Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

1868. december 10-én kelt levelében értesítette a lelkészeket és a „Tudós Tanító Urakat", hogy megjelent Brocken István pilisi tanító ABC könyvecskéje! Ezt minden tanító figyelmébe ajánlot­ta. A könyvecske magyar nyelvű volt. A fenti esperesi levél arról is tanúskodik, hogy az egyházmegye iskoláiban használtak már ко- ' rabban is magyar nyelvű ABC könyvecskét. Ezt azonban 1868 táján már egyik iskolában sem hasz­nálták a tanításnál. Lehetséges, hogy a korábbi, elavultnak bizonyult módszer szerint készült még. Arra is utalt azonban a főesperesi levél, hogy amelyik iskolában van magyar nyelvű ABC könyvecske, az nem evangélikus, hanem református magyar nyelvű ABC könyv lehet. Ezt azon­ban nem ajánlja az evangélikus iskolák számára, mert abban a Tízparancsolat hitvallásunktól el­térően található meg - írja. Ezért küldte meg örömmel Brocken István könyvét, mert az magyar nyelvű, evangélikus szellemű, és más vallásfelekezeti színezettől mentes. Az olvastató módszerhez igazodik a könyv, az olvasási gyakorlatoknál szemléltet is. Tartalmazza ezzel párhuzamosan a beszéd- és értelemgyakorlatokat. Az aszódi kör dékánja, Miklóssy János csővári lelkész 1868. december 28-án köröztette a főes­peresi levelet és Brocken István könyvecskéjét a tanítók között. Arra kérte a tanítókat, hogy átta­nulmányozás után mondjanak véleményt a tankönyvről és véleményüket közöljék a dékánnal. Sajnos, a könyvecske további sorsa eddigi kutatásaink alapján ismeretlen. 1869 nyarán meg­tartott soros tanítói értekezleten egyetlen sző vagy utalás nem esett Brocken István ABC köny­vecskéjéről a tanítók között. 1871-ben újabb olvasókönyv tartotta izgalomban a várakozókat. Ekkor került nyomdába Micsinay Pál pesti szláv tanító ABC könyvecskéje. Azt ígérték, hogy nyár végén már kézbe is ke­rülhet. A tankönyv az írva-olvasó módszert követte. Micsinay Pál személyesen utazott el az aszó­di kör tanítói értekezletére, ahol nemcsak általánosságban mutatta be könyvét, hanem szemelvényeket ismertetett meg. Az itteni tanítók nagy tetszéssel fogadták az ismertetést. Micsinay Pál látta, hogy a tanítók lelkesen várják a kész tankönyvet, és késznek mutatkoztak aszerint tanítani is az iskolájukban, ezen felbátorodva arra kérte tanítótársait, hogy segítsenek neki ezen a vidéken könyve elterjesztésében. Úgy számított Micsinay Pál, hogy 1871. júliusában elhagyja a nyomdát a tankönyv. A tanítótár­sak elhatározása az volt, hogy készek támogatni és bevezetni az iskolában azt. Nem tartották ugyanis drágának. Tervek szerint 10 krajcárba került az ABC könyv, az olvasókönyv pedig 15 krajcárba. Úgy látták, hogy ezt az árat a szülők ki fogják tudni fizetni. így minden gyermek kezé­ben ott lehet az írás-olvasáshoz nélkülözhetetlen tankönyv. Az elemi iskolában elsősorban az 1. osztályban volt égetően szükség tankönyvre, mert az írás és olvasás megtanítása nem nélkülözheti ezt a segítséget. A 2. és a 3- osztályban az énekeskönyv is alkalmasnak bizonyult olvasókönyvkénti használatra. Ugyanis később is ez a falusi ember ol­vasókönyve, így az olvasásban való elmélyülésre fel lehetett használni az énekeskönyvet. Ez pe­dig kellő számban állt minden család rendelkezésére. Nem kellett tehát külön költeni erre. Kézenfekvőnek mutatkozott a használata. Az egyházközség vezetői is helyeselték az énekes­könyv ilyen jellegű használatát, mert az énekeket is jobban gyakorolták a gyerekek, és rögző­dött bennük sok éhek szövege is. Ez az időszak nyilvánvaló szükséghelyzetet tárt fel előttünk a tankönyvet illetően. De az, hogy folyt a tanítás, jelzi a tanítók leleményességét, amellyel mindig sikeresen hidalták át az objektív nehézségeket. Mindig találtak megfelelő segédanyagot munkájuk eredményes elvégzéséhez. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom