Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sz. Tóth Judit: A németek viselete Pest megye nyugati felében

14. kép. Budakeszi, 19. század vége. A nagymama turbánforma kasmír fejkendőben van, mely alatt látszik a kontyot tartó széles szarufésű formája. Ugyanolyan fésűre tűzték fel a nagyobb lány sok fonatból készített kontyát is. Nem túl bő, könyök fölött megkötött ujjú ingben, kasmír vállkendőben, hajtogatott kék kötényben vannak. vezérágas fonást Zsámbékon találta.

38 A zsámbéki és perbáli leányok kontya lapos kalapszerűen fekszik a fejtetőn, a homlokot is beárnyékolva. Ezeket a különleges kontyokat viselőik egyedül nem tudták elkészíteni. Anyjuk, vagy falubeli asszony fésülte őket fizetség fejében. Elkészítésük nemcsak pénzbe, de sok időbe is került, több napig nem bontották szét, csak éjszakára engedték le. Az 1910-es években már sehol sem viseltek ilyeneket. (A ma élők már nem emlékeznek az elkészítésükre. 1999-ben a Buda környékéről Ceglédbercelre települt sváb asszonyok rekonstruálták a bonyolult kontyformát, s menetét videoszalagon megörökítették.) A németek körében mindenütt a két, egyenként három ágból font és koszorúba tűzött konty lett a nagylányok általános hajviselete egészen a rövid frizura megjelenéséig. A német asszonyok főkötő- és kendő viselése hasonló változatosságot mutat. A fejkötő a 19. század közepéig a gyermekek, lányok, asszonyok körében is általános volt, csak ezt követően váltotta fel a fejkendő. A főkötő azonban két formában később is fellelhető:

39 a színes, hímzett és díszített, merev változatára a mi vidékünkön nem találunk példát. A másik változat fehér sifonból készült, a homlok körül olykor csipkével díszítették. Az egész hajat betakarta, így védte a kendőt. A mezővárosok polgárasszonyainak viseletéből ismert, az arcot keretező, áll alatt megkötött főkötő-formát a visegrádi nők őrizték meg. A fejkötő meglétére emlékeztek még Csobánkán, Budakalászon, de csak két családi fényképen látható, hogy a díszítetlen fehér textil a homlokon tűnik elő a kendő alól. (15. kép) Valószínűleg a hajdani főkötő funkcióját átvett alsókendő látszik. A vékony karton, cérnavászon, kékfestő, delin kendőt hátra, a konty alatt meg15. kép. Budakalászi család 1920 körül. A nők kockás és mintás szövet öltözékben, bársonnyal díszített ujjasban, bársonnyal szegett szoknyában vannak. A fiatalasszony kendője alatt látszik a fehér alsókendő. A fővárosban dolgozó fiatalember városi ruhában, nyakkendőben, siltes sapkában van, apja még a hagyományos férfiviseletben van. Csizmája egyenes tetejű „sváb csizma". kötve viselték, házi-, mezei munkában felsőkendő nélkül. Ugyancsak a főkötő maradványa a kis méretűre zsugorodott kontykötő, amit világos, jól mosható anyagból maguk varrtak az asszonyok, s pertlivel kötötték meg, magát a kontyot is körbekötve. A kapun kilépve mindkettőre kötöttek egy másik kendőt. Amikor már csak egyet viseltek, akkor is a hátra kötött forma volt gyakori a köznapi kendő (kopftuch) és az ünnepi sopf esetében is. Az asszonyok kontyának formája, elhelyezése (fejtetőn, hátul vagy tarkón) minden településen a lányok kontyát követi: az asszony úgy és oda tűzi - csak összefogott vagy egyszerűen befont - haját, ahogyan lány korában megszokta. Ez a meghatározója a kendő kötésmódjának, ami igen változatos volt és a 20. század elején kistáji, olykor falunkénti jellegzetességeket mutatott. A konty formája adta meg a kendő formáját. Az U alakú patkókonty két vége (Zsámbék) a fejtetőn kitartja a kendőt, oldalt ráncok képződnek. A fejtetőre tűzött kontyon magasan állt a kendő, a selyemkendő is. A kontyot tartó széles fésű formája is látszik a kendőn, a fejtetőn szögletes marad. (16. kép) A német nők igen nagy méretű fejkendőket viseltek kékfestőből, szövetből, selyemből, 80 x 80, akár 100 x 100 cm-eseket. Méretük az 1920-as évekre közelített az átlagoshoz, de a Dunakanyar vegyes nemzetiségű faluiban már a század elején kisebb kendőket viseltek. A különleges formákat a magyarság körében általános méretű kendőkből nem lehetne elkészíteni. 19. század végi fényképeken az asszonyok a nagy méretű kendőjüket hátul kötötték meg, két hosszú vége egyformán csüngött le. (17. kép) Csak az idősek kötötték előre. Jellegzetes, helyi divatot követő kendőviselési formákat budaörsi, budakeszi archív fény63