Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

KERÁMIAGYÁRTÁS A KERITESFALLAL KÖRÜLVETT ŐRTORNYOKBAN Az utóbbi évtizedek limes kutatásai alapján kiderült, hogy a Dunakanyarban, Valentinianus 370-374 közötti építkezései során, a kis, 10x10 méteres négyszögletes őrtornyok mellett épült egy másik, nagyobb, kerítésfallal körülvett őrtorony is, melynek emeletét négy pillér tartotta. Kívül pedig fossa vette körül. Az első ilyen feltárt őrtorony a Budakalász - Luppa csárdai volt az 1930-as években, így ez alapján budakalászi típusú őrtoronynak nevezik. Azóta több ilyet tártak fel, közülük kettőben bizonyítható a kerámiagyártás. Az egyik Leányfalun, a másik pedig Pilismarót-Malompatakon. Ez utóbbi lakóépülettel s fürdővel kibővítve már kísérődnek is nevezhető. Több hasonló, még fel nem tárt őrtorony is besorolható e típusba (Dunabogdány-Kőszegtő, Pilsmarót-Basaharc 5., Visegrád-Szentgyörgypuszta 2., Tabán, Pilisszántó-Kálvária, Piliscsév).

98 Soproni Sándor kutatásai alapján valamennyi ilyen típusú őrtorony Valentinianus halála után is fennállt, a 378-as limes átszervezés után is tovább működött. Valamikor az 5. század első évtizedeiben pusztultak el. A pusztulási omladék, az égésréteg valamennyiben kimutatható. Az eddig feltárt, ilyen típusú őrtornyok némelyike csekély leletanyaggal rendelkezett, ld. Visegrád-Lepence, többségükben viszont a kerámia anyag egyedi. Pilismarót-Malompatakon a két kemence is előkerült, ahol gyártották az edényeket, benne az utolsó égetés anyagával. Leányfalun csak a rontott edények és a sajátságos, készletekben gyártott edényformák, ill. az egyedi díszítő motívumok alapján mondhatjuk biztosra, hogy helyben készültek." Mindkét műhely különböző jellegű és formájú edényeket gyártott. Pilismaróira a besimított, sávokba rendezett díszítésű, bikónikus edények túlsúlya a jellemző s mellette az „S" profilú házikerámia tálak, ill. a leányfaluira hasonlító fazékforma. Mázas kerámiát nem gyártottak. (A közeli pilismaród táborban feltételezhető mázas kerámia műhely.) Leányfalun viszont nagyon sok a mázas kerámia, jellegzetes bögre-, fazék- és táltípusai vannak, valamint egyedi mintákkal díszített besimított edényei. Legjellemzőbb díszítőmotívuma a bekarcolt hullámvonal, mely korsókon, bögréken s tálakon egyaránt előfordul. A kicsit tovább működő, 5. századi tokodi műhelynek vannak hasonló bekarcolt hullámvonal díszítései, de ott csak házikerámia készült. Az edényformák Pilismaróton főleg kelta eredetre vezethetők vissza („S" profilú tálak, bikónikus fazekak). Leányfalun viszont igen sok az 5. századi interregionális edény (murgai korsó, bikónikus tál). A házikerámia típusok a hagyományos római formák, a kézzel formáltak között viszont egyre több a szomszédos quád hatást mutató edény. Budakalász - Luppa csárdán sem kemence, sem rontott edények nem kerültek elő. Az őrtorony kerámia anyaga is sokkal kevesebb, mint a másik kettőé és sajnos az anyag nagyon össze is keveredett. Szerencse, hogy ugyanúgy, mint Leányfalun, a padláson raktározott gabonatartó edények megmaradtak. Igaz, hogy összeégve és törve, de igen sok így is kiegészíthető volt. Megállapíthatjuk, hogy Budakalászon is mind a formákat, mind az anyagot tekintve az edények nagyon egységesek. Néhány formát és díszítésmódot tekintve pedig egyediek. A tálakon belül (két típust kivéve) valamennyi forma kónikus aljú, vállban megtörő, mély tál, melynek csak a peremkiképzése különböző. Ez a táltípus bár előfordul más lelőhelyeken is, de sehol sem képezi a tálak vezető típusát. Hasonló a helyzet a bögréknél és fazekaknál is. Valamennyi bögre egy felső harmadban szélesedő, enyhén kihajló peremű típus, melynek peremkiképzése két csoportra osztható. A fazekak ugyanennek a formának nagyobb változatai. Mind a tálaknál, mind a bögréknél valamennyi forma kb. fele-fele arányban mázas, ill. házikerámia kivitelben készült. A két csoport anyaga is hasonló. Ritkán csillámos, jól iszapolt, többnyire kavicsos, lyukacsosra, hólyagosra égett. Jellemző, hogy olyan formákat is mázaznak itt, amit máshol nem szoktak. A mázazás módja teljesen egyedi. Az első csoport tálait kivéve, ahol az edény belsejét borítja máz, nem találunk egyetlen olyan edényt sem, melyen teljesen összefüggő máz lenne. Legfeljebb a peremeken és néha a bögrék vállán lehetett összefüggő, a többi részre ráfolyt, vagy mázpettyekben került rá. Nem ismerünk eddig olyan műhelyekről közölt anyagot, ahol ilyen fajta mázas edényeket gyártottak volna. Ezeket az edényeket egy helyről hozhatták ide, vagy ami valószínűbb, helyben, Budakalászon készíthették. A simított felületű és besimított díszítésű edény kevés, bár néhány forma és az anyaguk hasonlít a mázas és házikerámiára. Némelyiknek viszont más az anyaga és típusa is. Gyártásukról egyelőre semmit nem mondhatunk. A kemence helye Pilismarót-Malompatakon a kerítésfal és fossa között található az ENy-i sarokban. Ez a rész még eddig sem Leányfalun, sem Budakalászon nem lett feltárva. Lehet, hogy egy további ásatás felszínre hozná az edényégető kemencéket is.

100 Budakalász - Luppa csárdán az edények kora a 4. század második felére-végére tehető. Annyira jellegzetes 5. századi anyag, mint Leányfalun és Pilismaróton, nincs. Talán a 2 db fényes fekete simítású edény, ill. a bikónikus tál tehető 5. századra. A besimított és kézzel formált edények száma is nagyon kevés. Valamennyi forma római típus, barbár hatásról itt nemigen beszélhetünk. 278