Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

CSONTOS KATALIN (BTM Aquicumi Múzeum) KOCSIÁBRÁZOLÁS EGY SZENTENDREI SÍRKÖVÖN 1997-ben megjelent Visy Zsolt könyve a pannóniai kőemlékeken szereplő kocsi ábrázolásokról.

1 A szerző a kötetben a provinciában eddig előkerült kocsi ábrázolásokat gyűjti össze, elemzi és közli azok fényképeit is. A katalógusban szerepel egy szentendrei sírkőtöredék fényképe is, melynek ez az első publikációja, bár Magyarország régészeti topográfiája 7. kötetében felsorolják az ismeretlen lelőhelyű darabok között.

2 A töredéken egy jobbra enyhén lefelé haladó kocsi látható a hajtóval, a kocsiszekrényen egy széken ülő nőalak, a kocsi végében lábát lógatva szintén egy asszony ül. Nem sokkal a kötet megjelenése után az Aquincumi Műzeum Fotótárában előkerült ugyanennek a kőnek a fényképe. A felvétel valószínűleg a sírkő előkerülésekor készült és megállapítható, hogy akkor még jóval nagyobb töredékét találták meg. A jelenleg is meglevő töredék és a fényképfelvételek alapján is megállapítható, hogy a követ előkerülése után valamikor szabályosan szétvágták. A sírkő bemutatását fontosnak tartjuk, mert annak ábrázolásmódja, művészi kivitele egyedinek számít ebből az időszakból származó ábrázolások között. A sírkő minden valószínűség szerint ásatás során került elő, talán Nagy Tibor 1939-es, ill. 1942-es, a szentendrei tábor területén folytatott kutatásai idején. A követ talán másodlagosan használták föl a castrum építésekor. A hátoldal kidolgozása alapján küszöbkő lehetett. A fénykép alapján megpróbáltuk a sírkő előkerüléskor meglevő méreteit kiszámolni. Magassága 240 cm, szélessége 80 cm lehetett, a megmunkált rész pedig 80 x 80 cm. A kő vastagsága a most is meglévő darab alapján 27, illetve 20 cm. A megmunkált felület két részből áll. A felső képmezőben három felnőtt alakja látható derékig, fejük hiányzik. A baloldali alak jobb kezében egy kis edényt tart talán gyümölccsel, bal kezével redőzött kendőjét fogja össze, hasához szorítva azt. A középső alak katona lehetett, nyakán a ruha csuklyája látható, bal kezével a tőle balra álló asszony bal karját fogja át, jobb kezét melléhez szorítja. Bal oldalán kard vagy tőr lóg, melynek markolata gömb végződésű, a hasán vastagon redőzött ruhája látszik. A jobb oldali asszony jobb kezét a középső alak jobb vállára lógatja, bal kezével pedig ruhája redőit fogja össze a melle alatt. Nyakában vastag torques, karján vastag karperec, vállain szárnyas fibulák láthatók. Az alsó képmezőben kocsi-jelenet látható. A kocsi enyhén lefelé halad. A kocsi bakján a hajtó ül, a kocsin levő széken asszony alakja vehető ki, a kocsi végében lábait lógatva, a menetiránynak háttal egy másik asszony ül. A kocsit két ló húzza, bal mellső lábaikkal éppen léptetnek. A befogott lovaktól jobbra, a fejük fölött lovas kísérő látható, a lovas mintha irányítaná a menetet, jobb karjával hátrafele int. A kocsit húzó lovak előtt egy kis bikaborjú halad. A kocsinak nagy kerekei vannak, szokatlan módon tíz küllővel, a megszokott nyolc helyett. A kocsiszekrény felső részén kis léckerítés fut körbe. Az alsó mezőnek nincs oldalsó keretelése, a kő alsó részétől az enyhén mélyedő háttér választja el. A felső képmezőt vékony léc kereteli, ennek a síkja megegyezik az alsó képmezővel. A képmezők alatti felület üres, a megmunkált rész alsó felétől körülbelül 70 cm-re lefelé egy vékonyan befaragott vízszintes vonal látható. Kérdéses, hogy a faragott felület alatt volt-e felirat, vagy pedig egy félig elkészült síremlékkel állunk szemben. Az alsó képfelület hiányzó keretei azt a benyomást keltik, mintha a kőfaragó egy hosszabb jelenetsort akart volna bemutatni. Erre utal az is, hogy a kocsiábrázolásos sírkövekre nem jellemző a lovas kísérő ilyen módon való ábrázolása (a lovas mintha meztelen lenne), hasonló ábrázolásmóddal inkább a mitologikus jeleneteknél találkozhatunk. A bika megjelenése a sírkövön eddig szintén ismeretlen volt. Mindenesetre a bikaáldozat már a római rítusok átvételét jelenti. Az egész jelenet nagyon mozgalmas, ezt a kőfaragó azzal éri el, hogy megpróbálja a kocsit, a lovast és a bikát térben elhelyezni. Talán ezt próbálja elérni azzal is, hogy a kocsi nem vízszintesen, hanem enyhén lefelé halad. A kocsin ülő két asszony ruhája dúsan redőzött, a kocsis jobb kezét enyhén fölemeli, a bika mintha felénk fordítaná a fejét, a már említett meztelen lovas enyhén visszaforduló testtel int hátrafelé éppen léptető lova hátán. Ezek a mozdulatok nem befejezettek és mindez életszerűvé teszi jelenetünket. A felső képmezőt szintén a mozgalmasság jellemzi. Bár látszólag egy egyszerű, szokványos, a halottat ábrázoló síremlékről van szó, a kőfaragó a ruhák és a kezek bonyolult ábrázolásával életszerűvé varázsolja azt. A ruhák ilyen dús redőzése talán megszokott, de esésük és a mód, ahogy kezükkel összefogják azokat, nem megszokott ezeknél a sírköveknél. A kezekkel szintén ügyesen dolgozik faragónk, bár a kivitelezésükkel nem igazán tudott megbirkózni. Többek között éppen ezek a kézábrázolások teszik egyedivé ezt a követ, mert nem az erre az időszakra jellemző merev, 261