Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
Az első év nagy sikerrel zárult. A hallgatók a Duna-parton laktak sátrakban, a szervezők meg tudták teremteni a szakmai munka feltételeit a Képzőművészeti Főiskolától kölcsönzött eszközökkel (rajzbakok, rajztáblák, festőállványok stb.). A kurzus végére kialakult az oktatás metódusa, mely a következő években finomodott, változott. Egyre több hallgató jelentkezett, újabb szakok beindítása vált szükségessé. 1969-ben meghirdették a sokszorosító grafika és textil osztályokat. 1970-től Gorka Géza, Szőnyi hajdani jó barátja, az akkor már világhírű keramikusművész felvállalta a kerámia műhely kialakítását és a tanítást is, sajnos nem hosszú időre. Halála után Schrammel Imre vette át az osztály irányítását. A zebegényi szabadiskolán, az évről-évre fennálló túljelentkezés miatt 200 főben maximálták a hallgatói létszámot, a 2 hetes kurzust 4 hetesre bővítették. (1972-ben 269-en vettek részt, az ilyen magas létszám már túlzsúfoltságot okozott, akadályozta az alkotómunkát.) Akkoriban Dániel Kornélnak a teremőrökön kívül csak egy segítő munkatársa volt, Németh Zsuzsa, aki érettségi után került a múzeumba, ez volt az első munkahelye, míg fel nem vették a Képzőművészeti Főiskolára, így a kezdeti idők szemtanúja lehetett. Majd húsz év múlva újra visszatért (1987), mint a múzeum igazgatója. Gorka Géza elhunyta után, felesége, özv. Gorka Gézáné díjmentesen felajánlotta férje művészeti hagyatékát a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának, amennyiben a Verőce, Szamos u. 22. szám alatti épületükben, annak megvásárlását követően, egy kerámiatörténeti múzeumot hoznak létre, ahol Gorka Géza munkásságát is bemutatják. 1972. április 30-án megnyílt a Gorka Kerámiamúzeum, melynek irányítását Dániel Kornélra bízták. S ő igyekezett bekapcsolni az új múzeumot a Szőnyi-kertbe szervezett programok vérkeringésébe. Ha Gorka mester személyesen nem is taníthatott tovább, de múzeummá vált hagyatéka gazdagította a szabadiskola szellemi bázisát. Függelék 4. Az első tíz év legjellemzőbb törekvése a hagyományos, akadémiai jellegű művészetoktatás háttérbe szorítása, és egy kísérletező, a műhelymunkára építő, elsősorban a kreativitást előtérbe helyező szemlélet kialakítása volt. Az akkori tanári kar, hosszú viták során érlelte ki az elméletileg alaposan alátámasztott oktatási koncepciót. Ennek lényege, hogy a hagyományos modelltanulmányoknál fontosabbnak tartották a különféle technikákkal, anyagokkal, módszerekkel való megismerkedést, egy-egy probléma alapos, sokoldalú körüljárását. A végleges művek mellett tervek, vázlatsorozatok, folyamatábrák születtek. A természet rendszereiből kiinduló elvonatkoztatást tették láthatóvá, dokumentálták a tablókra helyezett rajzokkal, fotókkal, festményekkel. Fontos szerep jutott a „Tér és forma" műhelynek, ahol neves belsőépítészek vezetésével (Fekete György, Bokor József ) a tér és a sík viszonyának lehetséges relációit kutatták, a fogalmi gondolkodás vizuális nyelvre való lefor7. kép. A szabadiskola festő osztálya plein air-ben, 1969. dításának lehetőségeivel foglalkoztak. Felmerült, részben meg is valósult a „komplex továbbképző" gondolata, főleg azoknak a hallgatóknak a részvételével, akik már több éve visszajártak a szabadiskolára, vagy évközben valamilyen felsőfokú művészeti intézményben végezték tanulmányaikat. Az évek során a szakma olyan tudósai fordultak meg Zebegényben, akikből bármely európai művészeti főiskola teljes tanári kara kitelt volna. Néhány nevet kiemelve: Hincz Gyula, Somogyi József, Fekete György, Schrammel Imre, Gorka Géza, Fájó János, Asztai Csaba, Korga György, Csikszentmihályi Róbert, Vali Dezső, Szüts Miklós, Bakos Ildikó, Nagy B. István, Körössényi Tamás, Kórusz József, Bokor József. Esténként neves művészettörténészek tartottak előadásokat a fenyőfák közé épített szabadtéri színpadon. Közülük csak párat említve: Németh Lajos, László Gyula, Miklós Pál professzorok, Végvári Lajos, Cifka Péter, Korner Eva, Hegyi Lóránd, Pap Gábor, Wehner Tibor, Urbach Zsuzsa, Pataki Gábor, Lóska Lajos. ( 7. kép) Ezeknek a programoknak a végrehajtásához már műhelyekre, komolyabb szakmai felszerelésre volt szükség. 1971-től fokozatosan épült fel a Szőnyi-kertben a faházakból álló kemping tábor, a kerámia műhely, a festőműterem céljait is szolgáló üvegfalú színházterem. Mindehhez a Pest megyei Tanács komoly anyagi segítséget nyújtott (a faházak megvásárlása, a tervek elkészíttetése), társadalmi munkájukkal járultak hozzá az építkezéshez a szabadiskola hallgatói, a környék lelkes fiataljai, sőt még a honvédség is. 18 (8. kép) Ez az új szellemiségű képzőművészeti oktatás sehogyan sem illett az akkori múzeumi intézményrendszer keretei közé, ezért 1969-ben Dániel Kornél kezdeményezésére létrejött a múzeum Baráti Köre, az akkoriban még igen ritka egyesületi formában. Az alapszabály tervezet születéséről az 1969-es irattár egy január 7-én kelt leveléből értesülhetünk, melyet Dániel Kornél Csicsay Ivánnak, a Pest megyei Tanács VB. elnökhelyettesének írt. „Mellékelten megküldöm a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Körének alapszabály tervezetét. A tervezetet az annak záradékában feltüntetett rendelet és a Székesfehérváron mű83
