Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Sin Edit: Szöveggyűjtemény Szentendre vonzáskörzetének irodalmi topográfiájához

zet elveszhet, szerencsére az előzőek biztonságos helyen vannak. (...) 1989 előtt abban a folytonos tudatban éltem, hogy a kéziratot elvehetik, ennélfog­va biztosítani kell magunkat. Kaparásztam a szenes­és fáskamrában, három plasztikzacskóba csomagolva betúrtam minden este Csobánkán a készülő munkát a szén alá." (Konrád György: Várakozás) 19 PILISSZÁNTÓ Az egykor itt élt költő vallomásai Visz a vonat, látom már a Pilist, ­ott laktam én kilenc esztendeig: Pilis-szántón. Nyomasztóan hatott rám, hogy a hegy úgy fölém emelkedik; fel-felmentem rá s megálltam kopár fején, azon a szarvaslegelőn, ­„Fölötted csak az ég legyen!" - üzente a Nagy-Alföld, szülő és nevelőm. Örülök, hogy egy ablak mellett ülök, míg arra visz ez az öreg vonat, mint annyiszor, hogy viszontlátom végre a Nagy-Pilist, öreg barátomat; barátok lettünk, hogy először álltam fején, azon a vadkanlegelőn. (...) A hegy-égig ér; égigérő oroszlán a Pilis: busa fejével ha felállna ő, betörné az eget - ezt súgja bennem a Nagy-Alföld, az a bölcs nevelő. Maradj barátom, te kék hegy oroszlán, te égig érő nagy hegedűtok, mit én magános, szegény öreg költő gondolatban merészen kinyitok; (Erdélyi József: Pilis) Szarvasok és vaddisznók nyoma közt vegyül nyomom a hóban odafenn, a hegytetőn, ahova felmegyek minden reggel egy síkos ösvényen. Szarvasok és vaddisznók nyoma közt szeretem látni lábaim nyomát; szeretem járni egyedül az erdő, a téli erdő gyöngyvirág havát. (...) felszállt a köd, de egybemossa még a Pilis erdős-bérces homlokát, így nagy a Nagy-Pilis, ha istene felhőbe, ködbe burkolja magát; ne lássa senki vállát, nyaka szirtjét, elég, ha látja sziklatérdeit, melle közén sötét sörték gyanánt meredező bozontos erdeit. (...) Vadlúdcsapat repül észak felől, alacsonyan Pilisszántó felett, fejem felett éppen. (Erdélyi József: Téli rapszódia) (...) jó nekem egy kis tót faluban lakni a falu szélén lenn és dicstelen. (Erdélyi József: Őszi rapszódia) Riport az 1970-es évekből „Tárt karokkal várják mindenütt a pilisi községek­ből beáramló munkásokat a budapesti nagyüzemek. Igen, mert aki itt megszokta a munkát...! (...) Régen minden pilisszántói lány cseléd volt Pesten, most csak takarítani jár oda az asszonynép. így vál­tozik minden. (...) Ha Pilisszántó hegyi falut aszerint ítélné meg az em­ber, hogy melyik utcája milyen, nagyon elválasztód­nának a község korszakai. A régi utcák képe? Csupa apró sikátor, alacsony, kis jelentéktelen, omladozó kövekből, párkány kerítésekből! Az új utcák? Ez a sor telek itt mind az uraság szérűje volt. Csak szalmakaz­lak álltak itt meg szénarakások. Most kastélyok sora. És itt nemcsak az anyagi feltétele van meg a szép, egészséges, modern házak építésének, stílusa, igénye, ízlése is van építőinek, építtetőinek egyaránt. Itt nem a mindenütt látható négyzetes sémák szerint épülnek a házak, hanem követve a pilisi hegyi falvak hagyo­mányait; oszlopos, tornácos, erkélyes, kőberakásos nagyon szép házak mindenfelé. Nem tudni, melyik­ben lakik gazda, melyikben csak berakó vagy (mész)égető. (...) Ma csendes, nyugodt életet él Pilisszántón minden család. A falu lakosságának jó része szlovák eredetű magyar ember. Olykor jó szomszédok között még ma is hallani szlovák szót. De azért magyarnak vallja a faluban magát mindenki. Ma már nemzetiségi meg­különböztetettség Pilisszántón el sem képzelhető. Ahogy a művelődési ház meg a községi könyvtár falán békésen megfér egymás mellett a szlovák és a magyar nyelvű felirat, ugyanúgy a szlovák és a ma­gyar nevű szomszédok is." (Végh Antal: Pilisszántó a hegy lábánál) 20 PILISSZENTKERESZT A meráni Gertrúd síremléke „Béla: A Pilisben dolgozol majd, egy kolostorban, és olyan márványt adok neked, amilyet még nem láttál sehol. Piros és nevet. Tudsz olyan sírszobrot faragni, aminek az arca sugárzik? Villard de Honnecourt: Azt hiszem, tudok, sire. Béla: Megfaragod a legszebb arcot. Egy tündérét, aki álmodik. Azt az asszonyt faragd meg, Villard de Hon­necourt, akit legjobban szerettem ezen a földön. Egy 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom