Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében

SZ.TOTH JUDIT (Ferenczy Múzeum, Szentendre) A NÉMETEK VISELETE PEST MEGYE NYUGATI FELÉBEN Pest megye német lakossága zömében a megye nyugati felében, a Duna jobb partján élt. Betelepítésük a 18. század legelején és végén, az első és harmadik telepítési hullámban zajlott, közép- és dél-német területekről. A Magyarországra érkező németek eltérő kultúrát, eltérő nyelvjárást hoztak magukkal, melyek rövid idő alatt tájegységek szerint rendeződnek, nagyobb etnikai egységeket képezve.

1 A Pest megyei németek a Dunántúli-középhegységtől a Dunakanyarig húzódó táji csoporthoz tartoznak: a Budai-hegyvidék, a Pilis és a Dunazug-hegység németsége - néhány kivétellel - egységes keverék nyelvjárást beszél, amelyben a többséget magához hasonító dunai bajor volt a meghatározó.

2 Egyes településeken a népnyelv különbözősége utal vissza az eltérő eredetre (Dunabogdány Pilisvörösvár, Törökbálint és Diósd), népi kultúrájuk jellegzetességei a 20. században már azonosak a táji csoport többi falujáéval. A 19-20. század fordulóján a huszonkét település zöme egy nemzetiségű volt, de a Pilis déli nyúlványa, a Nagy-Kevély-hegy körüli öt faluban több nemzetiség élt együtt: Csobánkán német, szerb, szlovák, Pomázon ezek mellett még jelentős számú magyar lakosság is volt. Bizonyos települések lakossága egy vagy több (szomszédos) faluval közelebbi kapcsolatban állt, külső kapcsolataik a múltban egymás felé mutattak, de ma is szimpátiával és elfogadással említik egymást. Malomba járás, búcsúk, ismerkedésiszórakozási alkalmak, és leginkább a párválasztás körzete jellemezte ezt a kapcsolatot, amelynek eredete hajdani közös származásban, utólagos kirajzásban, rokonságban kereshető: Diósd-Törökbálint, Budakeszi-Budaörs, Budakalász-Békásmegyer-Üröm-(Borosjenő), Csobánka-Pomáz stb. lakossága között. A németek viseletét a megye Dunától nyugatra eső területén igyekeztem összegyűjteni. Ezen belül a Budai-hegyvidék kétségkívül jellegzetesebb német kultúrája viszonylag ismert, a 20. század elején a jeles napi és vallásos szokásaikról jelentek meg publikációk,

3 a két világháború között (s napjainkban) szintén az egyházi élethez kapcsolódó közösségi események passió, úrnapi körmenet és virágszőnyeg - tették ismertté, vonzották oda a környék lakosságát és a főváros „közönségét" is. Ugyancsak Buda környékére koncentrálódik az egyetemek német szakos hallgatóinak munkája is, akik nemcsak nyelvészeti, hanem olykor néprajzi témájú szakdolgozatokat készítenek. A legkiválóbbak megjelennek a Manherz Károly szerkesztette, a magyarországi németek népi kultúráját bemutató sorozatban.

4 A néprajztudomány látókörébe leginkább csak ezek az írások kerülnek be. A Budai-hegyvidékkel szemben a pilisi több nemzetiségű falvakról gyakorlatilag nincs néprajzi gyűjtés, sajnos a kutatók korábban is elkerülték, pedig az összehasonlító elemzéseknek az anyagi és a szellemi kultúra terén egyaránt - kiváló helyszínei lehettek volna. A német viseletet illetően munkámban négy forrásra támaszkodhattam: a publikált és kéziratos szakirodalomra, a köz- és magángyűjtemények tárgyi anyagára, archív fotókra és a ma élő legidősebb generáció visszaemlékezéseire. A magyarországi németek viseletéről először Grynaeusné Papp Emilia írt összefoglaló munkát az ötvenes években. Kézirata a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában található.

5 Ez az anyag és a szerzőnek az egyes öltözetekről készített színes akvarelljei képezték az alapját a közelmúltban megjelent K. Manherz: Volkstrachten der Ungarndeutschen - A magyarországi németek népviseletei című könyvének.

6 A német nyelvű könyv a férfi és a női viselet részletes elemzésével, a színes ábrákkal, archív fotókkal, Boross Marietta magyar nyelvű tanulmányával kiegészítve monografikus igényű munka. Mivel a teljes magyarországi németséggel foglalkozik, szükségképpen általánosít: a viselet elemeit történeti megközelítéssel, az egyes öltözetdarabok leírásával mutatja be, de nem célja az egyes táji csoportok viseletének jellemzése. Pest megyéből - sok fénykép mellett - színes akvarellen budaörsi és budakeszi női- és férfiviselet, pomázi (valamint ceglédberceli és nagybörzsönyi) leány öltözete szerepel a könyvben. Dokumentatív értékű leírás a területen csak Pilisvörösvár és Zsámbék viseletéről jelent meg a magyarországi németek népi kultúrájával foglalkozó sorozatban.

7 A Pest megyei németekkel azonos táji csoportba (Dunántúli-középhegység) tartozó Veszprém megyei németekről Lackovits Emőke írt adat-gazdag, kiváló könyvet - mely a szlovákság viseletéhez is jó összehasonlítási anyagot tartalmaz.

8 A kitelepítés évfordulóihoz, vagy a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva majd minden település adott ki valamilyen kötetet, tanulmány-gyűjteményt, falumonográfiát. Szerzőik a viseletről ritkán írnak (Solymár), a bennük szereplő archív fotók azonban igen értékes forrást jelentenek a viselet kutatójának. Különösen jók a kitelepített németek által kiadott, a kitelepítéskor magukkal vitt fényképeket közlő kö49