Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

I. A mérhetetlen nagy idők homályán A te száz éved múltja csillog át. Clio jegyezget. lm midőn lepillant, Itt látja még a Múzsák csarnokát. Megáll a véső reszketeg kezében S a hosszú század képein mereng. Figyelve hallgat most, midőn feléje Kis templomából a hosánna zeng. Ki zengi azt a riadó hosannát? Ki verte föl az alvó századot? Minő csoport az, mely sugárzó arczczal Ellepte most a kided csarnokot... Vagy képzelet csak? - Lelkem gyújtja láng A küzdelemnek munkás napjait?... Oltárodon kik együtt áldozánk ott: Szétszórva messze régi papjaid!... Ki tudna ugy e templomért hevülni, Mint oltárán kik tüzét ápolják? Vagy fognak-e hát hiven összegyűlni, A kik Minervát ottan hallgaták? Van-e még hived, régi árva csarnok!?... Felelj te ünnep! - zengjen éneked... Oh, hozd el hangját képzelet galambja! S vidd el magaddal vágyó lelkemet. Ott küzdtem én is a nehéz időkben És hirdetem az ismeret szavát. . Zúgó viharban e küzdés megedzett S emelt a hit sok hosszú éven át: Előre társim lelkünk szent hevével S megtör a vész az ódon falakon! Kicsiny sereg volt Hellas régi népe, De győzedelmet látta Marathon. A csarnok állt, a csarnok nem rogyott le, Kiállta azt a hosszú századot; De messze szórt a sors viharja minket... Ki vivja ott ki a végső napot?... Áldott az ég, hisz zendül a hosánna, Ott ég a láng még szent oltárodon. Omlik feléd a hatalomnak árja, De lesz még, lesz egy másik Marathon.