Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

III. Száz év „Aszód! ... Itt irtam a legelső verset; itt voltam először szerelmes..." Petőfi A gyors időnek nagy, hatalmas árja A létezésnek medrén átrohan; Eszmék, remények, vágyak rendre-sorra Alá-alámerűlnek nyomtalan. Más váltja fel az eltűnő világot. Virág, ha lehull, nyomán más fakad; Sok még csak éled, még alig virágzott S elűzi létét a gyors pillanat. De mint a szikla, mely daczol viharral S melyet meg nem rendít semmi vész; A melyen, a mint rácsap nagy morajjal, Fáradtan tör meg a hullámverés: Ugy áll szilárdan, törthetlen erővel Mind az, mi nagy, magasztos, szent, dicső; Enyészet, elmúlás hozzá nem ér fel, Le nem ronthatja a futó idő. Ugy állsz Te is, rendíthetetlen szilárdan, A mult, a távol csak jobban emel. Hisz, hogy meglássuk a nagyságot jobban, Térnek s időnek távolsága kell. A fenséges Kárpátok büszek ormát Szemünk közelről nem láthatja meg; De feltűnnek a messzeség ködén át Az égbe ötlő óriás hegyek így állsz szilárdan... S látom sorra őket, Kik innen indultak ki küzdeni; Tieid ők, kik győzelemre leltek, Tieid ők, az eszemé hősei. Mely ég lelkükben: tőled jött a szikra, Hirök sugara visszatűz reád; Tiéd a zöld babér, mit homlokukra Elismeréséül tett a világ.