Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

1. kép. Blaskovich János (1883-1967) az ezüstveretes ivókürttel. 1950-es évek. Repró: Gócsa Mihály „Attila városa" című füzete, amiben kifejti azt a nézetét, hogy a hun uralkodó székhelyét nem az Alföld déli részén, hanem jóval északabbra, Tápiószentmártonban kell keresni. A testvérek azt világosan látták, hogy Attila székhelyének meghatározására felsorakoztatott érveik még nem bizonyítékok, bizonyosságot szakszerű kutatástól, régészeti ásatásoktól vártak. A Blaskovichok kérésére és pénzügyi támogatásával a Magyar Nemzeti Múzeum 1923 áprilisában ásatást végzett Tápiószentmártonban. E feltárás legkiemelkedőbb lelete a lemezből domborított, szarvast ábrázoló elektron pajzsdísz, a tápiószentmártoni aranyszarvas. A Kr. e. 5. században készült, a Kárpátmedencei szkíta korszak egyik legértékesebb lelete, az elektron szarvas alak a MNM-be került.'" A tápiószentmártoni ásatások után Blaskovich György és János, mint a földből előkerülő, régi dolgokkal foglalkozó emberek lettek ismertek a Tápióvidéken. így már a második világháborút megelőző évtizedekben számos leletbejelentés érkezett hozzájuk. Megfigyeléseikről, értesüléseikről feljegyzéseket, térképeket készítettek. Ez irányú munkájuk kiemelkedő eredménye a tápiószelei szkítakori temető felfedezése és feltárásának megszervezése. A szükséges pénzt Pest vármegye, a Blaskovich testvérpár és barátaik, Szántha József malomtulajdonos és Györgyey Adolf, tápiógyörgyei birtokos adták össze. Az 1938-as ásatást dr. Fettich Nándor vezette. Blaskovich György és János felajánlott egy épületet kúriájuk közelében az ásatásokon dolgozó régészek szállásának, illetve az előkerült leletek átmeneti őrzésére. Dr. Bottyán Árpád régész vezetésével 1941-42-ben egyegy, majd 1943-ban két ásatási időszak következett. A MNM-mel szívélyes kapcsolatot tartottak. A tápiószentmártoni aranyszarvassal több munkájában is foglalkozó dr. Fettich Nándorral ismertségük szoros barátsággá szövődött, de a tápiószelei ásatásokat vezető Bottyán Árpád és a Blaskovichok között szintén meleg barátság alakult ki. A Blaskovich testvérek nem voltak igazán gazdagok, ezért birtokaik és saját munkájuk jövedelméből mindig szigorú takarékoskodással különítették el azt az összeget, melyet a gyűjtemény gyarapítására és a tápiószelei ásatásokra fordíthattak - olvashatjuk jellemzésüket Dinnyés István kitűnő tanulmányában.

11 A súlyosbodó háborús viszonyok nemcsak a tápiószelei ásatásokat szakították meg, hanem a Blaskovichok régészeti gyűjteményének gyarapodásában is szünet következett, pedig a tápiószelei szkíta temető feltárása során 1938-1943 között 268 sír került napvilágra. A háború utáni évek az ő életüknek is új irányt szabtak. A másik szál a múzeum létrejöttében a Blaskovichok műgyűjtő szenvedélye volt, aminek kezdete a 19. század közepéig nyúlik vissza és a nagyapa Blaskovich Gyula (1806-1850) nevéhez fűződik. A hevesi alispán kapcsolódott kora reformtörekvéseinek jelentőséget tulajdonító nemzeti gondolat szelleméhez. Gróf Széchényi Ferenc 1802-es felajánlása indította el azt a haladó törekvést, mely során a magyar nemzetnek adományozták jeles nagyjaink művészeti és történeti értékeiket. így tett 1836-ban Pyrker János László egri érsek is, amikor 192 darabból álló képzőművészeti gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak adta. Értékes kollekciójának Egerben maradt darabjaiból 1848 tavaszán műalkotásokat vásárolt Blaskovich Gyula, s ezáltal az utókornak fennmaradt ez a kulturális örökség. Miután Blaskovich alispán testvéreitől - földért cserébe - megszerezte a családi „régiségeket" is, megteremtette a gyűjtemény alapjait. Halálával e kollekció Gyula nevű fiára szállt, aki nagy becsben tartotta - mi több - tovább is gyarapította apjának hagyatékát. Segítségére volt ebben sógora, Máriássy Béla történetíró, aki - miután örökösök nélkül maradt - minden történelmi ereklyéjét neki ajándékozta.

12 A műgyűjteményt létrehozó második generáció képviselője, Blaskovich Gyula (1843-1911) családjával együtt 1887-ben Nagybányára költözött. Gyorsan beilleszkedett az erdélyi városka eleven köz- és társadalmi életébe. E város színhelye a Blaskovich gyűjtemény első nyilvánosság előtti bemutatkozásának is. 40