Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Több terra sigillata töredék mellett előkerült egy pe­csételt darab is. B. 7. 1. Téglaszín, kívül-belül kopott felületű, piros bevonat nyomaival. Drag. 37 típusú tál darabja, dí­szítése sorban egymás mellé pecsételt, nagy tojás­tagokból áll. (VTM leltározatlan.) Mérete: 3,1 x 2,6 x 0,6-0,7. (XXI. t. 10.) A motívumok széle kockákból áll, hasonló módon megfogalmazott, a terra sigillatákról eredő motívum előfordul pannóniai leleteken is, de gyakoribb a Barbaricumból származó töredékeken. 224 Maga a mo­tívum talán a tojástag és az azt általában keretelő, ívelt idom összeolvadásából jött létre. B. 8. Vác, Csörögi-rét (= MRT 9., 31/39. lh.) Váctól északra, a Gombás-patak melletti dombolda­lon nagy kiterjedésű régészeti lelőhelyet lehetett lo­kalizálni terepbejárással. A lelőhelyen őskori, kelta, szarmata, avar és középkori leletek kerültek elő. 225 1994-ben az új M2-es úthoz kapcsolódó kutatások során itt szarmata telepet tárt fel Kulcsár V. 226 A mint­egy 150 objektumban kvád, szarmata és római ere­detű tárgyak voltak; köztük sok terra sigillata 227 és néhány pecsételt darab is. B. 8. 1. Téglaszín, kissé csillámos anyagú, lekopott felületű, azelőtt fényes, világospiros felületű, fél­gömb alakú tál oldaltöredéke. Pecsételt díszítéséből ívelt idom alsó része és a hozzá csatlakozó hosszúkás, erezett levelek csúcsa maradt meg. (VTM U.96.193.1.) Mérete: 4,7 x 4,3 x 0,8. (XXI. t. 8.) Lelőhelye: 99. ob­jektum. A következő darab is ugyanannak az edénynek a töredéke, itt a levélnek nagyobb része maradt meg. (VTM U.96.321.3.) Mérete: 5,3 x 3,0 x 0,7-0,8. (XXI. t. 7.) Lelőhelye: XII. szelvény. 228 A lelőhely 187. objektumában is volt egy pecsételt edénytöredék, ez azonban nem római, provinciális gyártmány, melyet egyértelműen jelez anyaga, for­mája, díszítési stílusa és motívumai. 229 Ugyanebből az objektumból sok, Kr. u. 150-260 között, Rhein­zabernben és Westerndorfban vagy Pfaffenhofenben gyártott terra sigillata került elő. 230 ÖSSZEFOGLALÁS A Pest megyéből eddig publikált pannóniai pecsételt töredékek száma elérte a 333 darabot, 231 a már ismert, Ttt köszönöm meg, hogy a régész kollégák önzetlenül áten­gedték a terepbejárásokból és ásatásokból származó, pub­likálatlan anyagaikat közlésre: Dinnyés Istvánnak (Csemő, Kat. В.2.1.), Holport Ágnesnek (Áporka, Kat. В.1.1.), Kovács Péternek (Százhalombatta, Kat. 18.73-75., Kat. 19.1-2.), Kul­csár Gabriellának és Simon Lászlónak (Dunakeszi, Kat. B.3.1­2.), Kulcsár Valériának (Dunakeszi, Kat. В.4.1.; Fót, Kat. de a jelen cikkben még nem közölt 232 darabokkal együtt megközelítőleg mintegy 500 darabbal számolhatunk. A már szintén elég jól feldolgozott anyagú Komá­rom-Esztergom 233 és Veszprém 234 megyékkel összevetve úgy látszik, hogy Pest megye leletmennyisége Fejér megyééhez hasonlítható. 235 Ennek oka Pest megye esetében Aquincum 236 , Fejér megye esetében pedig Gorsium 237 közelsége és hatása. Hozzájárul ehhez a két utóbbi megye hasonló kutatottsági helyzete: az útépítések, ipari beruházások több lehetőséget biz­tosítottak a régészeti kutatás számára. Pest megye helyzete a többi megyéhez képest kü­lönleges: a Duna a megyét két részre osztja. Az ókor­ban a Dunántúl a Római Birodalomhoz tartozott, mint Pannónia provincia, a folyó másik partja a Birodalom közigazgatási határain kívül esett. A megye területén lévő lelőhelyek 238 nagy része - 65 lelőhelyből 50 - Pan­noniában, 15 pedig a Barbaricumban van. A pannóniai lelőhelyek közül, vizsgált anyagunk szempontjából a pátyi telep (= MRT 7., 13/9. lh.) a legjelentősebb: eddig innen 38 db került közlésre és még mintegy 120-130 db van feldolgozás alatt. Nagy­ságrendileg Százhalombatta-Matrica vicusa (= MRT 7., 27/7. lh.) következik, ahonnan 86 töredék vált is­mertté. Anyagunk szempontjából a harmadik érde­kes lelőhely a Pomáz, Újdűlőn lévő villa rustica (= MRT 7., 23/7. lh.). A három lelőhely közül egyik sincs teljesen feltárva. Páty esetében a telepnek az МО-ás úttól délre eső részét már beépítették, a lelő­helynek az úttól északra lévő szakaszán még nem volt feltárás. A barbaricumi 15 lelőhelyen általában 1-3 db pe­csételt töredék került elő, függetlenül attól, hogy terepbejárás vagy több száz objektumot eredménye­ző feltárás volt-e a területen. Kivételt képez Fót, ahol barbaricumi lelőhelyek esetében rendkívül sok -11 db - pecsételt edényhez tartozó töredék került elő mint­egy 50 objektumból. Az itteni darabok érdekessége, hogy mindegyik edényt Pannoniában gyártották: erre utal anyaguk, edényformájuk és díszítésük, bár pon­tos párhuzamaik nem ismertek a provinciából. Más barbaricumi lelőhelyeken előfordulnak olyan pecsé­telt töredékek, amelyek párhuzamai főleg a provincián kívül bukkannak fel, mint pl. az egyik Dunakeszin előkerült darab. 239 Más töredékek párhuzamai viszont a dáciai anyagban lelhetőek fel. 240 A megye pannóniai és barbaricumi feléből is előkerült l-l pecsételéssel díszített pohár, az áporkai szarmata sírból és a buda­örsi római sírból előkerült daraboknak nem ismerjük párhuzamát/ B.5.1-11.; Vác, Kat. В.8.1.), Mráv Zsoltnak (Budakeszi, Kat. 4.1.), Ottományi Katalinnak (Budaörs, Kat. 5.1-4.; Érd, Kat. 7.1.; Páty, Kat. 9.1-14.; Perbál, Kat. 12.1.; Százhalombatta, Kat. 18.45-72.), Tari Editnek (Hévízgyörk, Kat. В.6.1.), Tetta­manti Saroltának (Bia, Kat. 1.1.; Budakeszi, Kat. 3.1-2.; Érd, Kat. 8.1.) és Topái Juditnak (Százhalombatta, Kat. 18.4-44.). 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom