Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Az unió azonban rengeteg akadályba ütközött és nagyon lassan haladt előre. A nemzetiségi feszültség pedig egyre élesedett. A magyar nyelv ellentábora a hagyományos evangélikus egyházi autonómia köntösét is felhasználta harci eszközei között! Szította az ellentét tüzét az 1821-es egyetemes gyűlés határozata is. Ez a határozat azt állapította meg, „hogy senki iskolai javadalomban nem részesíthető, ki öt év múlva a magyar nyelvben kellő jártasságot felmutatni nem tud".

63 Ez a határozat jel volt a pánszlávistáknak, akiknek vezérei Sramkó Pál klenóci lelkész, Kollár János pesti lelkész voltak. Kollár lelkész a Slawy dcera című eposzával hatott különösen izgatólag a kedélyekre. Az 1840-es egyetemes gyűlés elrendelte a jegyzőkönyvek és anyakönyvek magyarul vezetését az egyházközségekben. Az iskolákban is a magyar nyelv használatát rendelték el azokban a tantárgyakban, „mely szövevényesebb terminológia nélkül előadható".

671 Az evangélikus egyház vezetőinek legtöbb energiáját a pánszláv mozgalom leszerelése kötötte le. Amikor az autonómiát hangoztatták, jogilag támadhatatlanokká váltak, hiszen az autonómiáért küzdött egyházunk évszázadokon át. A pánszlávizmus egyik élharcosa az a Jozeffy Pál volt, aki korábban Szarvason, Aszódon és Cinkotán lelkészkedett, majd a tiszai egyházkerület püspöke lett. Még a császárhoz is vezetett delegációt a nyelwédelem ügyében. Az anyakönyvek és jegyzőkönyvek magyar nyelven történő írása minden ellenállás ellenére bevezetésre került. Sőt, amikor 1840-ben Szeberényi János szuperintendens püspöki vizitációt tartott a pest megyei gyülekezetekben, a jegyzőkönyv magyarul készült. - Megjegyezzük, hogy a vizitációra felkészítő püspöki irat, mely tartalmazta a vizsgálat szempontjait, még latin nyelven érkezett a lelkészi hivatalokba. A püspöki vizsgálat jegyzőkönyveiből kitűnt azonban, hogy a tanítók már 1840-ben bevezették az iskolai tankönyvek közé a magyar nyelvű Hármas Kis Tükör с tankönyvet is. A magyar nyelv többszöri hangsúlyozásával az a benyomásunk támad, hogy nem fogadták magától értetődően a magyar nyelv bevezetését az iskolába sem a tanítók, sem egyes egyházközségi vezetők. A dékánok azonban határozott utasítást kaptak ennek megvizsgálására. így külön pontban kellett jelentésükben is kitérniök a magyar nyelv oktatásának helyi helyzetére. Azt kellett megállapítaniuk a körlelkészeknek, hogy a magyar nyelvet minden tanító tanítja kellő szorgalommal. Előfordult az, hogy a szülőket ijesztgették - talán maguk a tanítók is. Azt állították, hogy a magyar nyelv tanítása a szlovák vagy német nyelvet háttérbe szorítja, sőt a tanítók azon mesterkednek, hogy ezeket az anyanyelveket el is süllyesszék a magyar nyelv előtérbe állításával. Ez a kérdés Aszódon hegyeződött ki 1842-1843-ban. Már utaltunk rá, hogy a dékáni jelentés szerint Aszódon a tanítóváltás miatt nem tartottak vizsgát az 1842-es tanév végén. Burkhard Mihály elköltözött a mezővárosból és a tanító nélkül maradt iskolába a gyülekezet tagjainak egy része Liptó megyéből hozott magának tanítót. Masztics János volt ez a tanító, aki szlovákul szépen beszélt, de sem magyarul, sem németül nem tudott, vagy nem akart beszélni. Később derült ki, hogy Jozeffy Pál püspök vezette pánszláv mozgalomhoz tartozott. Mint elkötelezett személy bekerülve az aszódi népiskolába, nemcsak elhanyagolta a magyar nyelv tanítását, hanem a törvényes előírások ellenére egyáltalán elő sem vette a magyar nyelv dolgait! Ez még nem lett volna olyan nagy horderejű dolog, hiszen másutt is voltak ilyen tanítók a megyében. De Masztics János nem tudta magában tartani mozgalmi lelkületét. Levélben, hangos szóval juttatta kifejezésre nézeteit azt hangoztatva, hogy gyűlöli a magyar nyelvet és ezért nem tanítja azt az iskolájában. Brocken József domonyi lelkész, az aszódi iskolajárás dékánja tudomására jutott, hogy Masztics János aszódi tanító a nézeteit nem hagyta Aszód határain belül, hanem megkereste a dekanátusban tanító tiszttársait levélben is, személyesen is, hogy csatlakozásra bírja őket a magyar nyelv tanításával való szembenállásra. Ettől a látogatástól számította a dékán, hogy megkezdődött az iskolákban a magyar nyelv hanyag tanítása. Ez nem volt még nyílt ellenállás a magyar nyelvvel szemben, csupán nem tanították olyan odaadóan, mint azt Masztics Aszódra jötte előtt tették. 60