Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

Pátzay Pál terrakotta portréja Jászi Ferencnéről idő, amikor ezért ez a szerencsétlen ország, - melyet mi mindannyian szeretünk - is hálás lesz neki..." 153 . Amikor 1929-ben megjelent Oszkár fiának a Habs­burg-Monarchia felbomlásáról írott könyve, túl a hetvenen angolul kezd el tanulni, hogy megértse. Arcának szelídsége, egyszerű puritán természete, ­melyet talán Pátzay Pál terrakotta szobra ad vissza leghűségesebben, - korának nagy gondolkodóit vonzotta házába. Egykor az „Idessel" együtt főzték be az őszi csipkelekvárt, sokszor pátyolgatta Szabó Ervint, a vérbajos Ady által használt edényeket és evőeszközöket sajátkezűleg fertőtlenítette és szám­talanszor vonta kérdőre Bandit a sok cigarettáért és alkoholért. Csodálta Reinitz zongorajátékát és szá­mos érdekes és értékes ember hajnalig tartó baráti vitáját. Az „áldott Nyama", ahogyan Lili unokája nevezte, a család fő összetartó ereje. Összefogta a bécsi bankár rokonságot, a Liebermann-Kőhalmi­Juhász családokat, közvetített Leó és Oszkár között, összetartotta Kassát Oberlinnel, Bécset Berlinnel, a Vadász utcát a Ménesi úttal, a hitetlent a hívővel, a kommunistát az antibolsevistával. Csupán alig több, mint másfélszáz levél maradt utána, ezek javát fiához és Lili unokájához írta 1926-31 között. Jászi Oszkár anyjához fűződő emberi kap­csolatát szépen illusztrálják naplóinak sorai is. 1919 áprilisában például ezt jegyzi fel: „Egyetlen fix pont és megnyugvás a széteső és megvadult világban bátor és nagyszerű Anyám." 154 Végiglapozva Vámos Henrik noteszét, valóban a Demény Pál által is sokszor emlegetett igazi nagyasszony képe tárul elénk: 1925 áprilisában Rubin László regényét dicséri, s mint mindig, most is Oszkár fiával büszkélkedik; 1927 októberében Oszkár 830 oldalas könyvéről tart beszámolót, majd Leszner Richárdot fogadja, később Stromfeld Aurélné érkezik. „Szép volt Stromfeldné könnyei között, melyeket iparkodott legyőzni, megpróbált szegény még nevetni is. Nemcsak a férje volt hős." 1928 áprilisában meséli el Vámos Henriknek azt a régi történetet Oszkárról, amikor a gyermek Őszit „megharapta egy szomszéd falu egyik gazdájának kutyája. Egyik kocsi hozta haza a fiút biciklijével együtt. Aratás után volt, fáradt volt, mégis befogott a gazda, hallván, hogy Jászi dr. fia. A kutyát figyelték nem-é veszett. S a gazda mondja Jászi mamának: életem végéig fogok arra az órára emlékezni, hogy az úrfit hazahoztam, így képzelem Jézust, csak az tud ilyen szépen beszélni." Sokszor panaszkodik egészségéről, melyet Őszi elől titkolni kell, bántja őt az elfogatási parancs Oszkár ellen. 1930. május 8-án ezt jegyzi Vámos naplójába: „A halállal álmodtam, s csak azt kértem tőle - mondotta nekem ­adjon egy esztendei haladékot, míg újra látom Őszit." 1931. június 10-én már halálosan beteg és Kassára szeretne menni, hogy ott unokájánál találkozhassak Oszkárral. Június közepén már a Grünwald szanató­riumban fekszik. A kassai látogatásra nem kerülhetett sor, Oszkár pedig nem jöhetett Magyarországra. Hetvenhét évesen halt meg. „Szerdán délután ötkor eltemettük szegény Jászi mamát: A temetésen ott voltak a családtagokon kívül: Braun Róbert, Kallós Bertalan és neje Werl Hedvig, Székely Imre és neje, Rácz Gyula, Szimonidesz Lajos, Zorányi Jenő, Bánóczi Dénes, Véghelyi Viktor, Baracs Károlyné és leánya, Kemény Gábor, Ágoston Péterné, Kernstok Károly, Nemes Emil, Hatvány Lajos, Dénes Lajos, Csécsi Imre, Szende mama, Szende Kató, Stromreld Aurélné és sokan mások. Braun Róbert mondott a sírnál egy-pár klasszikus fordulatot." Braun Róbert metaforikus beszéde és a résztvevők gyászmenete csendes tüntetés volt a halott száműzött fiáért, aki ellen még a Bethlen-i konszolidáció idején is elfogató parancs volt érvényben, s egy huszonnégy órás salvus conductust sem kaphatott édesanyja halálos ágyához. Haláláról egy szép nekrológ jelent meg a Heti Újságban, melyet valószínűleg Vámos Henrik írt. 155 „Rég elhunyt Ferikéjére, Viktorra mindennap gon­dolt. Kedves halottai vele együtt éltek, halhatat­lanságukat jelentve ott voltak vele, miként ő is tovább él azokban, akiket szeretett." 156 JÁSZI VIKTOR „...Nemcsak a tehetségnek szokatlan nagysága, nem­csak az energia bámulatos szívóssága, s nemcsak a jellem patyolattisztasága különböztette meg Jászi Viktort, az emberek nagy tömegétől...; Kicsit divatból kiment típushoz tartozott, valóságos visszája volt a 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom