Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Repiszky Temás: Ágas-bogas családfa. (Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez)

tum csoportot, mely egészen 1926-ig tevékenykedett. Az előadások rendszertelenek. Az első 1921 telén kerül bemutatásra. „A kezdet kezdetén - emlékszik vissza Palasovszky

431 - szétnéztünk és egyedül voltunk, csak Madzsar Alice és iskolája volt segítségünkre, meg Kádár Béla festőművész, aki előadásaihoz fénykulisszákat tervezett, azaz vetített díszleteket festett". Az első emlékezetes előadásokat az Újpesti Munkásotthonban és a magántisztviselőknél a MOSZ-ban tartották. Palasovszky és Hevesy rendezte a darabokat, a koreográfus Madzsar Alice volt, aki Whitman és Apollinaire műveire alkotta meg a tánckompozíciót. 1925. március 25-én Hevesy Iván társaságában rendezett új előadásra kerül sor. A Zöld Szamár nevet viselő szatirikus színház koreográfiai tanácsadója Madzsarné lett. Már március első napjaiban heves izgalommal készülnek a bemutatóra: „Nagy a felfordulás nálunk a Zöld Szamár miatt. Csak adná az Isten, hogy ezen is túl legyünk. Fogalmad sincs, mennyire izgat a fiúknak ez az új játéka, olvasható egy Madzsar Lili levélben - képzeld el, ha teljesen telt házuk lesz, akkor egy előadásra hat milliót fognak ráfizetni. Igazán nem tudom mi lesz..."

432 Három héttel később Lili a következő levelet írja férjének: „Megvolt a Zöld Szamár premierje. Nem volt botrány. Tapsoltak. A jövő csütörtökön megismétlik... A dologban a legrosszabb, hogy Odönke belekeveredett ebbe a színésztársaságba, kitörtek benne ősei, iszik, táncol. A premier napján és éjszakáján nyolc liter bort ivott meg és az egyik kaszinóban jazz band kísérettel boksz-párbajt vívott egy másik úrral. Visszatartani lehetetlen, azt hittük, hogy most talán pihenni fog, de csak egy-két órára jár haza aludni. Odönke így él. Apám választósdit játszik. Kisanya meg én dolgozunk. Nagyanyuka sajnál minket..."

433 A premieren ott ült a nézőtéren a Nyugat, az Újság, a Népszava, a Színházi Elet, a Pesti Napló, a Nemzeti Újság, a Magyarság, az Új Nemzedék egy-egy lelkes és kevésbé lelkes kritikusa. A Csengery utcai Művész Színpadon bemutatásra kerülő Jean Cocteau: Az Eiffel torony násznépe és Ivan Goll: Az Orfeusz, valamint Párizs ég című darabja meglehetős port kavart. Egyesek szerint „a szürke szamarak kimondták a szolidaritást a zöld szamarakkal," viszont volt néhány igen ünneprontó hang is a nézőtéren. „Egy kopasz részvénytársasági igazgató dühösen morogta a foga között: Bár már látnám, hogy ennek a rendezőnek a sírjára hányják a göröngyöket. De egy ifjú hölgy azonnali tettleges megtorlást helyezett számára kilátásba." Nemcsak gúnyiratok látnak napvilágot.

434 Kosztolányi Dezső a Nyugat áprilisi számában megállapítja: „A Zöld Szamár helyesen bőgött. Semmi esetre sem olyan unalmas, mint a többi szürke szamár." Madzsar Lili március utolsó napján értesíti férjét, hogy „itt semmi újság. Holnap megismétlik a Zöld Szamár előadását, hogy anyagilag hogy fogják bírni, arról sejtelmem sincs. Félek, hogy Odönke egészségileg tönkremegy bele."

435 Madzsar Lili jól érezte. Odönke belebetegedett. „Szombaton Odönke Kezek tánca újratöltésénél kis baleset történt, az orvos túl mélyre szúrt, megszúrta a tüdőt és egy kis tüdővérzés állt be. Szerencsére nem történt komolyabb baj, de nagyon megijedtünk. Szombaton volt a Zöld Szamárnak egy estélye. Egyesek szerint nagyon nívótlan volt, úgy hogy tiszta szerencse, hogy Odönke nem tudott fellépni... Sajnos ezekben a dolgokban nem lehet tisztán látni, mindegyik fiú csak a másik hibáit látja és Kövesházi Kalmár Elza: Palasovszky Ödön 199