Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

defterekben magán-, később hász-birtokként, adója a század során folyamatosan emelkedett.

182 Nem tudjuk pontosan, mikor pusztult el a falu és temploma, ennek idejét későbbi források alapján a 16-17. század fordulójára valószínűsíthetjük.

183 A templomra két adattal rendelkezünk: egy 1416-ban kelt oklevél említi Pótharaszt kőegyházát,

184 egy visszaemlékezés pedig - valószínűleg a 16. század végére vonatkoztatva - a falu „bolthajtásos Szent egyházáról" szól.

185 A feltárás során tisztáztuk a gótikus templom alaprajzát, melynek nyugati fala megegyezik a ma is álló támpilléres fallal. A templom belső hosszúsága 13 m, belső szélessége 4,70 m volt, szentélye egyenes záródású volt. A hajóhoz északról kápolna csatlakozott, ennek kapcsolatát az északi hajófalhoz egy nagy gödörrel elpusztították. A feltárás során a kápolna téglapadlóját is helyenként megtaláltuk. A kápolna északkeleti sarkához valószínűleg körítőfal csatlakozott. Más helyeken viszont nem találtuk a körítő-fal nyomát, noha kutatóárokkal a temetőárokig megszondáztuk a területet. A templom bejárata nyilván a déli oldalon volt, de az alapozásig lepusztult falak miatt helyét pontosan nem tudtuk meghatározni. A hajó északkeleti sarkában egy lépcsős kőalapozás került elő, melyet helye és analógiák alapján biztosan mellékoltárként határozhatunk meg. Az oltár alapozásából egy - talán oltármensaként azonosítható - kő (a korábbi templomhoz tartozott?) valamint egy római küszöbkő másodlagosan elhelyezett darabját bontottuk ki. A mellékoltártól kiinduló, dél felé vezető falomladék nyomvonala valószínűleg egy sávalapozásra utal. Azonosítottuk a templom építési rétegét, benne egyszerű gótikus párkánytöredékekkel. Keltező értékű leletanyag - már csak a terület erős bolygatottsága miatt is - nem került elő, így a gótikus templom korának közelebbi meghatározása sem lehetséges. A gótikus periódus alatt egy - alaprajzából ítélve - román kori templom alapjait tártuk fel. Szentélye félkörívesen záródott a gótikus szentély alatt. E régi templombelső hossza 8,50 m volt, szélessége megegyezett a gótikus hajóéval. Érdekesség, hogy az alapozása löszből készült. Felmenő falának legalsó kősorát a szentélyben megtalálhattuk, rajta az egykori járószintre kihajló, sárgásfehér vakolattal. A templom omlásrétegéből kis harangtöredék került elő. A román kori templom megszűnése után hosszabb-rövidebb ideig nem épülhetett új templom, mivel visszabontott nyugati falát olyan csontváz vágja, melyet sértetlenül fed a gótikus templom építési rétege. E román kori templom alaprajza pontosan megfelel a Pest megyei műemléki topográfiában - közelebbi forrás megjelölése nélkül - közölt alaprajzzal, mely arra utal, hogy a területet már kutatták (szondázóárkok nyomait mi is megfigyeltük az ásatás során). Az ásató kilétére - a szakirodalomban és az adattárakban tett vizsgálódásaink ellenére - eddig nem derült fény. A templomrom helyreállítása a feltárás óta folyamatosan napirenden van, az elkészült romkonzerválási terv Albert Tamás munkája. 18Z Káldy-Nagy 1985. 499-501., Velics-Krammerer 1986.120-123. 183 Pest megye 1.1958. 99. 184 Bakács 1982.1314. reg. Nóvák László: Nagykőrös város fejlődése és településrendszere a 17-19. században. Nagykőrös, 1978. 12., 79-80. 177