Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A tanító-értekezletek azonban nem spontán szerveződések voltak az egyházmegyében. Megtartásukat a Magyar Császári Királyi Helytartótanács 7.804. számú rendelete írta elő. Ezért erősítette meg és rendelte megvalósítani az 1855. november 19-én tartott egyetemes közgyűlés iskolákra vonatkozó határozata. Az aszódi tanítói kör tanítói értekezleteinek jegyzőkönyve fennmaradt. Ez igen gazdag tárháza az itteni iskolákra vonatkozó adatoknak. Alkalmas arra, hogy bepillantsunk a Galga-mentén folyó iskolai munkába, a tanító problémáival is megismerkedhetünk és utalásokat találunk továbbképzésük lehetőségeire is. Az aszódi tanítói értekezlet alakuló ülését Aszódon tartották 1856. augusztus l-jén. Az értekezlet elnöki tisztét Braxatoris Károly ácsai lelkész töltötte be, aki az aszódi tanítói kör dékáni tisztét látta el ebben az időszakban. Az első alakuló ülésen a tanítók jelentős számban részt vettek. Jelen volt az aszódi latin iskola két tanára, a hévizgyörki, az iklacli, a domonyi, a zsidai, a tótgyörki, az erdőkürti tanító, akiknek házigazdája Micsinay Endre aszódi tanító volt. Braxatoris Károly dékán tartott bevezető előadást. Ebben először az értekezlet célját határozta meg így: miként lehetne javítani az elemi iskolai tanítást, hogyan lehet megszilárdítani az iskola és az egyházközség közötti kapcsolatokat, miként alakítsa ki a lelkész és a tanító az egymással való baráti viszonyt és egyetértést, hogyan tájékozódhatnak a kormány iskolai céljairól, és hogyan lehet a továbbképzés alkalmává tenni a tapasztalatok átadása révén ezeket a tanítói értekezleteket. Ezek a célok a tanítók elevenébe vágók voltak. így a bevezető előadást élénk megbeszélés követte. A tanítók igen érzékenyek voltak a tanítással kapcsolatos problémákra és fogékonyak voltak mindenre, ami iskolai munkájukat előbbre segítheti. Sorra tárták fel a témával kapcsolatos gondolataikat. S amelyeket nem sikerült egymás között megoldaniok, ahhoz az evangélikus egyház illetékeseitől kértek hathatós segítséget. Az első tanítói értekezleten az olvasás tanításának ügyét tették előtérbe a tanítók. Korszerűtlennek tartották az eddigi gyakorlatot. Az évszázadokra visszanyúló korszerűtlen szótagolási „modor" szerintük nem vezetett kellő eredményre. Sürgették, hogy mihamarabb térjenek át az olvasás tanításának korszerűbb, és ezért hatásosabb módszeréhez, a hangoztatási „modorhoz. Ez azonban nem volt ilyen egyszerű váltás, ahogyan ezt visszapillantva elképzeljük. Sok összetevője volt az új módszer bevezetésének személyileg is, a tárgyi feltételek adott lehetősége szerint is. Első lépésként a lelkész és a tanító összefogását látták szükségesnek ebben az ügyben. Ugyanis az iskolákban - iskolai generációk adták egymásnak - a tankönyvet. A régi olvasási módszerhez igazodott az akkori abc-s könyv, az „úgy nevezett kakassal ékesített ABC könyv", melynek mással pótlása anyagi terhet jelentett az egyházközség pénztárának. Ezért volt szükséges a lelkésszel való együttműködés, hiszen az egyházközség vezetője a lelkész volt. Az összefogással pedig meg lehetett valósítani a tankönywáltást. De kérdés volt, hogy mivel váltsák ezt a régi olvasókönyvet? Szerették volna a tanítók, ha kapcsolatuk alakulhatna ki Szeberényi Lajos békéscsabai lelkésszel, aki a „Tanítók népkönyve" szerkesztője volt ebben az időben, hogy ő segítsen kiválasztani a megfelelő tankönyvet. Hallottak ugyanis az erre tanítók egy olvasókönyvről, amelyet a békéscsabai iskolákban már be is vezettek és amelyhez a kultuszminisztérium is hozzájárult, de a könyvvel egyikük sem találkozott még. Az olvasásnál az írás sem jelentett kisebb gondot a tanítók számára. Valószínűleg anyagi okai lehettek annak a javaslatnak, amit az írással kapcsolatban vetettek fel. Eszerint ne azonnal papírra írassanak a tanítók, hanem először a gyerekek tanulják meg a betűk kialakítását a táblánál krétával írva azokat, és csak amikor már biztos a betűalakítás, akkor írják le a papírra „három lapu toll fogó segítségével, mi a toll célszerű fogását - mivel a tanítónak annyi baja van - meglepőleg segíti elő" — olvassuk a jegyzőkönyvben. 70 73
