Farkas Rozália szerk.: Néprajzi-történeti tanulmányok (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004.)
Klamár Zoltán: Halálban is közösség. Az adorjáni temető vizsgálata
zösségekre bomlanak. Halottak napján gyertyák lobognak a sírokon és a temetői nagykeresztek lábazatához rengeteg virág kerül, mellyel azokra a rokonokra emlékeznek, akik messzi temetőkben, vagy ismeretlen helyen alusszák örök álmukat. Mint említettük, új objektummal bővült az adorjáni temető: az 1944-es véres események áldozatainak emlékhelyével, ami valószínűleg hoz majd némi változást a szokáscselekmények rendjében is. Hiszen a temetőben évenként ismétlődő szakrális cselekményekhez újabb, társadalmi megkomponáltságú emlékező aktus is párosul majd. ÖSSZEFOGLALÁS Az adorjáni temető vizsgálatakor a szakrális teret objektumainak összességével, és a hozzá kapcsolódó társadalmi háttér szabályozó szerepével együtt próbáltuk meg elemzés tárgyává tenni. Azoknak a közösségi szabályozóknak a működési mechanizmusát kerestük, amelyek befolyásolták és napjainkban is befolyásolják az egyén és a közösség viszonyát a temetőhöz. Elemzésünk egy viszonylag hosszú időintervallumban tekinti át a kegyelet egyházi és világi szabályozásának alakulását és közösségi transzformálódását ebben a Tisza parti faluban. A vizsgálat egy része tehát a történeti néprajz módszereit hívta segítségül, és megállapításait a levéltári kutatás eredményeire alapozza, ugyanakkor a közelmúlt és napjaink történéseit már a jelenkutatás és a változásvizsgálat módszerével térképezte fel. A 19. század második felében az önállóság szimbóluma volt a közösség számára a falu új temploma, iskolája és temetője. Szinte azonos időben jutott a kommunitás ezekhez. Habár a legújabb kori település csírái a 18. században alakultak ki, mégis a megkésett önállósodás folyamata miatt nem jöhetett létre nemzetségi temető. A temetkezés rendjét uralkodói rendelet és tervezett utak szorították keretek közé. Tanulságos a cél érdekében a közösség réJEGYZETEK 1. BALASSA Iván, 1973.; 1989. 2. LISZKA József, 2000.149. 3. A teljesség igénye nélkül: DANKÓ Imre, 1975.; OLASZ Ferenc, 1975.; HOPPAL Mihály, 1980; NÓVÁK László, 1978., 1980., 1995.; BESZÉDES Valéria, 1996.; SILLING István, 1996.; RAJ Rozália-NAGY István, 1996.; PEJIN Attila, 1996. 4. Főként esztétikai szempontok szerint értelmezi a temetőt FEKETE J. József, 1996. 5. KUNT Ernő, 1978.; 1982.; 1983.; 1987.Д991.; összefoglalólag, kárpát-medencei kitekintéssel a kérdésről BALASSA Iván, 1989. 6. GERGELY Katalin, 2000. 7. BIACSI Antal, 1994. к széről történt anyagi áldozatvállalás és a múltban gyökerező temetőhely kijelölése. Tudatosan törekedtek a a falusiak arra, hogy egy korábbról ismert szakrális n térben jöjjön létre az élő falu - holt falu kettőssége. Ebben a törekvésben minden bizonnyal ott munkált a li hiedelemből táplálkozó tudat, hogy az élőkre a holtak L- figyelnek, vigyázzák a megtartó hagyományhoz való it viszonyukat. Ugyanakkor az is látható, hogy a közösi- ség fogékony az újdonságokra is. A Bácskának eme z szegletében a falusi katolikus temetők rendje korán s kezd felbomlani - Adorjánban igazából teljességgel ki sem alakul -, megjelennek a márvány sírkeresztek, amelyek a polgárosodás irányába viszik el a sírjel állítás kultúráját. A változás fokozatos hangsúlyeltolódásokat okozott, ami oda vezetett, hogy napjainkit ban az egykor elsődleges sírjel, a fakereszt, máó sodlagossá, sőt csupán ideiglenessé vált. A temető >- viszont a szokáscselekmények egyre fontosabb színi- terévé lett a 20. század végén, hiszen a temetés szerLt tartásában következett be fontos változás, amikor a s ravatalozás a magánházakból a temetői ravatalozóba került át. A százhúsz éves gyakorlatnak, a gyászmenet fontos intézményének lett vége szinte minden átL- menet nélkül. E mellett a virrasztás is veszélybe keL- rült, ugyanis a ravatalozót este nyolc órakor bezárják, it Ezek a mozzanatok kényszerítő hatással voltak/vanLt nak a hagyományos mechanizmusok működésére. Ezért s válik egyre hangsúlyosabbá a halotti tor megtartása, i- ami mint intézmény új lehetőséget igyekszik bizto»- sítani a közösség tagjai számára az együvé tartozás ;- manifesztálódására. z A sírjelek és a sírfeliratok esetében is megfigyelhető u a hagyomány és a közösségi normák folyamatos vál>- tozása. Ezek a változások azonban esetenként jelentik b azt is, hogy egészen más módon térnek vissza a köi, zösség tagjai a hagyományokhoz. Ennek jeleként n értékelhető a síremlékek előre elkészíttetése, a leendő It sírhely gondozása, vagyis a jövő lezárásának egy Í- sajátos módja ez az élők közösségéből távozni !- készülők részéről. 8. A kutatás a Veszendő Értékeink Nyomában elnevezésű nyelvjárási és néprajzi táborban kezdődött, 1997-ben. A tábor résztvevőiként a kutatómunkát Váradi Tünde, Szügyi Róbert, Szűcs Budai Engelbert és Tolnai Csaba segítette. A későbbiek során a kutatást a Kanizsai Szociográfiai Műhely keretében folytattam, illetve több kiegészítő gyűjtést végeztem a jelzett időszakban. 9. A statisztikai kimutatásban szereplő nemzetiségnév félreérthetősége miatt a cigány etnikumot románnak fordították. Ez a szerb roma - cigány névalak többes számú rumuni szóalak helytelen fordításának eredménye. Vö: Révai Új Lexikon Adorján címszava. 1999.105. 10. HARKAI Imre-KLAMÁR Zoltán, 1997.14-15. 11. BALASSA Iván, 1989.117. 12. GYETVAI Péter, 1992. 29. 104
