Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

26-27. kép. BONI A sírkövének került elő. A telek közepén, a jelenkori felszíntől mintegy 1 m mélységben újkori sitt és kövek - többek között két, felirat nélküli újkori határjelző kő - között egy római sírsztélé feliratos mezejének töredéke feküdt (16-17. kép). Méretek: m: 50,3 cm; sz: 60 cm; v: 14,2 cm; betűmagasság: 1. sor.: 6 cm; 2. sor: 6,5-7,8 cm; 3. sor: 7,4 cm; 4. sor: 7 cm. Őrzési hely: Szentendre, Ferenczy Múzeum. D(is) [M(anibus)] / Bonia / q(ui) (v)ixi(t) ann(os) IL / co(n)iugd) ca/ri[ssimae] / & A 49 éves korában elhunyt feleségének a felirat letörött részén megnevezett férj állítja a síremléket. A cognomina muliebria közé sorolható Bonia név eddig csak Noricumból ismert, ahol öt esetben adatolt.

91 A felirat szövegében a vixit szó helyett az ixi a coniugi helyett pedig a coiugi vulgáris alakok olvashatók. Keltezés: A síremlék a D(is) M(anibus) formula és a carissima jelző használata alapján legkorábban a Kr.u. 2. sz. második harmadában készülhetett. A közölt nyolc kőemlék többsége bennszülött családokhoz köthető sírfelirat (2-4, 6-7 sz. kőemlékek). Ezek a Kr.u. 1. sz. végén - 2. sz. első felében született, helyi, gyakorlatlan kezű kőfaragók által készített egyszerű síremlékek - nagy részben eddig ismeretlen bennszülött neveket és legfeljebb egy-egy korai sírfelirat formulát tartalmaznak. A szövegekben gyakran olvashatók vulgáris szóalakok is. E síremlékek a római központoktól távol lakó, de bizonyos szinten már romanizálódott eraviscus családok emlékei. A Kr.u. 3. sz.-ra keltezhető egy aquincumi sacerdotalisnak állított síroltár (1. sz. kőemlék). A jellegtelen római nevet viselő egykori pap családja bennszülött eredetű lehetett, amely Hadrianus alatt kapott polgárjogot. P. Aelius Victorinus azonban már egy istenség papi hivatalát viseli és gazdag villatulajdonos volt. A Pilisszántón előkerült családi síremlék pedig egy Kr.u. 3. sz.-i katonacsalád három elhunyt fiútagjának (8. sz. kőemlék) fotója és rajza állít emléket (5. sz. kőemlék). Apjuk nyomába lépve mindhárman a legio II Adiutrixben szolgáló aktív katonaként hunytak el. APPENDIX Az alábbiakban néhány, már régebben publikált, a kutatók előtt ismert, feliratos kővel kapcsolatos információt teszünk közzé: 1. Azonosított feliratos kő A pilisszántói lelőhelyú, ún. Marbusia-követ

92 a régészeti szakirodalom évtizedek óta elveszettként tartotta számon, így szerepelt a RIU 3., 1981-ben megjelent kötetében

93 és a többi szakmai publikációban is.

94 Képét is közölte több publikáció, de őrzési helyét nem említik.

95 Ugyanakkor képe és leírása több, a váci Vak Bottyán (ma: Tragor Ignác) Múzeum gyűjteményeit ismertető közleményben is megjelent, mint ismeretlen lelőhelyú darabé.

96 A váci múzeumba került, Migazzi-gyűjteményből származó római kövek ismertetésekor már felmerült a gyanú, hogy a kocsijelenetes sírkőtöredék eredetileg nem tartozott a gyűjteménybe, nem említik régi feljegyzések, így később más úton kerülhetett a múzeumba.

97 A több ismertetésben lehozott képek alapján egyértelműen azonosítható az elveszettnek gondolt Marbusia-kő a váci múzeum ismeretlen lelőhelyú darabjával.

98 A leltárkönyvben nincs feltüntetve az odakerülés módja és ideje - erre a jelenleg ott dolgozó kollégák sem tudták a választ.

99 Csak az biztos, hogy 1952-ben vagy az előtt került be a múzeumba, mivel abban az évben leltározták be. 2. Múzeumba bekerült kövek Az elmúlt évek során kerültek be a Ferenczy Múzeumba az alábbi, már korábban közölt feliratos kőtöredékek: a) Az egykori Pekár-gyűjteményből, később a római katolikus plébánia kerítésfalába volt beépítve a RIU 844. sz. alatt publikált oltárkő-töredék, mely255