Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Kocsis Gyula: Szőlőbirtoklás, bortermelés Cegléden a XVIII. század utolsó harmadában

KOCSIS GYULA (Kossuth Múzeum, Cegléd) SZŐLŐBIRTOKLÁS, BORTERMELÉS CEGLÉDEN A XVIII. SZÁZAD UTOLSÓ HARMADÁBAN Losontzi (Hányoki) István 1727-ben iratkozott be a nagykőrösi református gimnáziumba, később Debrecenben megszerezte a teológiai végzettséget és 1737től ceglédi rektor, 1741-től pedig a nagykőrösi református gimnázium tanára, majd igazgatója volt. Jól ismerte tehát a Duna - Tisza köze északi részének nagy mezővárosait, így saját tapasztalatból írhatta ország ismertetésében, hogy „Itt vagyon Tzegléd is, Kőrös Kecskeméttel Gazdag három Város Vörös bor szürettel."

1 A XVIII. század utolsó harmadában a tudós professzor a városok gazdagságán kívül vörösbor-termelésüket tartotta tehát említésre méltónak. Ezen városok szőlőinek kiterjedése már 1728-ban, a professzor nagykőrösi gimnáziumi tanulmányainak idején jelentős volt: Kőrösön és Kecskeméten több, mint 2000 kapásnyi, Cegléden pedig ennek felét, mintegy 1000 kapásnyi szőlőt jegyeztek fel.

2 A vörösbort szüretelő három város közül azonban éppen a legkisebb területű szőlővel rendelkező Cegléd gazdái örvendhettek a legnagyobb - kapásonkénti 3 csöbrös - terméshozamnak (Kecskemété és Kőrösé csak kettő volt kapásonként), bár boruk olcsóbb volt mint a másik két városé.

3 (A ceglédi szőlők egy kapás területen 33 krajcárt jövedelmeztek, míg a másik két mezővárosban egy kapás szőlő termése 42,5 krajcárral gazdagította termelőjét.) A szőlőművelés, bortermelés néprajzi és agrártörténeti szakirodaloma bőséges.

4 A publikációk a termesztett fajták, a fajtatörténet, a növényápolás, termelési eljárások, munkaeszközök, szüret, tárolás témaköreiről szolgáltatnak gazdag leírásokat, azonban a birtoklás kérdését alig érintik. A jelen tanulmány egyik célja annak megvizsgálása volt a rendelkezésre álló források segítségével, hogy a XVIII. század utolsó harmadának két évtizedében a gyors ütemben növekvő számú ceglédi háztartások mekkora hányada rendelkezett szőlőbirtokkal. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy megfigyelhető-e a ceglédi jobbágy - zsellér gazdaságokban valamilyen fokú specializáció az agrártevékenység szántóművelő-állattartó, illetve szőlőművelő-bortermelő ágazatai között.

5 Az elemző munka fontos, időigényes részét képezte az egységnyi szőlőterület (bor) termés hozamának, illetve a terméshozam két évtizeden belüli ingadozásának vizsgálata. Az agrártörténeti szakirodalom megállapítása szerint a XVIII. században a bortermés átlagos mennyiségét még nehezebb megbecsülni, mint a búzáét. Ennek okai között a hozam ingadozáson kívül a híg űrmértékek táji különbözőségét, sokféleségét kell számba vennünk.

6 Egy konkrét település agrártermelésének több, mint fél évszázadot átfogó vizsgálata során megállapítást nyert, hogy a „paraszti bortermelés alakulását a hosszú távú stabilitás és az éves ingadozások magas amplitúdója jellemzi".

7 FORRÁSOK, FORRÁSKRITIKAI MEGJEGYZÉSEK A vizsgálat bázisát a XVIII. század harmadik évtizedétől egészen 1848-ig csaknem hiánytalan sorozatban rendelkezésre álló adóösszeírások jelentik.

8 Ezeket a forrásokat a helytörténeti kutatás régóta ismeri és használja, többnyire a népességnövekedés bemutatása, illetve a társadalmi rétegződés és adózás ismertetése céljából.

9 A jelen tanulmányban érintett 1765-1784 közötti mintegy két évtized adóösszeírásait egy, az OTKA által támogatott kutatás keretében gyűjtöttük ki és másoltattuk le.

10 A XVIII. század utolsó harmadának ezen két évtizede alatt az összeírások rovatai többször változtak. A legtöbb változás az állatállomány kor és haszonvétel szerinti összetételét, valamint a jobbágytelek szántó- illetve rét tartozékainak kiterjedését bemutató rovatok esetében figyelhető meg.

11 A szőlőbirtoklásból, illetve a bortermelésből származó haszon utáni adózásban 1778-ban következett be változás: 1778 előtt a bortermés akóban összeírt mennyisége után számították az adót, míg 1778-tól a szőlőterület kapásokban számolt kiterjedése vált az adóalappá. Az adó számítási alapjának ezen változása miatt nem tehetünk a teljes időszakra kiterjedő megfigyelést a termésmennyiség ingadozásáról. A váltás azonban lehetővé teszi számunkra, hogy becsléseket tehessünk egy-egy szőlőbirtok (valamint általában a ceglédi szőlők) egységnyi területén (kapás) termelhető bor mennyiségére. Az egyes háztartások történetének rekonstrukciója során több alkalommal bizonytalanságot figyeltünk meg az összeírások keltezésében.

12 Ezek feloldásához, a keltezés pontosításához szükséges bemutatnunk az összeírások sajátosságait, illetve a készítők gyakorlatában bekövetkezett változásokat. Az elemzés céljából kiválasztott források az esztendő vége felé novemberben vagy decemberben készültek, és a készítés esztendejének gazdasági-, vagyoni állapotát rögzítik, ez szolgált a következő év 17