenesetre első lépés volt a katolikus egyháztól való elszakadás felé.

6 Protestáns részről hasonlóan találkozunk felemás felfogással, amikor bár Luther követének tartja magát az illető pap, de egyszín alatt áldoz.

7 Az esztergomi egyházmegyéből többen el sem mentek a vizitációra, volt, aki öreg korára hivatkozott, a szokolyai „nem tartja magára nézve kötelezőnek a megjelenést", tehát már lutheránus.

8 Oláh Miklós vizitációja alkalmával négy plébániáról megállapítja, hogy lutheránus, Deákit már 1560-ban annak írta. CSALLÓKÖZBEN, MÁTYUSFÖLDÖN A Dunától északra, a Csallóköz és Mátyusföld reformációja a legkorábban 1542-től követhető. Dobronoki Miklóst 1589-ben még lutheránus püspökké választják, csak 1592-ben vált meggyőződéses helvét hitvallásúvá. Galántán szerkesztették meg zsinatukon álláspontjukat. Akkor a hatáskörébe tartozó Szokolya, Maros és még Vác is lutheránus irányzatot követhetett. Amikor Vác lakossága a 15 éves háború alatt a Szigeten tartózkodott, akkor fogadhatták be a kálvinista tanokat, s akik onnan visszatértek már 1604-ben, a Makádról érkező Foktövi Jánossal együtt, a református egyházat szervezték.

9 Kutassy János esztergomi érsek 1597-ben székhelyéről, Esztergomból, melyet közben visszafoglaltak a töröktől és Érsekújvárból 1599-ben szeretné kiűzetni az eretnek prédikátorokat.

10 Magyari István 1602-ben „Az országokban való sok romlások okairól" írt munkájában Isten büntetését látja abban, hogy „Mátyusföldén a török közelebb rabolhatott, ahonnan a keresztyén tanítók kiűzettek jószágaikból. Az Isten megfosztotta nem sok időre jobbágyiktól, akik az igaz tanítókat kikergették vala és az ellenséget közelebb hozá"

11 Magyari utalása Kutassy Jánosra vonatkozhat, az érseki birtokokra, Csallóközben, Mátyusföldön kilenc templomukat elvette a kálvinistáknak, prédikátoraikat elűzette. Szuhay István váci püspök maga is hasonlóan tevékenykedik. Micatius /Migazzi/ váradi püspökhöz 1603. december 22-én írja: „Én saját hatalmamnál fogva és vallásunk iránt való buzgóságból Esztergomból és Komáromból személyesen kiűztem az eretnek hitszónokokat, ellenálltak azok is, de hiába már elálltak." Komáromból Keresztes Dániel református lelkészt űzte el.

12 Szenczi Lukács 1611-ben arról értesíti Szenczi Molnár Albertet: „Komáromban Dobronoki Miklós püspök Bölcskey Istvánnal őrzi a Krisztus seregét" - ismét szabad tehát a vallásgyakorlatuk.

13 117