Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Jakus Lajos: Prédikátorok és iskolamesterek „életmódja” a Kisalföldtől a Nagyalföldig a reformáció és ellenreformáció idején

Falukon a legtöbb helyen a parochiális föld termése biztosította azt, amit természetben egyenként nem adtak meg. Annak volt őszi és tavaszi szántása, vetése. Az eklézsia háromszor megszántatja, beveti, felaratja, behordja. Vetőmagot a prédikátor adja hozzá. Az őszi vetés egy helyen holdanként 3 szapu, tavaszi 1 szapu szokott lenni. Csallóközben és Mátyusföldön egyenként és nem összegében határozták meg a terményszolgáltatást. Minden gazda ad 1 mérő búzát, zsellér a felét. Nagykeszin minden gazda 5-5 fertály búzát ad, de a prédikátornak magának kell harangozni egyre s másra. Pest megyében 1700 táján 20 kila pozsonyi mérő (14 q) Gödöllőn, 30 kila pesti mérő (24 q) Ócsán. A többi helyen is 14-20 mérő vagy kila volt a természetbeni. (Kösd 18 váci mérőt, Rád 15 kilát, Veresegyház 50 pozsonyi mérőt ad.) Néhol aljgabonában is részesültek a prédikátorok: árpa 10-20 mérő (Palota, Ócsa). Ahol szőlő volt, az képezte az egyik jövedelmet, de a prédikátor vagy maga kezeli, vagy mint pl. Bátorkeszin, az egyházközség egyszer bekapáltatta. Collecta volt az egyik jövedelem, Tótfalun minden házaspártól kapott a prédikátor 2 pintet vagy 4-6 iccét, a tanító 1 pintet. Gödöllőn a tanító szüret után annyit. Predenda bor: a falu kocsmájában kimért minden hordó bor után jár a prédikátornak 2 icce, tanítónak 1 icce (meszely), Monoron 1 pint. Ölő ártány minden sallariumban megtalálható, járt l-l vagy helyette a mészárszékből 100 font hús. Kivételesen helyette Csabán 6 ft, Kisoroszin 5 akó bor. Mocsa (Komárom m.) salláriumában minden székbeli második marhának nyelve a prédikátor egyik javadalma. A tanítók a mészárszékből 50 font húst kaptak. Tokaji kősó: A16. századtól a váci püspöknek minden évben 1-2 kősó járt. Ugyanannyit kaptak a prédikátorok, 1 q-nak megfelelő 100 fontot, a tanítók annak felét. Faggyú: szintén jelentőséggel bírt a gyertya öntéséhez, bőrneműek ápolásához, melyből 10-15 font vagy 50 dénár járt, készpénzben 1 ft., a tanítók felét kapták. Vaj még az 1653-as salláriumokban nem fordul elő. Pest megyében 1712 táján rendszeres javadalom, 4-6 icce, illetve fele a tanítónak. A bors ugyancsak itt található meg egy-két helyen (Fót, Csaba) 1-2 font, illetve fele a tanítónak. Sör csak Losoncon járt a prédikátoroknak. Szalonna Tótfalun a predenda bor helyett, vagy 3 ft készpénzben Pócsmegyeren, tanítónak 3 akó bor helyett járt. Mézet csak 1712 után két helyen, Gödöllőn és Foton adtak 2-2 iccét a prédikátornak. Fejés szintén csak Pest megyében fordul elő öt helységben: tehén után l-l kerülő esztendőben minden tehéntartótól, juhoktól déli fejés 1 kerülő Foton, Palotán. Állandó főzetés-Perpetua coquia: csak a tanítók salláriumában fordul elő, rendszerint a nőtleneknek naponta egyszeri étkezés biztosítása. Egyszeri vagy kétszeri „kerülő" családonként évente, külön kikötéssel: főzelék mellé minden háztól l-l kenyér. Ha kenyeret nem adnak, 3 kila búza (100 kg) járt érte. Tüzelő mindenütt elégséges járt, Tanyon öt házaspár egy szekérrel, Turiszakállas, Ekei együtt 5-6 szekér fát ad. Tanítónak a fele vagy helyette kert és vetés, pl. Veresegyházán. Káposztás, kenderföld néhol kiegészítő 1-2 hold vagy veteményes kert helyett. Széna a prédikátornak több helyen minden gazdától járt egy boglya /kalangya/, másutt 2-6 szekér, tanítónak a fele. Kaszáló volt egy-két helyen, másutt a temetőben, onnan is járt 1-2 szekér a prédikátornak. Ezt is rendszerint az eklézsia vállalta lekaszálásra és begyűjtésre. Sabbathale azaz szombati vám csak a tanítónak járt minden gyermek után 1 véka, vagy fél a malom őrléséből. Ez Pásztón 9-10 szapu (8-9 q), Gödöllőn, Ócsán minden gyermek után 1 véka, Tótfalun fél kila. Didactum azaz tanulópénz a tanítónak évi 2550 dénár járt az abecedariusok után. Külsőktől kétannyi, pl. Szokolyán, 1 tallér Losoncon. Classis pénz címen ugyanaz, 25 dénár Csicsón. Vámmentes őrlés prédikátornak és tanítónak járt. Iparosok, pásztorok gyermekei után nem fizettek tanulópénzt, ellenszolgáltatásul a sertés makkoltatása, kovácsnál, csizmadiánál javíttatások szolgáltak.

30 EGYHÁZI SZOLGÁLTATÁSOK Keresztelés általában 12-28 dénár között. Legtöbb helyen „1 tik, 1 kenyér" járt. Egyházkelés: a szülő anya 7-8 nap után elhagyja a szülőágyat s megjelenik a templomban első alkalommal egyházkelésre. Itt is 12 dénár vagy 1 tik és kenyér volt az ellenszolgáltatás. Házasságkötés-esketés: 1712 után 40-50 dénár, idegenektől 1-2 forint járt. Volt olyan szokás, ahol az eskető külön ajándékot is kapott. Csőváron a tanító hímzett törülközőt. Halotti prédikáció: 50 dénár énekléssel, egyébként 12 dénár. Régebben búcsúztatást verssel a tanító végezte külön díjazásért. Rendkívüli díjazások: nagypénteki passió alkalmával, annak elmondásáért lutheránus gyülekezetekben: Csővár, Guta, Aszód stb. 1 kappan, 1 pint bor járt a tanítónak. Offertorium (perselypénz) 3 nagyünnepi cantatio. Gyónópénz 1 /3 a pappal. Iskolás tanulók gyűjtése a tanítónak lutheránus gyülekezetekben: Blazsiáció, Gregoriáció. Az iskolába járás szorgalmazására emlékeztető névünnepeken, természetbeni gyűjtés a tanítónak: bab, lencse, kolbász stb. Hajnali és estvéli harangozásért a tanítónak 1 pár kordován csizma járt Császár, Igmánd, Dad salláriumában. Csabán rendkívüli juttatás: nadrág 1 ft, csizma 2 ft, 1 süvegre Márjás 2 ft. Temetésen páronként harangozásért 12 dénárt fizettek, éneklésért harangozással 24 dénárt és l-l kenyeret adtak. Az evangélikus levita tanító még az 1940-es években karácsonyra ostyát is sütött s a házaspárok viszonozták az ajándékát terménnyel: bab, dió stb. Ha a nótáriusi tisztséget is vállalta a tanító, Szendén 5 ft és egy szekér széna, Tarjánban egy pár csizma járt érte. 121