Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

KERÁMIA A nyáregyházi temető 50 sírja közül 36-ban volt a mellékletek között edény vagy annak töredéke. A kerámiamellékletet nem tartalmazó 15 sír közül 9 egyéb melléklettel sem bírt. A fennmaradó 6 sír közül 3 bolygatott volt, vagyis eredetileg lehetett benne edény. Csak a 14., 36. és 38. sírokról állítható biztonsággal, hogy nem tartalmazott kerámiát. Az egész temetőt használó közösségre általánosan jellemző az edény (és benne étel-ital) sírba helyezésének szokása. Ez nem függött a temetés rítusától, sem a halott társadalmi helyzetétől, rangjától, mert a mellékletben gazdag (14., 28., 36., 40.) sírokban éppúgy van edény, mint a nagyon szerény mellékletű sírokban (11., 12., 16.). Egyaránt megtalálni a kézzel formált és a korongon készült edényeket. A hagyományos és az új technika egymás mellett él. Azon sírokban, ahol több edény vagy annak töredéke került elő, 12 esetben volt kézi és korongolt is, 7 esetben csak kézzel formált edényt találtak. Olyan sír nem volt, melyben csak korongolt kerámia lett volna. Magasan a perem fölé húzott fülű, kettős kónikus testű bögrékből került elő a legtöbb. A 22 darabból 14 korongolt. Kettőnek (XIII. 12., VI. 16.) a hasán simított vonal, hatnak (VI. 10., VII. 13., IX. 19., XIV. 2., XVII. 9., XVIII. 2.) a nyakán keskeny borda fut körbe. Első típusba sorolhatók a viszonylag lágy profilú, nagyobb testű példányok. A 2. és 42. sír bögréi (V 12., XVI. 4.) kézzel formált, elnagyolt utánzatok. A 43. sír bögréje pedig teljesen gömbölyű hasával és egészen kicsi méretével tér el a megszokottól. (XV 18.) A második típusba a kisebb méretű, élesen kettős kónikus testű példányok tartoznak (V 4., VI. 7., VII. 4., XVI. 11., XVII. 9.). A 6. sz. sír bögréje (VI. 16.) ettől annyiban tér el, hogy pereme nem annyira hangsúlyosan kihajló. A harmadik típusúak alsóteste a hasi él alatt aránytalanul alacsony. (VIII.7., X. 3., XIII. 12., XIV 2.) Lényegesen eltérnek a fenti típusoktól a 20. sír bögréi. A korongolt példány (IX. 19.) teste egy mély tálhoz hasonló, a kézzel formáknak (IX. 16.) egyenes pereme, hosszú tölcséres nyaka, domború válla, alacsony, nyomott alsóteste van. Mindkét edény füle magasan a perem fölé húzott. Behúzott peremű tál 12 db került elő a temetőben. Közülük mindössze kettő a korongolt (VI. 3., 8.), a kézzel formáltak néhány esetben erősen aszimmetrikusak is. Háromnak alacsony talpa van, a többi vágott aljú. Valamennyi nagyméretű, díszítetlen. Minden lelőhelyről ismert, jellegzetes képviselői a szkíta kori leletanyagnak. Rövid, egyenes peremével, kissé domború vállával és talpgyűrűjével a megszokottól eltérő tálnak (VI. 3.) is vannak párhuzamai a korszak temetőiben.

38 Kézzel formált, vastag falú, egyenes aljú fazék kettő került elő. A 25. sírban hosszúkás, hordó formájú (X. 15.), a 43. sírban alacsonyabb, virágcserép alakú példány volt (XV. 19.), mindkettő bütyökkel díszített. A bögrékhez és tálakhoz képest lényegesen kisebb mennyiségben fordulnak elő, de így is a korszak kerámiaanyagának jellegzetes típusa. A temető egyetlen urnája (51. sír) töredékben maradt meg. A korszak leletanyagában ismert ún. villanova típustól annyiban különbözik, hogy teste élesen kettős kónikus, alsóteste lényegesen alacsonyabb. (XVIII. 1.) Kisebb méretű, kézzel formált, kifelé ívelő peremű, élesen kettős kónikus testű edény volt a 19. és a 48. sírban. (IX. 12., XVII. 7.) Alakjuk, arányaik a korszak jellegzetes urnatípusának felelnek meg, csak lényegesen kisebb méretben. Sima, díszítetlen példányok, párhuzamaik a korszak valamennyi jelentős temetőjéből ismertek.

34 Ritkábban előforduló típus a 37. sír kettős kónikus urna formájú, kis edénye, melyet a hasi él fölött rövid, balra ferdén álló kannelúrák sora, az altesten függőleges kannelúrák díszítenek. (XIII. 8.) Ugyancsak függőleges kannelúrák díszítik a fölső testén és a hasi élén a 23. sír lágyabb profilú, de kettőskónikus, enyhén omfaloszos aljú edényét. (X. 8.) Egy-egy párhuzamuk ismert a hetényi 60-A, a tápiószelei 13. és a surjáni 53. sírokból.

40 Halotti urnát utánzó alakja van a 33. sír kis edényének is. (XI. 15.) Nyakát és elnyújtott felsőtestét vízszintesen körbefutó kannelúrák díszítik. Teljesen hasonló alakú és díszítésű edények ismertek Szirmabesenyőről és Tápiószeléről.

41 Hetényből és Tápiószeléről olyan darabokat ismerünk, melyek a nyakon elhelyezett vízszintes kannelúrák mellett alsótestükön ferdén is kannelúrázottak.

42 Szinte egyedülálló a 48. sír edényének díszítése. (XII. 6.) A kihajló peremű, kettős kónikus testű, urna formájú edényt hasán 7 függőleges állású, belülről kinyomott hólyag, közöttük a felületen egészen enyhe, ferde kannelúrák díszítik. Csak a tiszaeszlári temetőből - szórványként - ismerünk ebben a korban hozzá hasonlóan tagolt és díszített edényt.

43 A3, sír kis edényének hiányzik ugyan a pereme, de hosszú nyaka, simított árokkal hangsúlyozott válla, hírtelen, erősen domborodó hasa így is jellegzetes urnaformát rajzol ki. (VI. 6.) Kihajló peremű, alacsony kettős kónikus, erőteljesen kiöblösödő hasú urna kicsinyített mása a 27. sír edénye (XI. 4.), melyhez hasonlót Tápiószelén találtak.

44 A korszak temetőiben szép számmal fordulnak elő durva anyagú, kézzel, elnagyoltan megformált, kisméretű edények. A 42. sír kissé kifelé ívelő, egyenes peremű rövid nyakú, erősen domború hasú kis edényének (XVI. 2.) meglepően sok párhuzama van Hetény, Vámosmikola, Tápiószele és Ipolypereszlény temető-anyagában.

45 A szórványként előkerült, durva anyagú, szabálytalan alakú, enyhén behúzott szájú, széles egyenes aljú kis pohár sem egyedi jelenség, melynek szabályos füle helyett csak az oldalára tapasztott, függőleges, lapos fogója van. (XVIII. 3.) Hozzá hasonlót ismerünk Ipolypereszlény, Tápiószele, valamint Hetény egykorú temetőkből.

46 Rituális mellékletként, nem használati eszközként 177