Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

5. kép. Az első állandó kiállítás, •Szentendre a római korban" részlete. (Előtérben a horányi római őrtorony rekonstruált makettje.) zatának helyreállítása után a Waczek villa területén korábban egyrakásra hordott római síremlékeket beszállították, s a múzeum udvarán és a kapualjban helyezték el. Az állandó régészeti kiállítást is sikerült a Marx téri épületben, a földszinti teremben megrendezni. Megvalósulásának hátráltatója a tárló-hiány volt. Ujakat nem kapott, különböző múzeumoktól próbált kölcsönözni. A régészeti kiállításokat mindig kölcsönkért tárlókkal tudták megrendezni. Két állandó kiállítást is rendezett Soproni Sándor. Az elsőt már 1952-ben megnyitotta „Szentendre a római korban" címmel. (5. kép) Ezt 1953-ban átrendezte. Később, 1956-ban ezt az állandó régészeti kiállítást helytörténeti kiállítássá tervezték kibővíteni. A forgatókönyv elkészült, de a kiállítás csak 1958 szeptemberében valósult meg, az említett lapidáriummal együtt. Címe: „Szentendre története az őskortól a honfoglaláskorig". Mindkét állandó kiállítás helye a földszinti nagyterem (ma Ferenczy szoba) volt. Már Soproni Sándor tervei között szerepelt a Ferenczy Károly Múzeum udvari szárnyának bővítése. Ebben az új szárnyban ő elsősorban raktárakat és irodát szeretett volna elhelyezni, mivel bebizonyosodott, hogy a távoli Waczek villa raktárában lévő tárgyak gondozása, leltározása, ellenőrzése mennyire nehézkes. Sajnos az új szárny építése is csak Soproni Sándor eltávozása után tíz évvel valósult meg. 1957 októberében Pest megye muzeológusai között felvetődött egy Pest megyei múzeumi évkönyv terve. Különösen Soproni Sándor és a visegrádi múzeumigazgató, Héjj Miklós szorgalmazta. Körlevelet írtak a ceglédi, váci, nagykőrösi, tápiószelei múzeumoknak. El is kezdték gyűjteni - Visegrádon - a tanulmányokat. Az ügy azonban elhalt. Egy-két évig még bíztak az évkönyv létrejöttében, később azonban már nem esett szó róla. A megmaradt öt tanulmányt miután a szerzők átdolgozták - a megyei múzeum első évkönyvében, 1972-ben Ikvai Nándor szerkesztő közzétette. Még nem írtunk Soproni egyik legfontosabb szakmai munkájáról, az igen gyakori ásatásokról, leletmentésekről, terepbejárásokról. Most is csak felsorolásként szólhatunk róluk. Egyik, évente folytatódó ásatás volt a Budakalász - Homokbánya rézkori temetője. Ugyancsak évekig járt át Visegrádra, Esztergomba, római kori feltárásokat vezetni. Feltárta és pontosította a szentendrei tábor részleteit, és a canabae-t. Gyarapította az anyagot a több száz sírós bronzkori temető Szentendréről. Ásott Tahitótfaluban, Szigetmonostoron, Pilisszentkereszten, Dömösön, Pilismaróton, de messzebb is, Dorogon, Tokodon, Tatán, sőt Szombathelyen is végzett leletmentő ásatást. Többször is bejárta az Aquincum - Esztergom közötti Limes szakaszt, sőt meghívásra Szlovákia egy részén, az Ipoly és Komárom közötti részt is kutatta. Felfedezte több, addig ismeretlen őrtorony helyét. A Pest megyén kívül eső római ásatások emlékanyagát azután be is kellett leltároznia. Igaz, néha ő is kapott szakmai segítséget. A leltározás előtti nagy mennyiségű lelet restaurálásához pedig Egerből, Szegedről, Bajáról kapott szakembereket. Mindezeken felül szaktanulmányokat írt. Részt vett országos és nemzetközi régészeti kutatásokban.

42 Kiállítási meghívókat, katalógusokat szerkesztett, megjelentette a Frank Jánossal írt Szentendrei Séták című kiadványt, s megírta társszerzőkkel a Szentendre című útikönyvet. 1961. szeptember 30-ával Soproni Sándor a Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum munkatársa lett. Egy darabig még Szentendrén laktak, azután Budapestre költözött családjával. Utódja a már hetedik éve vele dolgozó munkatársa, Onódiné Deisinger Margit lett. Soproni Sándor munkatársai Több mint tíz éves szentendrei múzeumigazgatósága alatt Soproni Sándornak négy munkatársa volt. Volt egy időszak, amikor három muzeológus is működött a Ferenczy Károly Múzeumban. Őket szeretném most bemutatni. Frank János (1952-1955-ig) 1952. július 1-től - másfél évi egyedüllét után muzeológus munkatársat kapott Soproni Sándor. Frank János művészettörténészt helyezték Szentendrére, segédmuzeológusi beosztással.

43 Frank János 1925. június 1-én született Budapesten. Tehát csak egy jó évvel volt idősebb Soproni Sándornál. Művészettörténész diplomáját is ugyanott, a Pázmány Péter Tudományegyetem folytatásaként létrejött ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte (19471951). Első munkahelye az Országos Szépművészeti Múzeum volt, ahol gyakornoki idejét töltötte (19511952).

44 Onnan jött Szentendrére. A szakmai és igazgatói munkavégzés terén egyaránt nagy könnyebbséget jelentett Soproninak a vele egykorú új munkatárs. 24