Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Állománya 1967 óta szerény módon nő, elsősorban szakmai könyvekkel és folyóiratokkal. Nagyobb arányú csökkenés 1983-ban következett be, amikor a ceglédi múzeum 167 db régészeti témájú könyvet saját tárába átleltározott. 11. Adattár Törzsanyaga a Blaskovich-gyűjtemény és a fivérek A múzeum működése A múzeum alapvető feladata a kulturális javak folyamatos gyűjtése, megőrzése, ennek az örökségnek a gondozása: kultúrateremtés, vagyis a tudományos kutatás és gyűjtés; végül pedig a kultúraközvetítés, vagyis a múzeumok anyagának és a kutatások eredményeinek közzététele. A múzeum olyan kulturális intézmény, aminek funkciója egyaránt kapcsolódik a kulturális élet két szférájához: a tudományhoz és a közművelődéshez. Működését e két irányvonal egyensúlya határozza meg. A múzeumi gyűjtemény olyan nyersanyagbázis, melynek őrzése, gyarapítása, feldolgozása az intézmény tudományos feladatkörébe tartozik. A múzeum alapfeladata a kulturális javak meghatározott anyagának folyamatos gyűjtése. 1968-at követő időszakban a Blaskovich Múzeum állománya 1978-ig régészeti leletekkel bővült, majd ezt követően a történeti tár tematikusán egészült ki, helytörténeti dokumentumokkal, a Blaskovich hagyaték tárgyaival. Az 1980-as évek elején, majd az 1990-es évek végén kortárs képzőművészeti anyag került nagyobb egységben az intézményhez. A Blaskovich Múzeum 1975-ben kiadott működési engedélye szerint: régészet, néprajz, helytörténet, képző- és iparművészet tárgykörében őriz és gyűjt anyagot. Az engedélybe foglaltak megvalósulásának tárgyi, személyi és szervezeti feltétele van, ami a fenntartón, a megyei múzeumon múlik. Az intézmény tudományos tevékenységét dokumentálja. Az 1970es években a történeti iratok feldolgozásával, valamint ezekben az években folytatott régészeti feltárások iratanyagával gyarapodott. Folyamatosan bővül az időszaki kiállítások, rendezvények dokumentációjával, múzeum- és helytörténeti adatokkal, dolgozatokkal, publikációkkal, újságcikkekkel. A restaurálásra, feldolgozásra került anyagok dokumentációjával. személyi, szervezeti és szakmai lehetőségei megrekedtek az 1970-es évek szintjén, a raktározás, a nyilvántartás színvonala sem tartott lépést a korszerű követelményekkel, sőt több gyűjteményi rész el is került a szelei intézményből. A múzeum gyűjteményi anyagának megfelelő gondozásához a nyilvántartás (szakleltárkönyvek, leíró és mutatókartonok) hagyományos módja, a papíralapú dokumentáláshoz hozzátartozik az egyes kollekciók rendszeres revíziója. A régészeti anyag szakmai áttekintését, ellenőrzését 1986-ban Dinnyés István, míg a képzőművészeti anyag revízióját 1993-ban Dr. Chikán Bálint művészettörténész vezetésével valósította meg intézményünk. Sajnos a megyei szervezeti keretben a tápiószelei egység az utóbbi évtizedek alatt nem fejlődött, mivel megmaradt az egy szakalkalmazottal működő intézményi keretben, ezért a 21. század elejére szakmai megítélése hátrányos módon változott, az 1997. évi CXL. törvény szerint besorolása már nem múzeum, hanem csak közérdekű muzeális gyűjtemény. A törzsanyagot képező Blaskovich hagyaték jellege miatt - kevéssé gyarapítható. A családhoz nem kapcsolódó tárgyak vásárlására sem pénzügyi, sem szervezeti lehetőség nincs, pedig a köznemesi életmód emlékanyagát kevésbé őrzik közgyűjteményeink, míg a polgárság, parasztság, munkásság tárgyait nagyobb mértékben. A tápiószelei múzeum történeti anyaga gyarapodásának új iránya a településen és környékén élők 20. századi tárgyainak összegyűjtése. Kezdetben az Segédgyűjtemények állománya 1968-2002 Év Könyvtár Adattár db tétel 1968 2054 1970 2176 100 1975 3217 457 1980 3728 542 1985 3856 589 1990 4200 688 1992 4356 745 1995 4568 769 2000 4762 953 2002 4866 1014 Videó-tár Fotótár perc negatív dia _ 1024 _ 1944 2740 2 3850 238 3953 549 1932 5635 828 4807 6902 1422 7872 7559 1684 47