Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: Pest megye közegészségügye a statisztikák tükrében

IL A KÖZEGÉSZSÉGÜGYRŐL ÁLTALÁBAN „Közegészségügy" azóta létezik, amióta ember él a földön. A központilag szervezett közegészségügy azonban nem tekint vissza túl hosszú múltra, különösen hazánkban nem. Elsőként III. Károly igyekszik központi ellenőrzés alá vonni az egészségügyet, amikor 1738-ban felállítja az Országos Egészségügyi Bizottságot. Ez a bizottság indítja meg a védekezést a járványok ellen. Orvosokról gondoskodik, a kuruzslókat igyekszik háttérbe szorítani, a törvényhatóságokban egészségügyi bizottságokat állít fel, melyeknek orvos és katonaorvos tagjai is vannak.

6 Az 1750-ben megjelenő Planum regulationis in re sanitatis elrendeli az orvosok, sebészek és szülésznők összeírását. 1752-ben kerül sor az első országos tisztiorvosi állás betöltésére. A tisztiorvos feladata a járványok elleni védekezés megszervezése és a szegények gyógyítása. Mária Terézia az 1768-ban kiadott Generale Normativum in re sanitatis című rendeletében szabályozza az egészségügyi bizottságok hatáskörét és kórházak felállítását szorgalmazza. Magyarországon ezek az intézkedések kevés gyakorlati eredményt hoznak. Az orvosok országos összeírásának adatai csak 1882-ben jelennek meg nyomtatásban, ez sem a hatóságok által elrendelt hivatalos összeírás. Szántó József korábban már említett munkáját csak úgy tudja elkészíteni, hogy az egyes települések közigazgatási vezetőjének segítségét kéri, tőlük kapja meg ha megkapja - az orvosok nevét, végzettségükre vonatkozó adatokat. A kórházépítés a 19. században indul meg erőteljesebbén. 1839-ben készül el Pesten a Szent Rókus Kórház, melyet 1876-ban már bővíteni kell. A század utolsó két évtizedében már korszerű, nagy ágyszámú, sokprofilú kórházak épülnek. Az Országos Közegészségügyi Tanácsot 1868-ban állítják fel, ez készíti elő az 1876. XIV. törvénycikket, mely a közegészségügyet az állami igazgatás hatáskörébe utalja. A hatósági működés jogkörét így határozza meg: „Mindaz, ami a közegészség fenntartására, javítására és a megromlottnak helyreállítására szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés, a közegészségügyi kihágások pedig rendőri bíráskodás tárgyát képezik."

7 A törvény a közegészségüggyel kapcsolatos feladatokat három csoportra osztja: 1.) Egészségügyi rendészet: a közegészségügy adott tényezőinek megóvása, az egészségre kiható természeti és társadalmi viszonyok javítása. 2.) Egészségügyi igazgatás. 3.) Gyógyászati közigazgatás: a betegség vagy külső erőszak által megromlott egészség visszaállítását célzó köztevékenység. A törvény mindjárt első szakaszában leszögezi, hogy a közegészségügy közvetlenül az államigazgatáshoz tartozik, az részben sem tekinthető az önkormányzat „saját belügyének". Néhány fontosabb rendelkezése: 135. §. A közegészség fenntartására és előmozdítására szolgáló intézkedéseket tartalmazza, így: - a halálozás csökkentése: feljogosítja a belügyminisztert, hogy azokon a településeken, ahol járványmentes időszakban is lényegesen meghaladja a halálozás az országos átlagot, intézkedhessen. A miniszter által elrendelt intézkedések költségét az adott törvényhatóság vagy község köteles viselni. Ezenkívül intézkedik az egészséges lakóhelyek, a jó ivóvíz biztosításáról, az élelmiszerek közegészségügyi előírásainak betartásáról. A 136. §. a gyermekek egészségvédelméről intézkedik. 137. §. A járványrendészet rendelkezéseit tartalmazza. Elrendeli, hogy „mihelyt valahol több egyén egyidejűleg ugyanazon betegségbe esik, vagy ragályos kórok esetei mutatkoznak, a községi elöljáróság köteles ezt azonnal elsőfokú közegészségi hatóságnak bejelenteni, 352