Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

A Magyar Történelmi Társulat 1889. évi máramarosi kirándulása alkalmából „a város intelligens polgársága az ünnepélyes alkalomból az által adta a tudomány iránti érzékenységének bizonyságát, hogy összegyűjtötte a város területén található történeti és régészeti emlékeket és minden olyan régiséget, mely történeti vonatkozása vagy műbecse által a szakemberek figyelmére számot tarthatott.. ."

13 Dr. Schönherr Gyula, az Archeológiai Értesítő 1889. évi számában jegyezte le a nagybányai kiállítás létrejöttének körülményeit, valamint röviden értékelte a látott anyagot is. írásából megtudjuk, hogy Blaskovich Gyula iparművészeti tárgyakkal képviseltette magát: „A fegyverek csoportjában Blaskovich Gyula földbirtokos pompás díszkardokból, jatagánokból, rakott művű pisztolyokból álló gyűjteménye vonta magára a figyelmet, melyet értékes lószerszámok és nyeregtakarók egészítenek ki." A szerző a bemutatóból Blaskovich Gyula „igen szép, régi magyar ékszereit: kardés mentekötőit, mentegombjait, gyűrűit, valamint pipagyűjteményét" külön említésre méltónak találta.

14 A nagybányai történelmi kiállítást még csak egy kisváros polgárságának „jóindulatú buzgalma" hozta létre, de sikere ösztönözte Blaskovich Gyulát arra, hogy műgyűjteményének értékes darabjait 1896-ban a budapesti Ezredéves Országos Kiállítás történelmi főcsoportjában szerepeltesse. A tulajdonos jelölése és a szervezőbizottság válogatása után a millenniumi kiállítás történeti főcsoportjában 21 tárgyat mutattak be. Az ezredéves kiállítás során közfigyelembe került köznemesi gyűjteményből az 1900. évi párizsi világkiállításra is kértek anyagot a magyar szervezők. A kiszállításra bizonyára nem került sor, mert a családi levéltár csak az előzetes tárgyalásokról tartalmaz dokumentumokat, az átadásról, visszaszállításról már nem.

15 A nagybányai időszakról elmondhatjuk, hogy a századvégén itt kibontakozó képzőművészeti élet idős kora miatt már nem Gyulára, hanem idősebb fiára, Györgyre hatott. Blaskovich György (1878-1960) gimnazista korában került közeli kapcsolatba a nagybányai születésű festővel, Réti Istvánnal (1872-1945). így kerülhetett sor arra, hogy az 1893-ban készült híres Réti képnek, a „Bohémek karácsonya idegenben" című alkotásnak György az egyik modellje lett.

16 E mű keletkezésének körülményeiről Blaskovich Györgynek a Nemzeti Galériához 1957-ben, a Réti emlékkiállítás szervezése során írott leveléből tudunk: „A Bohémek karácsonyát Réti nem Münchenben, hanem Nagybányán, nagynénjének Széchenyi-liget melletti villájában festette, egy lepedőn kivágott téglány alakú nyíláson nézve az elsötétített szobában lámpa mellett ülő, illetve álló modelleket. Ez egészen biztosan így történt, mert az asztal mellett ülő modell én voltam 6. gimnazista koromban..."

17 A fiatal festő 1901-ben készíti el barátjának, Blaskovich Györgynek portréját, amely már plein air szellemében fogant. Az „Arckép napsütésben" című alkotást még ez 2. kép. Blaskovich György (1878-1960) és a szfinx. Fotó: Hídvégi Lajos, 1958. évben a Nemzeti Szalon téli tárlatán bemutatták. Blaskovich és Réti személyes, jó barátságát igazolja a családi levéltárban őrzött levelezés.

18 A család 1912-ben Tápiószelére költözött. A Blaskovich fivérek nemcsak a két nemzedéken át gyarapított műgyűjteményt, hanem a múlt emlékei, művészeti értékei iránti tiszteletet is magukkal hozták. A nagybányai gyökerek a Blaskovich gyűjtemény kiteljesedésében, majd a tápiószelei múzeum megalakításában bontakoztak ki. Blaskovich Gyula halála után fiai: György és János tudatos munkával fejlesztették tovább az öröklött anyagot. Ennek eredményeként értékes képző- és iparművészeti kincsekkel sikerült tápiószelei otthonukat gazdagítaniuk. A fivérek azon szándékát, hogy az általuk őrzött történelmi ereklyéket az utókor számára is megőrzik, a család többi tagja is ismerte, ezért ahol tudták, segítették őket. A két testvér 1934-ben minden ingóságát a fiatalabb Blaskovich, János lányának, Máriának ajándékozta azzal a kitétellel, hogy ő a történelmi ereklyéket végrendeletileg, de legkésőbb 60 éves korában örök letétként, vagy végrendeleti hagyatékként a Magyar Nemzeti Múzeum számára juttatja.

19 A tápiószelei Blaskovich-kúria az idők folyamán egyre jobban elveszítette magánlakás jellegét. A tulajdonosok 1940-től rendszeresen fogadták és kisérték rajta végig az érdeklődőket, amiről vendégkönyvük 41