Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
GOCSANE MORO CSILLA (Blaskovich Múzeum, Tápiószele) A MAGYAR KÖZNEMES TÁRGYI VILÁGA - A TÁPIÓSZELEI BLASKOVICH MÚZEUM TÖRTÉNETE 1952-2002 Bevezetés A török uralom utáni időkben a Pest megyei Tápiószelét tipikusan kis-és köznemesi birtoklású településként tartották számon. Már az 1784-es népszámlálás adataiból kiderült, hogy igen magas volt a nemesek száma (149 fő) 1 . Egészen a 20. század közepéig mintegy 10-15 kis-és köznemesi család rendelkezett földbirtokkal és ürilakkal a községben. Közülük a Viczián család az 1700-as évek végétől Tápiószelére tette lakhelyét. 2 E köznemesi család az évszázadok folyamán több küriát épített a faluban, melyek közül öt ma is látható. Ezek egyike az az 1906-ban épült klasszicizáló, két toronyszobával ellátott úrilak, amit 1911-ben a Blaskovich testvérpár vásárolt meg. Blaskovich György és János 1912-ben költözött a Felső-Tisza vidékéről rokonai közelébe, vissza a Tápió mentére. A fivérek tápiószelei kúriájukba magukkal hozták azt a családi műgyűjteményt is, aminek becses darabjait édesapjuk, Blaskovich Gyula (18431911) már az 1896-os budapesti millenáris kiállításon is bemutatott. 3 A Blaskovich család története későn induló, de nagy ívet ígérő, mégis tipikusan magyar köznemesi családi pálya. Első ismert őse a török kiűzése után, a 18. század fordulóján társadalmi rangban, előképzettségben és hivatali pozícióban ott tűnt fel, ahol a Grassalkovichok. A párhuzamos indulást személyi és családi kapocs is erősítette, Blaskovich Sámuel (1680 k.-1737) Grassalkovich Juditot, a későbbi Grassalkovich Antal herceg és kancellár még vagyontalan nővérét vette nőül. 4 Az 1712-ben megszerzett nemesi levél után 1848-49-ig, szűk másfél évszázadon át birtokszerző, birtokgyarapító, nemesi vármegyei közhivatalokat viselő, katonáskodó és jól házasodó generációk váltják egymást. Birtokaik Hont, Nógrád, Borsod, Heves és Pest vármegyében voltak s ezekben a megyékben viseltek tisztségeket is: aljegyző, szolgabíró, főszolgabíró, alispán és táblabíró rangban. A birtokrészek gyarapodása a 19. század közepéig jellemző házasságok révén. Vásárlás útján a Kubinyiaktól, Almássyaktól, Podmaniczkyaktól kerül Blaskovich kézre birtok. A dédszülő, Blaskovich József (1772-1848 k.) kezében öt vármegyére kiterjedő jelentős köznemesi uradalom volt. 5 őt nemcsak jól gazdálkodó, de művelt, széles látókörű embernek ismerték. Ezt mutatja az a tény, hogy az 1808-as pozsonyi diétán a Ludovika Akadémia alapítására 1000 forintot adományozott, majd támogatta Széchenyi István tervét, a magyar lóversenyzés megteremtését. Fiával, Blaskovich Bertalannal együtt 1828-ban a Pesti Gyep aláírói között volt. Erre alapozva jött létre Tápiószentmártonban a Blaskovich ménes. Ebben született 1874-ben Kincsem, a verhetetlen csodakanca, a lóversenyzés egyetemes történetének legendás alakja. 6 A magyar szabadságharc leverését követően megtorpant és leállt Blaskovich György és János ágán a család birtokszerző és aktív hivatali, politikai közszereplése. Az 1806-1850 között élt Blaskovich Gyula, akinek rövidre szabott élete a magyar „táblabíró világ" korszakát fogja át, összefoglalója lett a család megelőző történetének és elindítója egy újabb száz esztendős családi tevékenységnek, a műgyűjtésnek. Blaskovich Gyula származása, neveltetése, iskolái, életvitele, pályája jellegzetes köznemesi. 7 Jogot végzett, majd öröklött Heves megyei birtokán gazdálkodott, közigazgatási hivatalt vállalt, 1837 és 1845 között a tarnai járás főszolgabírója, később a vármegye alispánja lett. О vetette meg a családi műgyűjtemény alapjait azzal, hogy 1848 tavaszán festményeket, metszeteket, és egy lószerszámot vásárolt Pyrker egri érsek hagyatékából. 8 I. Előzményektől 1947-ig A tápiószelei múzeumot fontos régészeti lelőhelyekkel „környezet-kiváltságos" helyzete és az a körülmény hozta létre, hogy itt jelentős nemzeti értékű képző- és iparművészeti gyűjteményt is őriztek. Létrejöttében annak ténye is szerepet játszott, hogy 1912-ben Blaskovich György és Blaskovich János Tápiószelére költözött. A két testvér céltudatos régészeti kutatómunkájának eredménye a Tápió-vidék keleti részén az emberi élet régmúltját őrző emlékek tudatos kutatásának megkezdése. (1-2. kép) Blaskovich György (1878-1960) jogot végzett, a gyakorlati életben jól eligazodó, határozott egyéniség. Blaskovich János (1883-1967) képzett mezőgazdász, de a történelem izgalmas kérdései, részben az irodalom felé vonzódó, inkább a szellemi alkotómunka területén otthonos ember volt - jellemzi őket Dinnyés István a fivérek régészeti munkásságát feldolgozó tanulmány bevezetőjében. 9 A múzeum története két szálon indult. Az egyik szál a Blaskovich testvérpár régészeti tevékenysége. György és János érdeklődése kezdetben csak Tápiószentmárton és Tápiószele régészeti emlékeire irányult. 1923 februárjában jelent meg Blaskovich János 39
