Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Schleininger Tamás: Életreform Szentendrén. (Forrásközlés)

„kibúvót" a nehézségek alól. Ennek lényege az egészséges táplálkozás, annak módozatai és praxisa volt. A módszer kidolgozója Bicsérdy Béla (Pest 1872. márc. 20. - Billings USA 1951. dec. 7.), aki 1892-ben Fogarason a kereskedelmi iskolában érettségizett, majd mint adótiszt működött Berettyóújfalun és Fogarason. О fejlesztette ki a növényi táplálkozásra épülő sajátos étkezési rendet, melynek célja az egészség megóvása, illetve a természetes módszerekkel való gyógyítás volt. Ezt a gyógymódot róla nevezték el és igen nagyszámú követőre talált Erdélyben. Hívei lapokat, propaganda füzeteket adtak ki. Egyes vélemények szerint ő a természetes gyógymód feltalálója. Az 1920-as években módszereiről heves viták folytak, egyes erdélyi városokban valóságos tömeghisztéria alakult ki. Az első bicsérdista egyesület 1926-ban alakult. Abicsérdisták ételeiket sütés, főzés nélkül, csak friss zöldségekből, salátákból és gyümölcsökből készítették.

7 Ez is egyfajta „életreform" volt, csakhogy nem adott megoldást az egészséges táplálkozás anyagi bázisának biztosítására. A társadalmi realitástól eléggé távol állt, egyéni, egyedi megoldást keresett és vélt megtalálni az általános társadalmi problémákon belül. Hogy miért vázoltuk ezt a mozgalmat? Annak az az oka, hogy Szentendrén is létrejött egy, a bicsérdizmustól nem távol álló, de annál sokszínűbb, szerteágazóbb mozgalom, ami jóval komplexebben próbálta megoldani - legalábbis városi szinten - az egészséges életmód és a létbiztonság nem egyénre szabott (mint a bicsérdizmus), hanem kollektívában megoldott problémáit. („Természetesen" ezek a megoldási módok is ugyanolyan utópisztikusnak bizonyultak, mint minden utópia: az össztársadalmi problémákkal való összehasonlításban alul maradtak a megvalósíthatóság területén!) A gyakorlati megoldást a város néhány lokálpatrióta, társadalmi érzékenységgel rendelkező, az egészséges életmód mellett elkötelezett polgára vélte megtalálni. Ők nevezték el önmagukat „Eletreformtelepeseknek". A telep a Kőhegy alatt, a köztudatban „Bubáni Kolónia" elnevezéssel indult Markó Sándor telkéntanyáján (aki később a Parasztpárt helyi vezetője lett, és aki az 1945-ös földosztó bizottság elnökeként járult hozzá a háború utáni demokratizálódási folyamathoz). A kolónia megalakulását nem lehet konkrét évszámhoz kötni, egyes feljegyzések szerint már 1929-ben számon tartják a csoportot.

8 Markó Sándor erre később így emlékszik vissza: „... 7-en Bubáni Kolónia néven egy ideális, kertgazdálkodásból, vagyonközösségben élő kommunát akartak alapítani. Ez a kommuna 1930-tól 1945-ig állt fenn. Próbálkozásukat a fasizmus, a II. világháború dúlta szét. A kommunával kapcsolatos az Életreform című Egészségügyi, Gazdasági és Társadalomtudományi Értesítő, melyet Markó Sándor szerkesztett".

9 Nos, az alapító tagok és a későbbi fluktuáló tagság között megtalálhatóak voltak a különböző világ140 nézetű emberek a baloldaltól (Markó Sándor), a polgári liberális alapálláson át (dr. Antolik Arnold) a szélsőjobbig (dr. Miskovits Gyula, aki Szálasra magyarította nevét). Közös platformjuk a „Mens sana in corpore sano" („Ép testben ép lélek"), az ókori rómaiak által megfogalmazott maxima. Annyiban kapcsolódtak a bicsérdizmushoz, hogy ők is a vegetarianizmust vallották az egészséges életmód alapjának. Ezenkívül kapcsolódtak a rousseau-i „Vissza a természethez!" és egyben a voltaire-i „Műveljük kertjeinket!" alapelvekhez, melyeket - mint már említettük - nem az egyén megvalósulásaként, hanem csoportos „gyakorlat" révén kívántak realizálni. Ehhez az etikai-szellemi alapot a keresztény tanok adták. Teoretikusuk - a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján - dr. Antolik Arnold volt. A város volt polgármestere - elöljárói tevékenységét letéve Szentendre jobbítását tűzte életcéljául. Ennek egyik eredménye a Mi volt Szentendre és mi lehetne? című „célkitűzési kísérlete a várospolitikában". A tanulmányt 1932-ben jelentette meg saját költségén.

10 Az egészséges életmód elméletének és technikájának szócsöve az Életreform című „Időszaki Értesítő" volt. Az első szám 1932 januárjában jelent meg. „Szerkesztette és a kiadványért felelős Dr. Antolik Arnold, Szentendre. Kiadóhivatal: Szentendre". Jupiter (Klein S.) könyvnyomda, Budapest, VI., Lovag utca 14. Telefon: 10-7-12. A kiadvány 1938-ig funkcionált. 1936-tól szerkesztését Markó Sándor végzi, mivel Antolik Arnold családi tragédiák okán, mindenféle társadalmi tevékenységtől visszavonult. Az Életreformot 1938-ban a horthysta hatalom beszünteti, feltételezhetően, mint olyan kiadványt, ami nem felelt meg az akkori ideológiai követelményeknek. Az „indok" illusztrációjaként idézünk az 1. szám két cikkéből. Az elsőt „Ferike" szignózza, és „El a kapitalista kultúrától" címmel jelent meg. „Könnyíteni akarunk életünkön, egészséges, vidám emberekké akarunk válni, és ha a városi élet csúfságai és nyomorúságai tönkretettek bennünket, hol keressünk segítséget és támogatást, ha nem a természetben? Feltehető-e, hogy a Teremtő Erő, mely az egész csillagvilágok rendje felett őrködik, mely megszámlálhatatlan növénynek és állatnak nyújt életlehetőséget, éppen csak a földtekén lézengő néhány százmilliónyi embertől tagadta volna meg a létminimumot? Ez józan ésszel el nem gondolható. Igaz, hogy vannak néhányan, akik sok millió munkásember verejtékéből élnek. De miért? Azért, mert a munkás azt hiszi, hogy csak ettől a néhány embertől kaphat kenyeret és senki mástól. így hozzájuk fordul, rabszolgájukká szegődik és ezen felül gyakran szívből gyűlöli őket. Nem tudja, hogy az ellenséges gondolatok a gyúlölködőnek épp oly mértékben ártanak, mint annak, akit gyűlöl. A természetben csakis termelő munkával lehet boldogulni. A legtöbb munkás nem végez termelő munkát és ezért a működése épp oly haszontalan, mint a munkáltatójáé. Egész bizonyosan nem lenne oly nagy a kenyértelenség, ha