Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

centrait, az ő vezetése idején a kastély eredeti berendezési darabjait, a dualizmus korának írott és tárgyi emlékeit gyűjtötte a múzeum. A kastélymúzeum létrejötte után a Városi Múzeum nem gyűjtötte tovább a kastéllyal kapcsolatos tárgyi anyagot, hanem a műtárgyvásárlásra fordítható keretösszeget és pályázati pénzeket főként a gödöllői művésztelep alkotásainak megvételére fordította. ELŐZMÉNYEK Gyű j teménygyarapodás Az elmúlt tíz évben folyamatosan, szépen gyarapodott a múzeum állománya, ha megnézzük az éves gyarapodási kimutatásokat, évente átlag 1000 darab új műtárgy került be az intézménybe. Noha a gyarapításban az ajándékozott tárgyak aránya a legmagasabb, számban is és értékben is jelentős a vásárlás útján szerzett állománygyarapodás. A nagy számú ajándékozott tárgy pedig azt bizonyítja, hogy a múzeumnak jó a kapcsolata a település polgáraival, az emberek bíznak a múzeum értékőrző szerepében, s ezt a bizalmat erősíti a kétévente megrendezett gyűjteménygyarapítási kiállítás is. Az elmúlt tíz év legjelentősebb gyarapodásai: 1995-ben megvásárolta a múzeum Undi Mariska hagyatékát. Undi Mariska (1877-1959) is a művésztelep tagjai közé tartozott, bár ő nem lakott Gödöllőn, mint testvére, Undi Carla és sógora, Sidló Ferenc szobrászművész, de rendszeres látogatója volt a műhelynek. Még tanulóévei alatt ismerkedett meg Körösfői-Kriesch Aladárral. 1903-tól járta az országot, gyűjtötte és rajzolta a viseleteket. Jeles bútor- és játéktervező volt, számos gyermekeknek szóló könyvet illusztrált. Festmények, szőnyegek, rajzok, vázlatok, a néprajzi gyűjtés darabjai alkotják gazdag hagyatékát, melyet a város támogatásával sikerült megvásárolni. 1995-ben kiállítás keretében mutatta be a múzeum az új szerzeményeket, ez egyben Undi Mariska első gyűjteményes kiállítása volt. Évente gyarapodott a múzeum egy-egy jelentősebb művésztelepi alkotással: Körösfői-Kriesch Aladár: Tamás betegen című olajfestményével, Mihály Rezső: Parasztlány tulipános ládán című Zsolnay mázas fajansz kisplasztikájával, Nagy Sándor: Koronázás című olajfestményével. Feit Magda-hagyaték. A műkereskedelemben ritkán jelennek meg a gödöllői művészektől származó műalkotások, leginkább a művészek leszármazottainál, a családtagoknál találhatók a témába tartozó műtárgyak. A múzeum jó kapcsolatot tart fenn a családtagokkal, számon tartja az egyes családoknál lévő műveket, nem egyszer kiállításra kölcsönzi őket. A középtávú gyűjteményfejlesztési koncepcióban számol azzal a múzeum, hogy ezen a területen bármikor bekövetkezhetnek váratlan fordulatok, amelyek rendkívüli műtárgyvásárlási lehetőséget és igényt vonnak maguk után. A művésztelep alkotóinak leszármazottai (gyermekek, unokák) idős emberek, többüknek nincs utódja. Ilyen művésztelepi leszármazott volt Feit Magda is, akinek édesanyja, Frey Rózsa a gödöllői szövőműhelyt vezette. Feit Magda halála után 2002-ben az örökösök a Gödöllői Városi Múzeumnak ajánlották fel megvételre a művészteleppel kapcsolatos hagyatékot, s a múzeum előterjesztésére az önkormányzat képviselő-testülete egyhangúlag megszavazta a gyűjtemény megvásárlását. Ebben a 108 darabból álló tárgyegyüttesben a legjelentősebb az a hálószobabútor, amelyet KörösfőiKriesch Aladár tervezett Frey Rózsa részére. Köztudott, hogy a gödöllői művészek az összművészet jegyében bútorokat is terveztek, s számos díjat is nyertek vele világkiállításokon, azonban sajnálatos módon - két világháború vihara után - nagyon kevés maradt meg ezek közül a bútorok közül. Frey Rózsa bútora szerepel szinte az összes művésztelepről szóló katalógusban, nagy öröm, hogy ezentúl a Gödöllői Városi Múzeum tulajdonát képezi ez a ritka bútoregyüttes. Léda-bútor. A múzeum alapfeladatának tartja a település neves személyiségeivel kapcsolatos dokumentumok és tárgyi anyag gyűjtését. 2001-ben kiemelkedő gyűjteményi darabot jelentett a gödöllői Léda-villa szalongarnitúráiának a megvásárlása, melyet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma műtárgyvásárlási pályázatán nyert összeg tett lehetővé a múzeum számára. A topolyagyökér borítású, tíz darabból álló bútoregyüttes jelentős kultúrtörténeti emléke a gödöllői helytörténetnek. Ady Endre múzsája, Brüll Adél és férje, Diósy Ödön 1924-től Léda haláláig, 1934-ig lakott Gödöllőn, a kastély szomszédságában, egy tízszobás villában. Amikor az örökösök elárverezték 1937-ben a villa berendezését, akkor váA gödöllői Léda-villa szalongarnitúrája sárolta a szalongarnitúrát dr. Szanathy Júlia, helyi fogorvos, aki 90 évesen a bútor eladása mellett döntött. A múzeum új szerzeménye élénk érdeklődést váltott ki mind a gödöllői polgárok, mind a média körében. 132