Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

SZMOLICZA JÓZSEF (Falumúzeum, Isaszeg) AZ ISASZEGI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY (FALUMÚZEUM) TÖRTÉNETE Isaszeg Budapesttől 30 km-re a Rákos-patak mentén, a Budapest-Gödöllő-Hatvan vasútvonal mellett fekvő nagyközség, dombos területen többutcás, szétszórt település. Több földrajzi tájegység találkozik itt, mint a Cserhát lankái az Alföld és Pesti síkság. Lakossága: 10.200 fő. Isaszeg nevét valójában az 1849. április 6-án vívott csata tette híressé, melyben a Görgei Artúr tábornok vezette magyar honvédsereg főerői fényes győzelmet arattak Windisch-Grätz tábornagy egyesült császárikirályi csapatai fölött. Az isaszegi Helytörténeti Gyűjtemény 1967-ben nyílt meg először, de a múzeumalapítás gondolata, a falu régészeti, történeti és néprajzi emlékei összegyűjtésének vágya az 1880-as évekre nyúlik vissza. A 20. században Marcsányi István, a község 1901-ben, fiatalon, 32 éves korában elhunyt tanítója szerette volna először a falu tárgyi emlékeit összegyűjteni és alkalmas épületben elhelyezni, hogy okulásul szolSzathmáry Zoltán gáljon a lakosság számára és lehetőséget adjon a tudományos kutatáshoz. Marcsányi, a fiatal tanító, aki olvasókört, színielőadásokat, megemlékezéseket szervezett falujában, kora leghaladóbb elméivel azonosan gondolkodott a múzeumalapítás tekintetében. Alma valóra váltásában a támogatók hiánya, majd korai halála akadályozta meg. A község lakói márványtáblát helyeztek sírjára megbecsülésük jeléül. Később a helyiek újra gyűjteni kezdték a régmúlt emlékeit. Jelentős írásos és tárgyi anyag állt így egésszé, majd a kisebb múzeumra menő relikviákat Gödöllőre szállították. Az uradalmi központban ugyanis 1912-ben Járási Múzeum létesült, Magyar Kázmér tisztviselő nemes felajánlása nyomán. Ez a gyűjtemény hosszú ideig működött. A két világháború közti időben még gyarapodott is, de 1944-ben az átvonuló fronttal szinte teljesen megsemmisült. A két világháború között egy jómódú családból származó fiatalember, Stigler Géza elevenítette fel a múzeumalapítás gondolatát. Stiglert elsősorban a régészeti és történeti emlékek érdekelték, amatőr ásatásokat végzett és a legkülönfélébb fegyverek sokaságát gyűjtötte össze. Gyűjteményét 1944-ben a harcok elől négy ládában elásta. Az isaszegiek visszaemlékezése szerint a falun átvonuló román alakulatok felfedezték, kiásták és magukkal vitték a ládákat. A gyűjtemény további sorsa ismeretlen. A faluban - elsősorban Stigler hatására - többen is megpróbálkoztak ásatásokkal, különböző tárgyak gyűjtésével, ezek a gyűjtemények azonban mára elkallódtak. Az 1930-as években viszont elindult egy másik, hosszú évtizedekig folytatódó magángyűjtés, amely elvezetett a Helytörténeti Gyűjtemény megnyitásához, majd a Falumúzeum létrejöttéhez. Ekkor kezdett munkához a Gödöllőről elszármazott, 1901-ben született Szathmáry Zoltán hentes- és mészáros mester, aki önéletírásában így vallott első találkozásáról a faluval, az isaszegi honvédemlékekkel: „Ilyen szép látványt még életünkben nem láttunk, zöldellő akácerdő vette körül. A szobor közelében nyíló rózsák hívogattak, a szobor alját már harmadszor jártam körül". A gyermekkori élmény életre szóló hatású volt. Szathmáry egész életét az isaszegi történeti és néprajzi értékek, emlékek összegyűjtésére tette fel. Emellett amatőr régészeti kutatásokat is folytatott. Elkezdődött az igazi gyűjtőmunka. Később nagyszerű társakra talált, Szentiványi Gyulára és dr. Barabás Géza községi orvosra. Ez a „triász" - ahogyan 115