Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
tanítása is. A helyes viselkedés része az, ha a gyerekek az utcán idegenekkel találkoznak, illendően köszönjenek, sapkájukat vagy kalapjukat se csak megmozdítsák, hanem egészen le is vegyék!! 5. A tanító iskolán kívüli élete A szabályzat komoly követelményeket támasztott a tanítók iskolán kívüli életével kapcsolatosan is. Ugyanis az iskola élén olyan valóban példás életet élő tanítókat szeretne az egyház látni, akik előbbre tudják vinni az emberek ügyét személyes jelenlétükkel is. A templomban, az istentiszteleten a tanító a lelkész rendelkezései szerint jár el mint az egyházközség kántora. Az énekeket még szombaton elkéri, hogy felkészülhessen másnapi szolgálatára. A kapott énekszámokon azonban nem változtathat, hiszen azok „a szent beszédhez alkalmaztatott énekek". A tanítványaival a tanító minden nap, az időjárástól függetlenül megjelenik a templomban, hogy gyakorolják az éneklést. Amikor felvonultak a tanulók a templomban, a rend érdekében azt kérték a tanítótól, hogy párosan közlekedjenek a gyerekek. A templomban megjelentekre különös hatással volt a tanító viselkedése, áhítatossága, komolysága. Ezért arra hívták fel a tanítók figyelmét a szabályzat készítői, hogy a templomban megjelent gyerekek közötti magatartását jól gondolja végig, mert a későbbiekben a gyerekek magatartásában találkozik újra saját korábbi viselkedésével. Az istentiszteleteken a tanító kántorként az ének vezetője és az orgona megszólaltatója volt. így volt a tiszte: kántortanító, vagy énekvezér. Az ő énekszeretetén és orgonajátékán múlott nagyrészt, hogyan énekel a gyülekezet. Arra külön is felhívták a tanítók figyelmét a dékánok ebben a szabályzatban, hogy „a versek nagyon húzva ne énekeltessenek, ami nem gerjeszthet a hívekben buzgóságot, sőt inkább unalmat és álmosságot". Az orgonáláskor a tanító ne használjon hosszú praeludiumokat, sem egyik énekversből a másikba átmenetkor hosszú közjátékot (transitio). Legyen az orgonajátéka egyszerű, cifraság nélküli. Gondoljon arra, hogy a világi kottákból előadott darabok nem illenek a templomi istentiszteletbe. Külön is felhívták a tanítók figyelmét a Közönséges Egyházi Újság 1841. évi januári kötetének 12. számára, melyben ezzel kapcsolatban gyakorlati iránymutatást találnak az olvasók. A tanítónak a temetéseken is volt feladata. A temetési szertartás az elhunyt otthonában kezdődött és a temetőig kísérte őt. A tanító szolgálata kettős volt: vagy kántorként vett részt a temetésen, vagy a lelkész megbízása alapján maga végezte a temetést. De minden esetben alkalmazkodnia kellett a lelkész rendelkezéseihez, akár a menetben énekelt, akár a halott mellett szólt az éneke. A társadalmi életben különösen hangsúlyossá vált a tanító viselkedése. A példamutatás hivatalával együtt járóan kötelezte őt. Külön felhívták a tanítók figyelmét a földesuraságokkal szembeni tiszteletteljes viselkedésre. Ha pedig a földesúr gyermekei az illető tanító iskolájába járnak, akkor látogassa meg a családot, ezen a látogatáson adjon számot a gyermekek magaviseletéről és előmeneteléről. Amikor vizsgát tartanak az iskolában, arra hívja meg a földesúr egész családját - személyesen! A beszédmódjával is adjon példát, az emberi közösségek bármelyikében fordul is meg. A megnyilatkozásait sohasem lehet elvonatkoztatni viselt hivatalától. A tanítói hivatal ugyanis az iskolához és a templomhoz köti őt. Nevetséget kiváltó hiú és ferde mondásokat ne adjon elő társaságban, főleg olyanokat, amelyek neveletlenséget, vallástalanságot árulnak el, s alkalmasak a botránkoztatásra. Még a baráti társaságban is tartsa szem előtt: „nem rontani, hanem építeni hivatott az egyházban". Különösen a falvakban volt szokásban, hogy - tiszteletből - a tanítót hívták meg násznagynak a lakodalmakban. Ez a mégtisztelő felkérés veszélyt is rejt magában. Ezért azt ajánlották a dékánok a tanítóknak, hogy'ilyen tisztet ne vállaljanak, sőt a községben folyó lakodalmakban is csak ritkán jelenjenek megf de akkor sohasem, ha éppen az iskolában kellene lenniök! 53
