Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

teményben Tót-Györk (mai Galgagyörk) mellett 'török sánczok'-öí említenek. Ugyanitt templomot is jeleznek: Templom helye az almási pusztán... Sírbolt, csontvázak, római pénzek, sáncok ébresztenek itt figyelmet.' A templom több XVIII-XIX. századi kéziratos térképen is szerepel. A forrásokban szereplő templomot a földvártól DK-re kb. 150 m-re találtuk meg. Ma már csak kő-, tégla- és habarcstörmelék jelzi az egykori templom helyét. Körülötte középkori cserepek utalnak az egykori falura. Okleveles említését sem a földvárnak, sem a falunak nem ismerjük. " 1376*: Bakács 1982. 901. reg.: Családnévben fordul elő, Almási György fia Dénes királyi embert említi az oklevél. Káldy-Nagy 1985. 75. 17. sz. birtok: A 16. század közepén Mácsa falu szántójaként írták össze, ekkor puszta. 647. 605. sz. falu: 1562-90-ig lakott helyként írják össze. 1313*: Györffy 1998. 509.: Bár 1313-ban előfordul családnévben Almás, a szerző lehetségesnek tartja mind Tóalmásra, mind a Galgagyörk határában álló Almásra vonatkozását. GALGAHÉVIZ - ÁKOSMONOSTOR, SZENTANDRÁSPART a. Ákosmonostor b. Szent András с 1214**, 1389* d. 12-13. század írod.: Félegyházy 1943.137-138.: A hévízi apátság alapítását ismeretlennek mondja, de 1221-ben már állott. Az itt említett apátságot Karácsonyi és Sörös Pongrác a borsodmegyei Tapolcával azonosítják, Chobot észrevétele szerint ezt az állításukat nem indokolják. Tapolca más néven fordul elő oklevelekben,

81 míg Hévízt „Hewyz, Hewyzwelge"ként említik. Horváth 1980. 84. reg.: Ákosmonostora első hiteles, biztos említése családnévben fordul elő 1389-ben. Miklós 1982. 43-47. és Miklós 1998. 106-110.: Összegyűjtötte az ismert adatokat, melyek az egykoron itt álló hévízi apátságról tudósítanak. A lelőhely a falutól DNy-ra kb. 2 km-re található, a Sósi-patak jobb partján. A hagyomány szerint az apátság köveit a turai uradalmi magtár építéséhez hordták el a 19. században. Ekkor állítólag egy feszületet és egy kelyhet is találtak. Az épületek falai az 1700-as évek végén még álltak. B. Nyáry Jenő 1879-ben végzett itt ásatásokat, melyről nem maradtak fenn adatok. 1930 körül magánásatás folyt a lelőhelyen, némi leletanyag ebből bekerült a Nemzeti Múzeumba. Ezen a feltáráson egy méter mélységben törtvonalú falrészt találtak. Miklós Zsuzsanna 1989-ben folytatott itt feltárást, azonban a templomra utaló nyomokat már nem, a monostorra is csak részben sikerült találnia. Az egész területen nagyon sok újkori bolygatás dúlta fel a maradványokat. A régészeti leletek és az írott adatok alapján a 12-13. században állhatott itt a monostor. A lelőhelyen az őskori teli-telepen az Árpádkorban hoztak létre egy földvárat, melynek nyomait részben a monostor építésével pusztították el. A monostor maradványait pedig a múlt században szinte teljesen megsemmisítették, csupán egy késő középkori kemencés ház maradványait tudták feltárni. A templom helyét a szerző a domb közepén feltételezi, ahol egy hatalmas gödör utal a ki1 Pl. Taplucia, Taplucza monasterium. 68