Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

hívott. Gyulai sokat törődött és büszke volt kicsi gaz­daságára." (Hatvány Lajos: Egy leányfalvi nap) 24 „Szeretem Leányfalut, a Kis-Duna gyöngyét. A ma­ga kettős arcával egyik legérdekesebb pontja csonka országunknak. Ha alulról nézem: erdőkoszorúzta he­gyek, sziklás bércek tornyosodnak a magasba, a közel­ségükkel megcsalva a szemet, az alpesek fönséget varázsolják elém; ha fölülről nézem: tóvá simuló fo­lyó, szelíd lankák és mosolygó rétek - mintha a Du­nántúl bájos képei gyönyörködtetnék lelkemet. Min­den évben egyszer bejárom ezt a bájos, fönséges vidé­ket, de nemcsak és nem elsősorban szépségéért. Más, mélyebb érzés vonz oda, a kegyelet és a hála. Leány­falu nekem egy negyedszázad óta búcsújáró helyem, mert itt élt, itt töltötte legharmonikusabb napjait egy­kori tanárom, Gyulai Pál. Leányfalu az volt Gyulainak, ami Tusculum Cice­rónak: ide vonult el nyaranként kipihenni az iskolai év fáradalmait. Itt a leányfalusi villában meg a hozzá tartozó terjedelmes kertben - széppé inkább a termé­szet jósága, mint a kertész keze tette - dolgozott csönd­ben, öregesen. Itt, Leányfalunak köves, göröngyös, meredek útjain, kapaszkodott föl Gyulai Pál minden délelőtt, kampós botjára támaszkodva, a Messzelátó­hoz, itt gyönyörködött, magasból letekintve, az ezüs­tösen csillogó Dunában és a messze kéklő hegyek ko­szorújában." (Császár Elemér: Leányfalun)™ A Gyulai-villa 1980-ban „Leányfalun beléptem a történelembe; abba a korszakba, amely nagyon közel áll hozzám: a reform­kor és a szabadságharc évtizedeibe. Beléptem Vörös­marty, Petőfi, Arany világába: Gyulai Pál villájába. (...) A falon az ős, Gyulai Balázs nemesi címere 1591­ből. A mennyezetig érő könyvespolcokon a reformkor, a liberális szemlélet dokumentumai: a Honderű, az Életképek, a Pesti Divatlap bekötött példányai, Kisfaludy Károly és Sándor művei, Jókai, Petőfi és Arany. Biedermeier bútorok. Lábam elé csodálatos szőnyeg terül. Félve, tisztelettel s megilletődve lépek rajta, hiszen az okirat tanúsága szerint: ,tiszteletünk és barátságunk jeléül és emlékéül készítették e szőnyeget...' - s következik 48 női név. Negyvennyolc magyar nagyasszony neve. Arany Lászlóné, Arany János menye; Beöthy Zsoltné, az irodalomtörténész és kritikus neje; a drámaíró öz­vegye, Csiky Gergelyné; Görgey Istvánné, a tábornok rokona; az író felesége, Szász Károlyné, Zichy Mária grófnő, Pálffy hercegnő, gróf Teleky Sándorné... Mindnyájan egy kvadrát készítését vállalták." (Karácsonyi István: Villa a Duna mellett)^ Életkép 1888-ból Nyaralni jöttem, - jobban mondva: hoztak. Mert az hűseljen, aki izzadott: Én nem szereplő, csak néző vagyok. ­Míg elzárkózom csöndes, szűk szobámba, - Öt lépés hosszú ez, széltébe másfél, ­Bicegd be vers, helyettem a falut. (...) Leányfalu - kivonat Budapestből, Kicsinyke zsebkönyv a nagy lexikonbul, Másodszor s módosítva adva ki. Ez ismert arcok mind onnan valók: Penészvirágok a hivatalokbul, Filigrán munkák illatos szalonbul, Apró babáik s vaskosabb dadáik, ­Csupán egy fokkal elparasztosodva A szénaillat közt, napbarnítottan. Mind lábrakelt gombáknak látszanak A nagykarimás szalmakalapokkal. Öröm elnézni a vidám papákat, Amint a réten a sárkányt eresztik, Labdáznak, vagy fogócskát játszanak Az ujjongó, az ifjabb nemzedékkel. Itt nyüzsgő, tarka csapatok vonulnak Fürödni, lobácsolni a Dunára; Amott a hosszú karaván tipeg, Megrakva dúsan elemózsiával, Az árnyékosba, a tölgyes felé; A felvert porban ott zörgő kocsik Toronyirányban messze elrobognak, A rázkódástól staggátós dalokkal. Napközben ilyen, ennyi itt az élet. A reggelt úri módon elalusszuk, Ellenben este nem fekszünk korán le. Egyes családok körbetelepedve Sokáig elcsevegnek a verandán, Jóllaknak ingyen üde levegővel. Akadnak itten is kompániák, Kik forgatják az ördög bibliáját A pipaszónál, kis kvaterka mellett. Ábrándos párok korzót rögtönöznek S elandalognak holdvilágos éjjel. Aztán, ha kedvük tartja, itt a színház, Vándorszínészek jönnek-mennek erre; S jelenleg hirdet épp' előadást Valami bűvész antispiritista. Ha pedig ez mind már nekünk unalmas, A gőzhajóra fölkapaszkodunk, Egy óra s a - fővárosban vagyunk. (Regőczi Exner Győző: Leányfalván) Móricz Zsigmond Leányfalun 32 „1912-ben a leányfalui szőlőben épült egy ügyes kis ház. Volt benne egy nagy és egy kisebb szoba, konyha, az előrecsapó tető alatt veranda. Nemsokára nem fér­tek benne, építettek mellé egy jó nagy konyhát, kam­rát és a felszabadult helyiség lett a Terka nagymamáé. Meg az innen-onnan kerülő vendégeké. A nagy szobában állt két összetolt ágy, előtte 243

Next

/
Oldalképek
Tartalom