Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

A fentieken túl néprajzi - és képzőművészeti szakkört vezetett diákok számára. Mikor 1961 októberétől átvette Soproni Sándortól a múzeum vezetését, már meglehetős gyakorlattal rendelkezhetett, hiszen hetedik éve helyettesítette Soproni Sándort, ha ő ásatáson, terepbejáráson, szabadságon, vagy más hivatalos ügyben távol volt. (Pl. csak 1958-ban Soproni Budakalászon, Izbégen, Kisorosziban, Szentendrén, Tokodon, Dorogon, Pomázon volt leletmentésen vagy ásatáson, ezeken felül pedig még terepbejárásokat is tartott.) (12. kép) Igazgatása alatt Onódiné tovább folytatta a Soproni Sándor által már szorgalmazott, de meg nem valósult, el nem ért munkákat. Küzdött a Görög utcai szomszédos épület megvásárlásáért, hogy a múzeumot arrafelé is lehessen bővíteni. Az volt a véleménye, hogy a kiállítások iránt nagyobb érdeklődés mutatkozna, ha újabb kiállító helyiségek lennének a múzeum birtokában. „Ez az épület udvari szárnyának meghosszabbításával érhető el. A múzeum zavartalan fejlődését és működését véglegesen biztosítaná az udvar végén lévő, magántulajdont képező kisebb épület és telek megszerzése, amely most eladó, és amely kisebb átalakítással a múzeum raktárhiányát pótolná ..." A múzeum épületbővítésére vonatkozó tervek 1962-ben a múzeumok megyei kezelésbe való átadásakor „napirendre kerültek és jegyzőkönyvbe vétettek"-írja Onódiné az 1963-as évi elemi költségvetés indoklásához.

60 Sajnos, nyugalomba vonulásáig csak a tervek készültek el, a múzeumbővítés későbbre halasztódott. Ismételten tervbe vette a kapualj melletti állandó kiállítás 170 éves, korhadt padlójának kicserélését, melyet Soproni Sándor is több éve kért. Korszerű vitrineket szeretett volna beszerezni a tervbe vett kiállításokhoz. (13. kép) Sürgette új munkaerők alkalmazását: a tárgyak konzerválásához legalább mellékállású restaurátor beállítását. 1963-ban megkapta a státuszt, így alkalmazni tudta Lehoczky János fiatal kovács iparművészt, aki elsősorban régészeti tárgyak restaurálásával és konzerválásával foglalkozott. 1965-től önálló műhelyt alapított Szentendrén. Lehoczky János 1967ig volt a Ferenczy Károly Múzeum állományában.

61 Később, 1974-ben Ikvai Nándor megbízására ő kovácsolta többek között a Ferenczy Múzeum kapualjából az emeletre felvezető nagy belső vaskaput, melyért nívó díjat kapott. 1977-ben megalkotta a Népművészetek Háza cégérét, melynek tűzzománcát Jávor Piroska készítette. A Kereskedőház cégére szintén az ő munkája. Lehoczky Jánost restaurátorként Kusinszky Kornél követte, 1970-től pedig Polányi Aladár töltötte be a restaurátor státust. Onódiné kérte továbbá a csak vasárnapokra kapott kisegítő teremőr helyett legalább félnapos teremőr rendszeres alkalmazását (ekkor a vasárnapi teremőr szükségtelen lenne). Mezősi Károly idején, a látogatottság növekedésével azután a múzeum négy félmunkaidős álláshoz jutott, amely már elég volt a földszinti és emeleti kiállítótermek őrzéséhez. Mivel Szentendre és környéke az ország egyik legnagyobb régészeti lelőhelye, évi számos leletmentés 14. kép. Stéger Ferenc emlékkiállításának meghívója (1966). 29