Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A tanítói értekezleten a megjelenés kötelező volt. Ezt maguk a tanítók döntötték el így. Ezért ha valaki elfogadható ok nélkül hiányzott az értekezletről, azt megrovásban részesítették, sőt büntetést is kiróttak rá. Arra, hogy milyen előrelátó volt ez az intézkedés, az 1858. július 20-án megtartott tanító-értekezlet a példa. Ezen a gyűlésen nagyon kevés tanító jelent meg. A jelenlévők keserűen állapították meg hogy ez a jelenség „a nép nevelés szent ügye körüli fáradozásban némi hidegséget mutat". Nyomatékkal hívták fel tanítótársaik figyelmét a nevelés ügye iránti nagyobb elkötelezettségre. 1858-ban a nyári iskoláztatás volt a nagy kérdés. A szülők ugyanis nem tudtak megbarátkozni a nyári iskoláztatás gondolatával. A tanítók nem is merték erőltetni, mert féltették a nép szeretetét és bizalmát. Talán nekik is könnyebb volt, ha nyáron az iskolát zárva tarthatták. Voltak tanítók, akik igyekeztek a nyári iskola megszervezésére, ott a „még éretlen eszméjű nép annál nagyobb gyűlöltséggel viseltetett a jóhiszemű tanítók iránt" - állapították meg keserűen. A szülők ellenállása miatt az iskolákban kénytelenek voltak a vizsgákat úgy ütemezni a tanítók, hogy az első vizsga március végén, a második július végén legyen. De ez a második szakasz szinte teljesen eredmény nélküli maradt. Az első szakaszt még látogatták a gyerekek, de a második részben nem hogy semmit nem tanultak, hanem még azt is elfelejtették, amit az első szakaszban megtanultak. Ezeket a tényeket is figyelembe véve a tanítási évet úgy tervezték, hogy 1858 őszétől kezdődően a tanévet szeptember l-jén kezdik és január végén fejezik be az első szakaszt, a másik rész február l-jén vegye kezdetét és május végéig tartson. Mindkét szakaszt vizsga zárja le. Mit kellett tekintetbe venni a tanév tervezésekor? Elsősorban azt, hogy a földművelők halmozott mezőgazdasági munkája szeptember elején már fogyni kezd. Van ugyan még hátra mezei munka (őszi szántás, kukoricatörés, szüretelés), de ezeken az iskolás korú gyerekeket már nélkülözni tudják a szülők, sőt lehet ezekre az időszakokra is rövid szünetet biztosítani anélkül, hogy a tanév súlyos csorbát szenvedne. Ha ezt sikerül megvalósítani egy-egy faluban, akkor az iskola is elvárhatja, hogy a szülők figyelembe veszik az iskola igényeit - látván, hogy az iskola vezetése is tekintettel volt rájuk. Új módon kellett azonban a második félévvel kapcsolatban érvelni a tanítóknak. Igaz, télen nincs semmiféle mezei munka. Látszólag a gyermekek iskoláztatásának semmi akadálya nincs. És mégis volt! Akadály a ruha és a cipő hiánya! Sok gyerek ezért maradt el télen az iskolától. A tavaszi első mezei munkák is olyanok voltak, amelyekhez a gyermekkezet nem igényeltek a szülők. A tavaszi szántás, a kukorica vetése, a márciusi-áprilisi mezei előkészítő munkák még olyan elfoglaltságot adtak a földműveseknek, amit segítség igénybevétele nélkül elvégezhettek. Május hónap pedig a mezei munkák szünideje volt - igaz, hogy az aprójószágot ekkor kellett őriznie a gyermekeknek. Ha május végén megtarthatták az iskolában a vizsgát, akkor a vizsga után a gyerekek a szüleik rendelkezésére állhattak odahaza is, a mezőn is. Amikor pedig a nyári iskoláztatást kellett végigelemezniök a tanítóknak, tapasztalataik alapján elmondták, hogy a nyári hónapok egyértelműen az iskoláztatás ellen szólnak! „A sürgős mezei munka június kezdetivel áll be és tart egészen három hónapig, akkor a földművelő a mezőn lakik, kapál, kaszál, gyűjt, arat, csépel, nyomtat, s felhasználja minden családaihoz tartozó s mozdulni tudó egyént, a családapának ezen időszakban önmaga, családja és állatjai részére egész évre tartó élelmet s más szükségleteket kell beszereznie". Ezért „ nem lehet tehát kárhoztatni a földművelő szüleiket, hogy e sürgős munka idejiben iskolás gyermekeiket is mezei munkához alkalmazzák" - olvassuk a tanítók vélekedésében. Ebben a tanítók nemhogy rosszat láttak, hanem egyenesen a pozitívumára helyeztek hangsúlyt. Megállapították, hogy nevelési szempontok érvényesülnek a földműves szülők és gyermekeik együttes munkájában. Ha a gyermek nem is egész napszámos munkát végez, mégis segít annyit az apjának, ami tőle kitelik. Ez az egyik szempont: segít a gyermek! Ugyanakkor a földművelő így akarja elég korán oktatni a gyermekét a mezőgazdasági munkára és igyekszik gyer75
