Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Részlet az első kiállításból, 1960 világosan, amikor még a múzeum fogalma is több ajándékozó előtt magyarázatot igényelt. 1958-tól a gyorsan gyűlő, szebbnél szebb népviseleti anyagot, a faragott, festett bútorokat, guzsalyokat, mosófákat először lakásunkon raktároztuk, majd, amikor egy szobányi volt belőle, kiállító helyiségről kellett gondoskodni, hogy megfelelően rendezve tudjuk bemutatni az érdeklődőknek. Más lehetőségünk nem volt, csak az, hogy az általunk vezetett műkedvelő művészeti csoportok klubszobájában, egyetlen helyiségben rendezzük meg első kiállításunkat. Ezt az első órában olyan nagy tömeg kereste fel, hogy az udvaron várakozókat életkor szerint kellett csoportosítani, hogy a látogatás rendjét biztosítsuk. - A siker óriási volt. A látottak újabb emlékek átadására buzdították a vendégeket. Egyre többen ajánlották fel rég porladó őseik kedves használati tárgyait, viseleti darabjait. Az első kiállítás így jött létre, fillérnyi támogatás nélkül, csomagolópapír-tablókon. Hogy a bemutatott tárgyak tetszést arattak, azoknak a menyecskéknek köszönhető, akik az ingeket, pruszlikokat, kendőket kimosták, keményre vasalták. Azoknak, akik a fejkendőket a helyi ízlés szerint megkötötték. Nagymamáknak, akik a kézirokka használatát a látogatóknak bemutatták. És mindazoknak, akik az ajándékozott tárgyhoz történetet is meséltek, bepillantást engedve ifjúkoruk emlékeibe. A gyűjtőmunka eredményeit látva, a további munka segítésére a Gödöllői Járási Tanács 6000 forintot adott, amit 3 üvegezett vitrin beszerzésére használtunk fel. 1961. augusztus 20-ra már az elkészült szekrényekben mutattuk be a viseleti darabokat az újra rendezett kiállításon. - A kiállítási helyiség melletti kis szobácskában, ami raktár lett, dobozokba rakva gyűlt a sok főkötő, zsebkendő és egyéb öltözeti és használati tárgy. Az 500 db-ból álló gyűjteményt számmal láttuk el és naplóztuk. 1962-ben jött létre a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, ahonnan hatékony támogatásban részesült a Falumúzeum. Látva az ügy iránti buzgalmat, sok hasznos útbaigazítást kaptunk dr. Mezősi Károly megyei múzeumigazgató úrtól, aki külön szeretettel segítette tevékenységünket. Ugyancsak értékes segítséget nyújtott Cegléden a Kossuth Múzeum akkori igazgatója, dr. Ikvai Nándor. A néprajzi textíliák raktározásának, kartonozásának módjáról dr. Fél Edit, a tárgyak leltározásának módszereiről pedig dr. Kodolányi János, a Néprajzi Múzeum két osztályvezetője adott hasznos útmutatást. Az adattári kutatómunkához K. Kovács Péter és dr. Morvay Péter vezető muzeológusoktól kaptunk magyarázatot. Néprajzi-történeti múzeológiai ismereteink bővítését önműveléssel pótoltuk, amihez dr. Dömötör Sándor néprajzos muzeológus, a Honismereti Mozgalom akkori vezetője nagyon sokat segített. A Járási Tanács újabb 6000 Ft-ot adott, hogy abból két új vitrint és kiállítási segédanyagokat vásárolhassunk. Ettől kezdve a népviseleti ruhákat portól elzárva állítottuk ki. A gyűjtemény minden darabját általános leltárkönyvbe jegyeztük. 1962-ben ismertté vált előttünk, hogy a Kossuth utcában, 1931-ben Pupek János kőműves és Varga Pál napszámos, helyi lakosok egy Árpád-kori cserépedényben 4704 db 12. századi ezüstdénárt találtak, Gyermekruhák az új vitrinben 61