Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
Szent István nagyobbik legendájában - mely körülbelül 1077-1083 közt keletkezett - utalást találunk egyházszervezői munkásságára. „A király pedig királyi módon látta el jószágokkal, majorságokkal, szolgákkal, javadalmakkal a minap alapított püspökségeket, apátságokat. Bőven ékesítette mindegyiket keresztekkel, szent edényekkel s az isteni szolgálathoz szükséges készületekkel", s „mindenütt templomokat alapítottak". 20 ' A közismert Szent István-i törvény (II. törvény 1. cikkely) 209 nemcsak az ország püspökségekre osztásáról, a kötelező templomba járásról, hanem a kis településekről is rendelkezett, kötelezve a falvakat, hogy közösen építsenek templomot. Mivel a Pest megyei templomok tekintélyes része falusi egyház, ezért részletesebben idézem a törvényt. A király 10 faluban határozta meg az egy templomhoz tartozó települések számát. Ugyanekkor rögzítette a templom fenntartására adandó javak mennyiségét (2 telek, 2 rabszolga, ló és kanca, 6 ökör, 2 tehén, 30 aprójószág) és a működéséhez szükséges javak adományozóját. Rendelkezett a hívek kötelességeiről és a püspök, valamint a király kötelező adományairól. A püspök joga volt kiválasztani a papot és adományozni a liturgikus könyveket, a királynak pedig a ruhákat és az oltártakarót kellett biztosítania. A korai falusi templomok olyan itáliai mintára szerveződött közösségi keresztelőegyházak és temetkezőhelyek voltak, amelyek közvetlenül a püspök hatalma alatt álltak. A templomot már all. századi szertartásokban megillette a templomszentelés alkalmával a krizmával történő fölkenés, miután az újonnan épült kőegyházat szenteltvízzel megtisztították, s hamuval behintett kövezetére a püspök pásztorbotja végével a három szent nyelv közül kettőnek (görög és latin) a betűit rárajzolta. A frank birodalom területén kialakult, szimbólumokban gazdag szertartás közvetítéssel jutott el hazánkba éppúgy, mint a temetőszentelés szertartása. A magyar templomok az első századokban a liturgikus rendet tekintve Esztergomot igyekeztek követni, melyet az 1075-1083 közt keletkezett Esztergomi Benedictionale bizonyít. A városi, szerzetesi és püspöki egyházakban hétről-hétre a liturgiában meghatározott rend szerint folytatták az istentiszteletet. Az 1092-es szabolcsi zsinat rendelkezett a kötelezően megtartandó egyházi ünnepekről is. A falusi templomokban az Árpád-kor első évszázadában csak az alapigazságokat (hitvallást és az Úr imádságát) magyarázták, mint azt az 1100-as esztergomi zsinat határozataiból tudjuk. Azonban a pap feladata volt a szentségek kiszolgáltatása is, úgymint a keresztelés, az esketés, az utolsó kenet feladása. 210 Némi ellentmondást vélek felfedezni a nép templomba szoktatása és a csekély számú korai templom között. n Ha elfogadjuk, hogy a fenti törvény 1030 körül keletkezett, akkor 1001 és 1030 között, egy egész emberöltőn át, hova jártak a kötelező istentiszteletre a megtérítettek? Nem járhattak mind a püspöki székesegyházba, már csak a távolság miZUÖ Bíró 1997. 42-43. Megoszlanak a vélemények e törvény keletkezési idejéről. Györffy György 1010 körűire, Török József és Kristó Gyula 1030 körűire keltezi, Györffy 1977. 186-187., Török 1985. 51., Kristó 1988. 216., míg Jánosi Mónika álláspontja szerint nem lehet meghatározni a törvény létrejöttének pontos dátumát, mivel ez az István király halála után egybeszerkesztett törvénykönyv része. Jánosi Mónika: Szent István törvényei. In: KMTL 1994. 292. 210 Török 1985. 51, 53-54. A felmerült problémával részletesebben kívánok foglalkozni a most készülő Középkori fatemplomok Magyarországon c. tanulmányomban. Várható megjelenése 2001 nyara. 187
