Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)
A szerzők fenntartással kezelik a fenti várszerű palotára vonatkozó adatokat, mivel ezt egyelőre régészeti adatok nem támasztják alá. Oklevélben 1318-ban fordul elő először a székesegyház védőszentje. Az 1332-1340 közti pápai tizedjegyzékek többször említik. 1402-ben említik először a váci székesegyház oldalához épített Szent Miklós-kápolnát, majd 1406-ban a Keresztelő Szent János-kápolnát (szintén a templom oldalánál). 1421ben tűnik föl először írott forrásban a Szent István-kápolna, 1508-ban pedig a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolna. A szakirodalomban összesen 15 mellékoltárát említik, de mindössze 13 létezett bizonyíthatóan, valamint a fenti négy kápolna. Báthori Miklós Vác püspöke (1474-1506) itáliai mesterekkel újjáépítette a templomot és a püspöki palotát. Az első román kori alaprajzot nem ismerjük, egy bimbós, leveles, csigavonalas díszítésű faloszlopfejezet köthető ehhez a korai periódushoz. Egy 1680-ra keltezett térképen ábrázolták a templomot, mely az ábrázolás pontatlanságai ellenére egy „háromhajós, egytornyos csarnoktemplomot ábrázol D-i oldalához épített három kápolnával. K-i oldala a nyolcszög három oldalával záródik. Az ábrázolás alapján szentélykörüljárós típusnak határozzák meg, építését a XIV-XV. század fordulója körüli időre teszik. " Uo. 395.: „Ezt az ásatások egyelőre nem igazolhatták, míg a kápolnák meglétét igen. Megjegyzendő, hogy Dilich metszetén és a többin a várbeli templom minden esetben kéttornyú. Ez a valószínűbb ábrázolás. A török korban keletkezett alaprajz bizonyítja, hogy Báthori püspök építési tevékenysége a székesegyház középkori szerkezetét nem változtatta meg, csupán díszítette - bőségesen - reneszánsz stílusban a palotával együtt. ...A székesegyház helyét a barokk ferences kolostor D-i szárnya területére sikerült lokalizálni.... A visszaemlékezések szerint a DNy-i saroknál, a gazdasági udvarra nyíló ajtó alatt volt a székesegyház kapuja. 1912-ben Gerecze Péter néhány napos ásatást végzett a vár területén: egy félkörívben húzódó falat talált, ezt a román kori templom falával azonosította." 16. századi feljegyzés szerint a váci székesegyháznak nagy kövekből kifaragott oszlopai voltak. A hányatott sorsú egyházat még a 17. században, a törökök kiűzése után elkezdték helyreállítani, de ez félbemaradt, s végül 1703-ban a templomot már romként említik. A 18. században a székesegyház maradványai részben a ferences kolostor déli szárnya és a kertsétány alá kerültek. 1979-80-ban Kozák Károly végzett régészeti kutatást a székesegyház környékén, több részletet feltárva a kápolnák alapfalaiból. Téglapadlót, kváderkő alapfalakat és faragott kőtöredékeket, díszítményeket talált. A fent említett térkép alapján felmerült a lehetősége, hogy a középkori vár építésekor a templomot kelet felől lerövidítették. 1983ban a déli kápolnasor újabb részlete került elő csatorna ásásakor. 157 Számos románkori és gótikus, valamint reneszánsz kőfaragvány került elő az ásatások, falkutatások alkalmával, oszlopfejezetek, lábazatok, figurális töredékek, nyílászárók részei, de még egy szenteltvíztartó töredék 158 is. Az utóbbi valószínűleg románkori. Külön említést érdemel az 1434-es minuszkulás feliratot viselő gótikus kő, mely Doymus spalatói érsek készíttetéséről tudósít. A székesegyház temetőjéből került felszínre valószínűleg egy szentföldi típusú, 7-8 cm-es, öntött bronz ereklyetartó mellkereszt a 6-11. századból. MRT 9. kötet 1993. 395. Valamint padlótégla, érmek stb. került még itt elő. 158 VVM53. 58. 33. 159
