Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
„pályázatták" a tanítókat, hiszen a jelölteknek az új tanítási rendszerről és saját tanrendszerükről is nyilatkozniuk kellett. A jelölteknek ezért személyesen Aszódra kellett utazniok. Nemcsak az iskolát tekintették meg a jelöltek, hanem őket is próba alá vetették, a tanító és a kántori hivatallal kapcsolatos jártasságukat véve alaposan szemügyre. A személyes találkozáson megbeszélhették a járandóságot, a fizetést, megnézhették a lakást, de megmutathatták „ügyességüket" az iskolában is, az orgonapadon is. A presbiteri gyűlés határozata alapján a meghívólevelet csak a legjobb tanító kaphatja kézhez! Természetesen a próbára érkezők útiköltségét megtérítette az egyházközség pénztára. Az algimnázium jelenléte, a 3 szobás tanítói lakás megtekintése szinte vonzotta a jelölteket Aszódra. Lehetett tehát válogatni. Végül 3 jelölt maradt fenn a válogatás rostáján. Velük személyesen külön-külön is elbeszélgettek a presbiterek és jelen voltak külön iskolai és templomi próbájukon is. Ez a három jelölt a következő volt: Jakubovits (Kemény) Pál bényei tanító, Brocken Sámuel alberti tanító, Huszka András rákoskeresztúri tanító. Mire a jelöltek Aszódra érkeztek, egy iskolatanács is létrejött Mikulás Dániel lelkész vezetésével. A tagok névsora: Freytag József orvostudor, Sprösszer Pál kereskedő, Faska Sámuel mesterember, Benkó Mátyás, Medvetzky Pál (öreg), Masznyik Márton földművesek, Korén István a latin iskola tanára és majd csatlakozik ehhez a bizottsághoz az elemi iskola új tanítója. A tanítójelölteknek az aszódi oktatási nyelvekben is járatosnak kellett lenniök. A lakosság anyanyelve, így az iskolai és templomi nyelv is 3 volt: magyar, szlovák és német. Az iskolai nyelvvel kapcsolatban annyi volt a kikötése a presbitériumnak, hogy a gyerekek anyanyelve mellett főképp a magyar nyelv tanítására fordítson különleges figyelmet az új tanító. Ezek után következett a közgyűlés. Első lépésként az iskolába járást szabályozták: előírva a tankötelesek számára a kötelező iskolába járást! „Minden ollyan szülék, ki gyermekeit a kikötött oskolai időszak alatt ok nélkül (mellynek helyes voltáról minden esetre annak idején az illető tanítót értesíteni kell) az oskola járástól elvonnak, minden mulasztott oskoláért 1 krajcárral büntettessenek". 57 A büntetésből befolyt pénzt a szorgalmas gyermekek tankönyveire lehet elkölteni. Mozgalmas vasárnapok voltak 1842 tavaszán, hiszen sorra jöttek a tanítójelöltek próbatételre: az iskolába is, a templomi kántorkodásba is. Végül a megválasztott iskolatanács javaslata alapján 1842. április 4-én a közgyűlés Jakubovits (Kemény) Pál bényei tanítót tartotta a legalkalmasabbnak az aszódi elemi iskola tanítójául megválasztani. Egyhangú bizalommal fordult a közgyűlés Jakubovits tanítóhoz. A bényei tanító azonban közben - okát nem ismerjük - meggondolta magát. Nem jött Aszódra tanítani. A megüresedett állás betöltésének elhúzódását azonban az egyházközség tagjai sehogyan sem értették meg. így kezükbe vették a szlovák ajkú földművesek az iskola sorsát, és egészen rejtélyes módon Masztics János Liptó megyei tanítót hozták Aszódra. Masztics tanítót azonban Podmaniczky Lajos felügyelő eltávolította nemcsak az iskolából, de a mezővárosból is. Az egyházmegye népiskolái magukon hordozták az 1840-es években a falusi iskolák tipikus jegyeit. Talán nem lesz hiábavaló kitérő, hogy megállunk néhány sor erejéig az aszódi elemi iskola állapotának vizsgálatánál. Aszód mint mezőváros pezsgő kisiparral, kiskereskedelemmel és virágzó mezőgazdasággal magán hordozta a falu jellegzetességeit. Mégis az iskolája - éppen az algimnázium árnyékában - a Galga völgyében működő iskolák számára iránymutató iskola volt. A latin iskola (algimnázium) szinte húzó hatással hatott az elemi iskolára, a benne működő tanítókra. Hatott a tananyagra is, a felszereltségre is. Sőt az iskola épületére is nagyobb hangsúlyt fektetett az egyházközség, hiszen az algimnáziumba járó diákok révén bizonyos „idegenforgalom" is kialakult Aszódon, s nem lett volna szerencsés reklám, ha az algimnázium egy elhanyagolt népiskola mellett működik. 1842-ben - talán példaként is a többi falusi iskola számára, hogy hogyan lehet megbecsülni a tanítót - az egyházközség vezetői elhatározták: a tanító fizetését teljes egészében készpénzben fizetik ki. A „cantatio" a tanítók tekintélyével „meg nem egyezhető szedési mód"-nak bizonyult, 55
