Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

Debreceni Protestáns Lapok 1915. III. 6.) 258. „Kész volt például az egyházkerület elnökségével éles ellentétbe kerülni, s lemondani az igazgatótanácsi jegyzőség bizalmi állásáról azért, mert: egy azóta megoldódott kérdésben más véleményen volt."; „Az elmúlt télen pedig közvetlenül az egyetemi tanári kinevezések előtt tüntetőleg kilépett a Nemzeti Munkapártból, mert annak választójogi reformjával nem értett egyet." 259. Debrecen 1915. II. 28., Debreceni Újság 1915. II. 26., Debreceni Protestáns Lapok 1915. II. 28., Debreceni Nagy Újság 1915. IX. 27., Debreceni Nagy Újság 1915. III. 4., Debreceni Független Újság 1915. II. 26., XII. 28., Nagykároly és Vidéke 1915. III. 3., és III. 13. 260. A jó pár éve megjelent két alapmű: MADZSARNÉ JÁSZI Alice, 1977. és PALASOVSZKY Ödön, 1980., valamint lényeges adatokat tartalmaz a Madzsarné Jászi Alice életútját ismertető Szvorák Katalin dolgozata (SZVORÁK Katalin, 1985.) Madzsarné két bőröndben őrizte haláláig legfontosabb leveleit, melyek feladói közt ott volt Ady, Babits, Szabó Ervin, Czigány Dezső, Stromfeld Aurél, Reinitz Béla és még számos kiválósága a magyar kultúrtörténetnek. A bőröndök a háborút átvészelve Palasovszkyékhoz kerültek, akik sajnos a leveleket, kéziratokat elégették. (Palasovszkyné szóbeli utalása.) Ezt támasztják alá az égési nyomok a tőle visszakapott néhány iraton. Madzsarnétól jelenleg alig több, mint hetven levelet ismerünk, ezeknek több mint felét 1926 és 1935 között lányához Kassára írta, illetve Oberlinbe bátyjához; közel két tucat maradt fenn Szabó Ervin hagyatékában, egy Babitséban és egy Hatványéban. Kiadatlan írásait, gyakorlatait Gottschlig Iza őrizte meg. Ezek később Palasovszkyékhoz kerültek. A Palasovszky hagyaték java jelenleg a MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Kézirattárában tanulmányozható. A lányához írtak az OSZKK-ban, a bátyjához írtak a Jászi hagyatékban találhatók. A Szabó Ervinhez szólóak Szabó Ervin hagyatékában maradtak fenn. A Babitshoz az OSZKK Levelestárában, a Hatványhoz írott pedig az MTA Kézirattárában található. Madzsarné levelei közül eddig csupán a Szabó Ervinhez és a Babitshoz írottak publikáltak. (LITVÁN György - SZŰCS László, 1977.); a Babitsnak írt levél megjelent: Századvég, 1988. 6-7. sz. 56., Litván György: Ki mondja meg ki voltál? 261. PALASOVSZKY Ödön, 1980.146. 262. Oszkárnak is volt egy másik keresztneve: Elemér. Egyébként néhány korai írását Elemér Oszkár néven publikálja. Például első könyvét Görgeyről, akinek megrágalmazását elviselhetetlennek érezte (1896). 263. ADY Endre, 1936. 111. 264. Jászi Oszkár egyik utolsó nagykárolyi látogatásakor 1923-ban az alábbiakat írta naplójába: „Este bejártam a várost. Az utcánk ma Strada Avram Jancu. A ház felismerhetetlen. A kert és az udvar is. A mai tulajdonos és neje barátságos és megértő érdeklődése. A város szépsége. A nagy vásártér keleti pátosza. A grófi kastély szanatórium lett. A zsidótemplom környéke gettósabb, mint valaha. A református templom csendje. Nagyon megkapott a sok régi emlék és elszomorított. A város ráerőszakolt román jellege elkeserített..." (Jászi Oszkár naplója. New York, Buttler Library. 1923. VI. 2. In: LITVÁN György közli, 1985. 5-6. sz. 1260. és LITVÁN György szerk., 2001) 265. „...Nagyon szívembe markolt a leveled minden érzése, azért is, mert a tied és azonos az enyémmel... És látom a ti utcátok sarkán, - amely a miénkkel párhuzamosan szomszéd - kissé bemélyedve, egy négyszegletes fűtábla és néhány fa előtt, sokablakos, az utcácskára hosszan rányúló házatokat. Kedves, egyszerű, nagy házatokat. Kertes udvarra nyílik zöldkapus, zöldajtós bejárata. Mennyi pompás nyíló rózsafa az udvar pázsitos körén. Mennyi jázmin, orgonabokor és virító díszfácska. Hát még lejjebb a kert, a hintával, gyümölcsfákkal, ribiszke, málna és köszméte bokrával, milyen csodás paradicsoma volt az én gyermekéveimnek és a mai emlékének. Veled és Aliszkával milyen jó volt gyermeklábainkkal taposni a sárga homokosán kidomborodó kerti utakat. Viktor nagyfiú volt, csak megmosolyogta naiv szórakozásainkat, ha nagyritkán hazajött. Vajon, te kedves Oszkár, emlékszel e reám: a kis furcsa Vackorkára, akit vadonc, fanyarkás, beleélőségéért neveztek így el? Tudsz-e még erről az elnevezésemről, amit cseppet sem vettem zokon? Most fehér fejjel, sokszor megcirógatom akkori gyermekfejeinket, meg a Vackorka engedetlen, boglyas fejét is. Ilyenkor könnyek hullnak le ölbe eresztett kezeimre..." - a hajdani román pap lánya, Marcusiu Ottilia írta ezeket a sorokat a már szintén őszülő Jászi Oszkárnak. (Bölöni Györgyné Jászihoz 1945. II. 18. Jászi papers, Columbia Library, New York) Vackorka később, mint Kozmutzáné Anatole France titkárnője volt, majd Bölöni Györgyhöz ment feleségül és az irodalmi körök egyik legkedveltebb hölgytagja lett. Itóka becenevét a nagykárolyi piarista gimnázium volt növendéke, Ady Endre adományozta neki. 266. A kisváros egyik büszkesége a várszerű Károlyi kastély volt, melytől nem messze található a Zöldfa, később Kossuth utca. Itt látnak napvilágot a Jászi gyerekek és Madzsarék második fia, Imre. Jásziék tőszomszédságában ugyancsak a Zöldfa utcában állt Kaffka árvaszéki ülnök háza. Margit lánya, aki később elsőrangú írónő lett, gyakori játszótársa volt a Jászi gyermekeknek, később egy iskolát látogatott Alice-val. Kaffka Margit édesanyja, - (Madzsar Lili visszaemlékezései alapján) - „igen rossz hírben állott, állítólag lakásán gyakran fogadott tiszteket."Amikor egyszer később Kaffka Margit büszkén emlegette, hogy egy iskolába járt Jászi Alice-val, - ez Alice édesanyjának, Jászi Ferencnének is eljutott a fülébe, - mire az egyébként felvilágosult, nagyon szelíd, senkiről rosszat nem mondó asszony nagyon felháborodott és kijelentette: „hogy mondhat valaki ilyet, hogy az ő lánya egy olyan iskolába belépjen, ahova Kaffka Margit járt." Jászi Ferencné és Madzsar Béláné (Madzsar Lili két nagyanyja) együtt olvasták a Színek és évek-et, melynek tartalmát annyira igaznak találták, hogy a szereplőket rögtön behelyettesítették valódi nevükkel, és természetesen megtették saját megjegyzéseiket. Unokájuk, Lili a szomszéd szobában szájtátva hallgatta hozzáfűzéseiket. Madzsar 215