Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

A felújítás során előkerült barokk, keretes faldíszek. Restaurálta: Hoffer Andrea. Fotó: Kresz Albert emberek, az építészek és a muzeológusok harmoni­kus együttműködésének az eredménye a szépen felújított épület, mely több belföldi és nemzetközi elismerésben részesült. Most első ízben nyílt mód arra, hogy az épület helyiségei múzeum céljára legyenek átalakítva, természetesen a műemléki szempontok figyelembe­vételével. A bemutatásra szánt gyűjteményegységek határozták meg a kiállítási terek kialakítását. A lép­csőház két részre osztja az épületet. A kiállítási koncepció szerint jobb oldalt, a legértékesebb és leg­nagyobb kiállítási terekben a helytörténet és a gö­döllői művésztelep, mint a helytörténet legszebb fe­jezete kapott helyet. Ezen a részen tehát a múzeum gyűjtőkörébe tartozó tárgyak kerültek kiállításra. A felújítás során előkerült barokk freskók restaurálásuk után nagyban növelték az épület értékét. Amilyen nagy örömöt jelentett a felfedezésük, olyan nagy gondot okozott az alkalmazkodás hozzájuk. Egy öt teremből álló kiállítási teremsor kellős közepén ta­lálható a barokk sarokszoba a XVIII. században ké­szült keretes tájképeivel. Ez nyilvánvalóan csak a helytörténeti kiállítás része lehet. Bárhonnan indul azonban a kiállítás, ez a szoba térben a végén, kro­nológiában viszont az elején helyezkedik el. Tehát teljesen felborította a kronologikus kiállítás koncep­cióját. Ehhez az adottsághoz alkalmazkodva kellett megtervezni a kiállítást. A lépcsőház bal oldalán lévő terekbe került az az anyag, amely nem tartozik a múzeum gyűjtőkörébe, hanem ajándékként került az intézménybe: a Gödöllő növény-és állatvilágát, vala­mint vadászattörténetét diorámás formában bemu­tató Zsivajgó természet című kiállítás és a két magán­gyűjtő, Csupor Zoltán és Ignácz Ferenc anyagából készült reprezentatív válogatás. A Gödöllő, a nyitott város című állandó helytörténeti kiállításunk főként történeti jellegű, kisebb részben régészeti és néprajzi anyagot is tartalmaz. A múzeum a város egyik legrégebbi épületében található, tehát abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a ki­állítás helyszíne és témája részben egybeesett. A kiál­lítás építésénél ragaszkodtunk ahhoz, hogy érvé­nyesüljön a műemlék épület szépsége, nem enged­tük vendégfallal elfedni, eltakarni a szép barokk ívű ablakokat, nem falaztattuk be az ajtóbélleteket, még ha nem ajtóként funkcionál is jelenleg, az épületet is 128 Paraszti szobabelső. Részlet a Gödöllő, a nyitott város című helytörténeti kiállításból. Fotó: Kresz Albert

Next

/
Oldalképek
Tartalom