Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)

Novák László Ferenc: Nyomásos határhasználat és terminológiái

Hajdúszoboszló négy kalkatúrás és szállásföldes határa 1783-ban (HBML). MAPPA OPPIDI HAIDONICALIS 5Z0B0SZLÓ DE LINE ATA ANNO MDCCLXXXIII ETSEOUFKTiauS USQUt ANNUM Г/дБ RODO TRlOONQMtlRICO GFO.'tt TRICA \CCUfíR£NTr 01R£CJtVAGPE RA PAULI ВЕК •f» CFCROIUM KiRAir i'J, négy nyomásra Szabadszállás határát. A mezőváros körül három kalkatúrában mérték ki a földeket, míg negyediknek megmaradtak a szállások a Kígyós-ér mentében.

30 A Jászságban két és három nyomásos határt alakítottak ki, például Jászberény határát két vetőre osztották, de a Hajta-ér mentében szállásföldek is voltak. Jászapáti területét is két nyomásra osztották, azonban harmadikként hozzá csatlakozott Hevesivány puszta, ahol a szállások is megmaradhattak.

31 A kötött, vetésforgásos határhasználati rendszer bevezetése a föld jobb megművelése, termőképesebbé alakítása érdekében történt. A három nyomású határon volt őszi és tavaszi vető, s harmadiknak hagyták meg az ugart, amely minden harmadik évben pihent. A várkonyi jobbágyok elmondása szerint 1769-ben az „őszi vetés alá kéttszer, tavaszi alá egyszer" szántottak.

32 Az ugarszántással a föld hatékonyabb termőképességét kívánták elősegíteni. A nagykun Karcagon is ennek érdekében mértek ki ugarföldeket a XVIII. század végén.

33 A jellegzetes szállásos határú Hódmezővásárhelyen a termékeny Bácska, a szomszédos Makó példájára szorgalmazták az ugarművelés bevezetését. Az 1789-1790. aszályos esztendők az éhínség rémével veszélyeztettek, jóllehet a mezőváros kiváló szántóföldekkel rendelkezett. Az ugarföldek kimérésében, az ugarszántásban látta az aszályos időjárás ellenére is a bőséges búza termés biztosítását a vásárhelyiek egy csoportja, s az úriszéktől kérte az ugarföldek kimérésének elrendelését, mondván, a szállásföldek, szállások elsődlegesen a szénatermesztés, a nagy arányú jószágtartó gazdálkodás szükségleteinek feleltek meg, s nem a földművelésnek. Ezért az ugarrendszer bevezetésére nem került sor Vásárhelyen.

34 A kötött, vetéskényszerrel, vetésforgással összefüggésben álló határhasználat megnevezésére több terminológia vonatkozik. Legismertebb kifejezés a 'nyomás'. „Mezőgazdasági ért. midőn valamely határt úgy osztanak fel, hogy részeit felváltva majd ugarnak s legelőnek hagyják, majd őszi, s majd tavaszi vetés alá használják, az ily határrészek egy-egy nyomást tesznek.. .E szerint három nyomású határ az, melynek körülbelül egy harmada ugar, egy harmada őszivel és egy harmada tavaszival van bevetve... A székelyeknél jelent baromjárást, marhacsapást is." - írja a magyar nyelv szótára.

35 A „nyomás" tehát szoros összefüggésben áll a legelőhasználattal, legeltetéssel. Mint utaltunk rá, a jószág legeli a földet, megtrágyázza, amit később feltörnek ekével, és szántással hasznosítják. Az egy nyomás a tulajdonképpeni egyszerű legelőváltó rendszer, de van kettő, három, sőt négy nyomás is. A két nyomásban a tavaszi és őszi forduló váltakozik egymással, a harmadik nyomásban már van ugar, ahol három évente pihentetésre kerül sor, s akkor „nyomatják", jószággal járatják, legeltetik a földet. Ez a „nyomásrendszer" nem csupán a székelységnél található meg, hanem általánosan megvan a Kárpátmedencében. A tiszaburai jobbágyok 1770-ben történt nyilatkozata is ezt erősíti meg: „Vagyon fogyatkozásunk abban, hogy Hatarunk annak rende szerint három nyomásra fel nem osztattatott, hanem a' Tavasz alá való Földeink egészlen el soványodtak. 10