Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

A járások megszűnését követő időszakban lanyhultak a térségi együttműködés lehetőségei, de a tápiószelei múzeum akkor is ösztönző szerepet játszott a kisrégió civil kulturális, hagyományőrző erőinek összefogásában. 1992-ben kistérségi civil kulturális találkozó szervezése, a Tápió vidékről szóló TKM füzet megjelentetése, fotó vándorkiállítás, pályázatok, vetélkedők szervezése fémjelzik ezt a munkát. így a 21. századra a Blaskovich Múzeumnak szoros kapcsolata jött létre a Tápió vidék természeti értékeit gondozó közalapítvánnyal és nemzeti parkkal, a Tápiómenti Területfejlesztési Társulással, kistérségi újsággal, az értékőrző munkát felvállaló civil szerveződésekkel, személyekkel. Az 1990-es évek második felében a tápiószelei intézmény nyitott a turisztika irányába, idegenforgalmi és múzeumi vásárokon vesz részt, országos túraprogramok (1998-tól Kincsem országos gyalogtúra) kínálatát adja. A felnőttek körében alkalmazott közművelődési formák és módszerek közül kiemelkedik a Blaskovich Múzeum Baráti Körének megszervezése. Az 1985-ben alakult egyesület önállóan, de a múzeum szakmai irányításával működik. A több mint másfélszáz tagot számláló civil szerveződés jelentősen segíti a tápiószelei közgyűjtemény szakmai és közönségkapcsolati munkáját.

32 Pályázati és szponzori támogatásokkal járul hozzá a kiállítások, kiadványok, rendezvények megvalósításához. Az ezredvégen bekövetkezett fenntartói megszorítások miatt e civil erő nélkül a Blaskovich Múzeum a nyitva tartáson kívül semmiféle szakmai munkát sem tudott volna ellátni. A tápiószelei közgyűjtemény értékőrző és értékközvetítő tevékenységét a múzeumbaráti körrel közösen, a kistérségi szervezetekkel együttműködve tudja megvalósítani. E tevékenység eredményességét a szakma elismerése is jelzi, hiszen 1997-ben a második alkalommal meghirdetett „Év múzeuma" országos pályázaton a Blaskovich Múzeum a három különdíj egyikét kapta. Ez a díj az egy szakalkalmazottal működő kismúzeum számára igen becses, mivel megerősíti azt az elkötelezettséget, ami az intézmény mindenkori munkatársait vezérelte. Összegzés Áttekintésünkben végig kísértük azt a folyamatot, amiben az egykori magángyűjtemény hivatalos tudományos és közművelődési intézménnyé vált. Megismerhettük annak működését a múltban és a mában. Reméljük, sikerült bepillantást nyernie az olvasónak az alapító testvérpár nem mindennapi életútjába. Jobban megismerni azokat, akik a rohamosan változó világba mindig és mindenhol az általános emberi értékeket vallották és tartották magukénak. Általuk vezérelve tették közkinccsé szellemi és tárgyi világukat. Történelmi bizonyítékaként a köznemesi életformának és az általános hazaszeretetnek. A ránk maradt örökség megőrzése, védelme és fejlesztése a mai kor emberének és a jövő nemzedékének nemes feladata. E cél vezérli az intézmény és a köréje szerveződött múzeumbaráti kör több évtizedes munkáját. A tápiószelei közgyűjtemény által megtett 50 év, a múzeumalapítók szellemisége feltételezi, hogy a 21. században is fennállnak azok a feltételek, amelyek hasonlóan eredményes újabb évtizedeket jelentenek a múzeum életében. Az általános közakarat és a nemzeti érdekek is azt kívánják, hogy a gyűjteménnyel rendelkező, szakmai munkát végző, turisztikai érdeklődésre számot tartó kisebb intézmények is európai szintű erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek. Ehhez szükséges az, hogy a magyar kulturális örökség szerves részét képező, identitásunk tárgyi és szellemi értékeit őrző és gyarapító kis múzeumok megtartása, fenntartása ne csak lokális civil érdekké váljon, hanem nemzeti feladatként továbbra is megmaradjon. 54