Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
gítséget, hiszen maga erre anyagilag képtelen lenne. A gyóni gyülekezetben is hiányosságokat tapasztalt, ott azonban az ébredező buzgalmat látta, mellyel már eddig is orvosoltak néhány hiányosságot, de a saját erő itt is kevés lesz. Bényén is lehetőséget látott a körlelkész új tanterem megnyitására és a régi megújítására. A tanítói karról is összefoglaló jelentés készült. Pilist külön is kiemelte a jelentés, ahol olyan magas lett a tanulók száma, hogy azt egy rendes- és egy segédtanító már képtelen ellátni. Égető szükségét látta egy új tanító beállítására Pilisen. Albertiben is a növekvő tanulólétszám miatt a második tanítóra nagy a szükség az iskolában. Végül a dékáni jelentés tantárgyanként értékelte a tanítók munkáját. Ezt összefoglalóan dicséretesnek minősítette. Fontosnak tartotta a dékán azt a megjegyzést, hogy nyári vizsgát csak Bényén tartottak. A tanítók közül pedig a pilisi tanítók példás helytállását emelte ki a jelentés. A CINKOTAI ISKOLAJÁRÁS: Mende: a tanítót már korábban is szorgalmasnak találta a körlelkész és az 1862-63. tanévben is ugyanilyennek ítélte. Új iskola épült Menden, mely célszerű, és a hívek buzgalmáról tanúskodik. Péteri: a tanító jó munkát végzett az iskolában. Ezt támasztja alá az a vélemény, hogy valamennyi vizsga jő eredménnyel végződött. Ebben az iskolában az olvasás tanítása tűnt ki. Külön kiemelést kapott az erőteljes éneklés, a szabatos előadás, mely a tanító énekszeretetéről és szorgalmáról tanúskodik. A gyerekek rendesen jártak a tanévben iskolába. Pécel: a tanítónak három nyelven kellett tanítani a kevés számú tanulót, hiszen anyanyelvük különbözött. Ennek ellenére a tanító sikeres munkát végzett a tanév folyamán. A hívek azonban nem voltak ilyen méltányosak tanítójukhoz. Nagyon hanyagul fizették tehetséges tanítójukat, melyet fájdalommal rögzített a körlelkészi jelentés. A rendszertelen fizetés ugyanis tovább nehezítette a tanító amúgy sem könnyű helyzetét. A gyülekezetről pedig az a megállapítás született, hogy nemcsak számban, de a buzgalomban is fogy! Csiktarcsa (Nagytarcsa): a tanító a segédtanító segítségével lelkiismeretesen eleget tett kötelességeinek. Erről a vizsga tanúskodott. A taneszközök teljesen hiányoztak az iskolából. Gyakorlatilag az iskolai év a téli vizsgák után - a szülők hanyagsága következtében - csaknem teljesen elakadt. Csornád: nagy elismeréssel szólt a jelentés a tanító szorgalmáról és munkája eredményességéről. Még három évvel korábban a csomádi tanító olyan vizsgát tartott, mely alapján szigorú megrovást kapott, most teljes megelégedettséggel tette meg dicsérő véleményét a körlelkész. Úgy látta, hogy bizonyítani tudta a csomádi tanító a rátermettségét és képességét. A tanító, aki a falu jegyzői tisztét is ellátta, igen elfoglalt ember volt. Ezért a segédtanító alkalmazását elkerülhetetlen és elodázhatatlan feladatnak minősítette a dékán. Az iskolai taneszközöket T. Gosztonyi János úr ajándékozta a tanulóknak. Ezek a segédeszközök olyan mennyiségben álltak ekkor az iskola rendelkezésére, hogy csak a tanító igyekezetétől látták függőnek az iskola jó hírének tovább építését. Bottyán: nem volt elégedett a körlelkész a tanító képességeivel, de annál nagyobbra értékelte a szorgalmát, igyekezetét. Az eredményt kielégítőnek találta. Főt: az a kitűnő eredmény, ami a vizsgán született, a tanító igyekezetéről és szakavatottságáról tanúskodott. Egyedül az éneklést találta a körlelkész hiányosnak. A tanító annak ellenére végzett jelentősen eredményes munkát, hogy a közte és az egyházközség közötti viszály ügye már az esperesség intézkedésére várt. Mogyoród: az iskola 1862 őszén alakult. Ideiglenes tanító kapott abban alkalmazást. Korábban dicsérték a tanító képességét, amit azonban az 1863- nyári vizsga nem igazolt. Az egyházmegyei elnökség készült Mogyoródra kiszállni, hogy a rendes tanítói állás ügyét a helyszínen tisztázza. Csömör: Az idős tanító kielégítő eredményt mutatott fel, melyen látszott több évtizedes tapasztalata. A számolásra azonban nem fordított gondot. Az iskolai segédeszközök teljesen hiányoztak az iskolából. Ezért csodálkozott a dékán, hogy a b. Sinai-féle alapítványt mire veszi minden évben igénybe az iskola? 82
