Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

Kiállt az eszméért meghalni bátran, Úgy érzett, úgy élt, ahogy dalolt. Petőfi életében és dalában Az igazság legszebb összhangja volt. Reménye, vágya nagy, nemes szivének A nemzet érzésével összenőtt... Adjunk a magyarok nagy Istenének Hálát, hogy nemzetünknek adta őt! Mindnyájunkban van Isten egy paránya, Melyet jóságos lelkéből adott; De benned, magyar nemzet Messiása, Isten tüzéből örök láng lakott. Dicső szived, hogy utoljára dobbant, Halálod megválta e nemzetet; Megörökítve érzését dalodban, Népednek igy adsz örök életet! Isten akarata! Ő küldött el hozzánk, Hogy mindörökre éljen a magyar; Hogy sorunk olykor bajt, viszályt hoz ránk, Össze ne törjön a dúló vihar; Hogy lelked lelkünk mindég felemelje, Hogy mindég itt légy mibennünk, velünk; Hogy égjen bennünk szived honszerelme, Mindég magyarok s - szabadok legyünk!